Joe Biden, az újonnan megválasztott amerikai elnök több napos maratoni turnéra készül Európában, amelynek célja a transzatlanti párbeszéd helyreállítása, a közös prioritások meghatározása, valamint a pandémia utáni globális gazdaság jövőjének megvitatása. Az elnök június 6-i véleménycikkében megemlíti a jelenlegi technológiai fejlődés által generált globális bizonytalanságot, amely meghatározza az országok jövőjét, különösen az ismeretlen fenyegetések és a kritikus infrastruktúrák elleni támadások tekintetében. Milyen üzenettel érkezik az elnök az Európai Unió egésze számára, és mennyiben fog megváltozni a két kontinens partnersége?
A június 9-től kezdődő kilenc napos találkozók során nem csupán a közeli brit szövetségesével, Boris Johnsonnal fog tárgyalni. Biden elnök részt vesz a G7-ek, valamint a NATO csúcstalálkozóján és magas-szintű találkozó keretében tárgyal az uniós intézmények vezetőivel is. Utolsó állomásként Genfben fog tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, amely – az elmúlt hetek történései fényében – fagyosnak ígérkezik. Ennek ellenére az Európai Unió tagállamai várakozással tekintenek a kétoldalú kapcsolatok újjáéledésére, mivel – a korábbi időszakhoz képest – jelenleg a sebek begyógyítására lesz szükség. Az amerikai elnök látogatása előtt hitet tett a NATO és az 5-ös cikkely mellett, felszólalt a globális kibertér védelme érdekében, valamint korrekt, de határozott gazdasági kapcsolatok kialakítására törekszik a világ blokkjaival (Ázsia, Európai Unió, Eurázsia) és kevésbé tűnik konfrontatívnak, mint elődje. Viszont a pandémia során megváltozott nemzetközi színtérben az Európai Unió érdekei, szerepe és ezáltal az Egyesült Államokkal való kapcsolata megváltozott.
A korábban transzatlanti tabunak tűnő „stratégiai autonómia” kérdése kerülhet terítékre Biden elnök látogatása alatt. Az új nemzetközi biztonsági környezetben (hibrid hadviselés, kibertámadások, dezinformáció) az USA is belátta, hogy korábbi atyáskodó hozzáállása Európa biztonságához sokkal kevésbé éri meg számára, és támogatnia kell az önálló európai védelmi, készenléti kapacitások megvalósítását. Egyszóval növelni az EU cselekvőképességét (the EU’scapability to act). Az EU-s képességek ereje a sokrétűségben és az eszközök hibrid alkalmazásában rejlik, hiszen minden tagállam a saját erősségét tudja egy válsághelyzetben hozzátenni a közösséghez, amint ezt már a polgári védelmi együttműködés számos természeti katasztrófa során tanúsította. Emellett a NATO is változáskényszerben van, hiszen egyre nagyobb hangsúly helyeződik az „emberi biztonságra”. A hidegháborús logika mentén működő szervezet is belátta, hogy az idejétmúlt gondolkodást fel kell váltania az új kihívások kezelésének (klímaváltozás, mesterséges intelligencia, természeti erőforrások), ez pedig új fejezetet nyithat az EU-USA kapcsolatokban is.
Az egyre inkább Kína felé orientálódó USA számára kifizetődő lehet egy válságokra jobban reagáló hibrid szervezet, mint az EU, amely lassan szert tehet olyan képességekre, amelyek túlmutatnak a saját politikai, kulturális és gazdasági létén, mivel az új, ismeretlen fenyegetésekre (természeti és ember által okozott) való felkészülés közös és gyors cselekvést igényel.
Olyan témák is szóba kerülhetnek, mint pl. az önálló európai chipgyártás megteremtése, amely európai gyártású speciális garanciákkal ellátott, biztonságos termékek előállításához lehet kulcsfontosságú. Emellett a különböző nyersanyagoktól és energiahordozóktól való függetlenség megteremtése is szóba kerülhet. Nagy a várakozás tehát az EU részéről a kapcsolatok normalizálására, viszont sokkal óvatosabb transzatlanti partnerével kapcsolatban, aki inkább saját megoldatlan társadalmi feszültségeivel van elfoglalva. A két transzatlanti partner újra egymásra találása felől nem lehet kétség, viszont teljesen új alapokra helyeződik az együttműködés, amely kevésbé lesz egymásra utalt, s mindinkább önállóbb, pragmatikusabb irányt fog venni.