Bár sokan még mindig új tagállamoknak nevezik az úgynevezett keleti bővítés során az Európai Unióba belépett tagállamokat, mától ismét eggyel kevesebb érv áll rendelkezésre ennek a megnevezésnek az alátámasztására. Mától ugyanis Szlovénia látja el az év hátralévő részében az Európai Unió Tanácsa soros elnöki tisztét, amely így az első azon országok közül, akik 2004 óta léptek be az Európai Unióba és már másodszor látják el az elnöki feladatokat.
Másodszor ellátni a soros elnökséget már egyértelműen azt jelzi, hogy egy ország berendezkedett az Európai Unióban. Lehet ennek élvezni az előnyeit, hiszen nagyjából már mindenki tudja, hogy mi vár rá, milyen jellegű feladatokat kell majd megoldani, mire kell felkészülni. Szlovénia legutóbbi – első – elnöksége óta, azaz 2008 óta a feladatok jellegükben nem sokat változtak, így aztán mind a köztisztviselői kar, mind pedig a politikusok jobbára ismerős térben mozognak majd.
Ugyanez az ismerős érzés okozhatja ugyanakkor a helyzet hátrányát is: hiányozhat már az a bizonyítási vágy, amely első elnökségi időszakukban annyira fűti a tagállamokat – fűtötte a magyarokat is 2011-ben. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Szlovénia is a 2008-as jó tanuló pozícióból Janez Janša miniszterelnöksége alatt az utóbbi évben ellépett a problémás tagállam minősítés felé. Janša médiával kapcsolatos álláspontja már az év elején riasztotta a sajtószabadság nemzetközi őreit, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, hamarosan konfliktusba került a szlovén kormányfő a nemzetközi szervezetekkel is. Előbb az Európai Bizottsággal keveredik vitába, majd az Európa Tanácsot bírálja éles szavakkal, amikor az riadót fúj a médiát ért támadások miatt.
Mindezek nem jó előjelek egy elnökségi időszak kezdetén. A soros elnökséget ellátó államtól a többi tagállam és az uniós intézmények nemcsak azt várják el, hogy a megvitatandó ügyekben – nemzeti érdeküktől függetlenül – semlegesen járjanak el, és segítsék a tárgyalófelek megegyezését, de azt is, hogy értékelvű politizálással tegyenek hitet az európai integráció alapvető értékei mellett. Amennyiben az Európai Unió keleti feléből származó tagállamról van szó, akkor ezek az elvárások még erősebbek vele szemben. Így aztán a szlovén elnökség eredményességét és sikerét nagymértékben befolyásolja majd, hogy az ország kormánya milyen mértékben tudja az elkövetkező hat hónapban eloszlatni a vele szemben támasztott aggályokat.
Önmagában az elnökségi program nem tanúskodik elbizonytalanodásról. Az ország az „Együtt. Ellenállóképes. Európa.” jelszót választotta magának iránytűként az év második felére, és az újjáépítési program, valamint a biztonságpolitikai és szomszédságpolitikai kérdések hangsúlyozásán túl elkötelezi magát az európai értékek és a jogállamiság erősítése mellett. Elsődleges célként jelöli meg a szlovén elnökség az Európai Unió stratégiai autonómiájának megerősítését, és ennek érdekében az Európai Egészségügyi Unió megteremtését. Ugyancsak ezt a célt szolgálja egy olyan új hatóság létrehozatala, amely uniós szinten fogná össze az egészségügyi sürgősségi készenléti és reagálási kapacitásokat.
A stratégiai autonómia erősítése magában foglalja a kiberbiztonság magasabb fokának megteremtését is európai szinten. A koronavírus-járvány következtében gyakrabban és intenzívebben használt online eszközök, és a kommunikáció során felhalmozódó adatok fokozott csábítást jelenthetnek a kiberbűnözők számára is, így az ellenállóképesség fokozása ezen a téren is elengedhetetlen. A szlovén elnökség prioritásai között természetesen szerepel a NextGenerationEU sikeres folytatása, és általában az újjáépítési alappal megkezdett munka sikeres elvégzése.
A jogállamiság erősítése terén a szlovén elnökség párbeszédet kíván folytatni a tagállamokkal a Bizottság jogállamisági jelentése alapján a meglévő problémákról. Ezt a tervet már egy évvel ezelőtt a német elnökség is meghirdette, akkor nem lett belőle semmi. Kérdéses, hogy lesz-e most, sikerül-e a szlovén elnökségnek érvényt szereznie akaratának. Új elemként jelenik meg viszont, hogy a szlovén elnökség kifejezetten fel akarja hívni a figyelmet a kontinenst – és így az Európai Uniót is – alapvetően érintő negatív demográfiai folyamatokra.
Bátor elképzeléseket fogalmaz meg Szlovénia a külkapcsolatok területén is. Elnökségi időszaka alatt szervez egy csúcstalálkozót az Európai Unió és a nyugat-balkáni országok vezetői számára, ahol megvitathatják a térség euroatlanti integrációjával kapcsolatos kérdéseket. Prioritásként kezeli továbbá a beköszönő elnökség egy új migrációs és menekültügyi paktum kidolgozása irányába tett lépéseket.
Kétségtelen: Szlovénia most kedvezőbb körülmények között veheti át az elnökséget, mint akár egy évvel ezelőtt Németország, akár fél évvel ezelőtt Portugália. Kis szerencsével a szlovén elnökség a koronavírus-járvány legyőzésének és a járvány utáni nyitásnak a szinonimájává válhat. Feltéve persze, hogy az Európai Unión belül egyre élesedő politikai konfliktusok nem kényszerítik más pályára az európai együttműködéssel együtt a szlovén elnökséget is.
