Már az alakuló ülésen kirajzolódtak olyan fontos nézetbeli különbségek, melyek minden bizonnyal végigkísérik majd az Európai Unió jövőjéről rendezett vitasorozatot.
Az Európa jövőjéről szóló konferencia legfontosabb eseményeit azok a plenáris ülések jelentik, amelyeken 433, különböző érdekeket képviselő és megjelenítő fő beszéli meg és gondolja tovább az eseménysorozat alapjául szolgáló digitális platformra beérkező állampolgári véleményeket, valamint a nemzeti, illetve európai polgári vitafórumokon elhangzottakat.
Az első, alakuló ülésként szolgáló rendezvény június 19-én rendezték Strasbourgban, és – az egészségügyi kockázatokat figyelembe véve – félig személyes részvételi, félig virtuális jelenléti formában bonyolították le. A részt vevők – az uniós intézmények képviselőitől a nemzeti parlamentek tagjain át a civil szervezetekig – lehetőséget kaptak arra, hogy megosszák egymással gondolataikat és várakozásaikat a következő kilenc hónap eseményeivel kapcsolatban.
Valamennyien egyetértettek abban, hogy a konferencia egyedülálló alkalmat teremt egyfelől az Európai Unió és az állampolgárok közötti távolság csökkentésére, másfelől a közösség megújítására, egységének szorosabbá fűzésére. Számos külső és belső kihívással néz szembe ugyanis az Unió, úgy, mint például a nemzetközi – egyesek szerint egyre gyengülő – szerepvállalása, a demográfiai problémák, a migrációs helyzet kezelése, vagy éppen a koronavírus-járvány miatti egészségügyi, gazdasági és társadalmi nehézségek, a választ pedig – ezekre és másokra – a rendezvénysorozat folyamán remélik megtalálni a politikusok. Az Európai Unió jövőjéről való közös gondolkodásban a polgároknak szánják a központi szerepet, hogy akaratuk szerint alakuljanak ki az EU új irányvonalai.
A felszólalók ugyancsak egységes álláspontra helyezkedtek a tekintetben, hogy a jövő tavaszig létrejövő reformjavaslatokat cselekvésnek kell követnie, máskülönben hitelét és értelmét veszítené az egész folyamat. Azzal kapcsolatban azonban, hogy ennek a végrehajtásnak pontosan milyen korlátai vannak, következhet-e akár szerződésmódosítás is, már megoszlottak a vélemények. A tagállamok képviselőit tömörítő Tanács részéről, hűen korábbi állásfoglalásukhoz, azt hangsúlyozták, hogy bárminemű változtatást csakis a meglévő jogi kereteken belül tudnak támogatni. Az Európai Parlament Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal nevű frakciója – melyben a radikális baloldali és kommunista pártok képviselői foglalnak helyet – ugyanakkor paradigmaváltást követelt és kizárólag a szerződésmódosítást tartják elfogadható végeredménynek, mely révén felváltanák a napjainkban uralkodó „neoliberális szemléletmódot”. Más megközelítésből ugyan, de a szakszervezetek képviselője hasonlóképpen a módosítás szükségessége mellett érvelt. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság pedig köztes állásponton volt, a testület nyitva hagyná ezt a kérdést a konferencia lezárultáig.
Az uniós döntéshozatal módja bizonyult egy másik olyan területnek, ahol már most az elején nézetkülönbségek tapasztalhatóak a különböző szereplők között. Míg az egyik oldal az egyhangú szavazás megszüntetését, de legalábbis korlátozását tartaná célravezetőnek az Unió működőképességének és hatékonyságának érdekében, addig a másik oldalon a különböző politikai kultúrák tiszteletben tartását és a tagállamok egyenlőségének fontosságát hangsúlyozzák.
A szakpolitikai témák mellett az ilyen és ezekhez hasonló vitákban kell majd ősztől közös nevezőre jutniuk civileknek és politikusoknak egyaránt, és ez utóbbiak jelentik igazán azokat a pontokat, ahol adott esetben valóban új irányt vehet az európai országok együttműködése.
