Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátó ország egyik feladata, hogy tetteivel érvényre juttassa és óvja az uniós alapértékeket. Szlovéniának az olimpiai játékok kivételes lehetőséget adtak erre.
Július 23-án rendezték meg Tokióban a XXXII. nyári olimpiai játékok nyitó ünnepségét, amelyen a hagyományoknak megfelelően a részt vevő nemzetek delegációi saját hazájuk zászlajával vonultak be az Olimpiai Stadionba. A nézők többségének bizonyára nem okozott meglepetést, hogy a zászlók között nem tűnt fel az európai uniós lobogó, azonban az ebben a félévben az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét betöltő Szlovénia részéről ez a tény semmiképpen sem az akarat hiányával magyarázható.
Néhány nappal a megnyitó előtt Margaritis Schinas, az Európai Unió európai életmód népszerűsítéséért felelős alelnöke és Janez Jansa szlovén kormányfő arra kértek engedélyt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, hogy Szlovénia sportolói a nemzeti és az EU-s zászlót együttesen vihessék az olimpia megnyitóján, szimbolizálva vele az európai egységet és az alapértékek melletti elköteleződést.
Bár kérésüket visszautasították, maga a kezdeményezés – szimbolikus jelentősége miatt – két okból mégis említésre méltó.
A zászló egy-egy ország vagy nép identitásának, összetartozásának fontos jelképe. Az Európai Unió azonban nem egy állam. Folyamatos kritikák érik azzal kapcsolatban, hogy túlságosan távol van az állampolgároktól, gyenge a demokratikus legitimációja, továbbá visszatérő kérdés az is, hogy létezik-e egyáltalán közös európai identitás. Ezen felül a kezdetek óta megoszlanak a vélemények nemzetek és politikai pártok között arról, hogy kevesebb vagy több Európára van-e szükségünk. Mindebből adódóan az uniós lobogó megjelenítése egy világeseményen sokkal inkább megosztó, semmint összekötő erővel bírt volna.
A másik ok, amiért nem tekinthető magától értetődőnek a kérés, az Janez Jansa személye. A miniszterelnök ugyanis a nemzeti szuverenitás megőrzésének fontossága mellett érvel, amikor az integráció jövőjének kérdése kerül szóba, de ugyanerre hivatkozik, amikor uniós intézmények, vagy más nemzetközi szervezetek bírálattal illetik vezetési stílusa, valamint a szlovén jogállamiság, illetve a média helyzete miatt. Ezen túlmenően, Jansa jó kapcsolatot ápol olyan politikusokkal, akik az Uniónak a kormányközi jellegét erősítenék és akiket rendszeresen kritika ér az EU-n belülről a közösséggel kapcsolatos – némely esetben radikális – nézeteik miatt. A szlovén kormányfő tehát nem tartozik azon személyek közé, akik részéről számítani lehetett volna egy ilyen gesztusra.
Messzemenő következtetéseket mindazonáltal nem szabad levonni belőle. Kevés a valószínűsége, hogy az Európai Unió jövőjéről folyó vitában Szlovénia annak közösségi dimenzióját akarná mostantól erősíteni, a kezdeményezés inkább arra szolgált jó például, miként tehet eleget a soros elnökséget ellátó ország vezetője a felé támasztott elvárásoknak egy olimpia idején.
