Kiégett autók, molotov-koktélt keverő északír fiatalok és az őket vízágyúval oszlató brit rohamrendőrök. A képzelt pillanatkép az Északír konfliktus – The Troubles – legsötétebb éveit idézi, mégis épp ugyanolyan pontossággal írja le az elmúlt három hét belfasti zavargásait.
Még több, mint 20 évvel a konfliktust hivatalosan lezáró Nagypénteki béke után is, az év ezen szakasza mindig mozgalmas az Ír-sziget északi részén, azonban idén évek óta nem látott mértékű zavargások törtek ki az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban. A tüntetések közvetlen kiváltó oka az észak-írországi vádhatóság azon döntése volt, miszerint nem fogja felelősségre vonni azt a közel kétezer főt, akik a gyülekezési tilalmat megszegve részt vettek Bobby Storey – egy prominens IRA vezető – júliusi temetésén, köztük olyan republikánus politikusokat sem, mint Michelle O’Neill Észak-Írország miniszterelnök-helyettese és Mary Lou McDonald, a Sinn Féin elnöke.
Ugyan a döntés komoly felháborodást váltott ki a royalista polgárok között, önmagában ez nem táplálhatja a hetek óta tartó zavargásokat, sokkal inkább egy szikraként gyújtotta be a Brexit által előkészített puskaporos hordót. Ezt a feltételezést támasztja alá az észak-írországi rendőrség (PSNI) januári jelentése, amiben figyelmezteti Londont, hogy a Brexit-megállapodás következményeit vészesen növekvő elégedetlenséggel figyelik a royalista közösségek. Mark McEwan, az országos rendőrfőkapitány-helyettes úgy fogalmazott „a nagyszabású tüntetéseket csak a szigorú járványügyi intézkedések akadályozzák meg”, azok a gyülekezési és kijárási tilalmak amelyeket két hónappal a jelentés után a vádhatóság döntése teljes mértékben aláásott, ezzel szabadjára engedve a felgyülemlett indulatokat.
A zavargások március 29-én Londonderryben kezdődtek, azonban napokon belül átterjedtek többek között Belfastba, Newtownabbeybe és Ballymenabe. A főleg unionista fiatalokból álló tüntetők a PSNI mellett katolikus republikánusokkal csaptak össze. A civil sérültek száma ismeretlen, azonban legalább 90 rendőr szorult orvosi ellátásra a tüntetések első két hete alatt. Az összecsapások április 7-én, Belfast úgynevezett ‘béke falánál’ tetőztek, ahol több, mint 600 tüntető gyűlt össze. A város republikánus közösségét a protestáns unionistáktól elválasztó fal a ‘The Troubles’ maradványa, azonban idén újra téglák és molotov-koktélok repültek át felette.
A zavargások intenzitását látva jogosan merülhet fel a kérdés, hogy hogyan okozhatott az északír protokoll ekkora csalódást épp az Egyesült Királyság (EK) párti unionisták körében?
A protokoll – hivatalos nevén Jegyzőkönyv Írországról és Észak-Írországról – legfőbb célja a konvencionális határ felállításának elkerülése az Ír-szigeten. Az áruk és személyek szabad mozgásának egyértelmű előnyei mellett az EU-EK nyílt határ ezen a szakaszon biztonsági prioritás is, emelte ki az MI5, figyelmeztetve arra, hogy a határon felállított bármiféle átkelőhely terrortámadások célpontjává válhat. Mindennek ellenére, a Brexit-megállapodás értelmében az EU-EK határt átlépő termékek komoly adminisztratív és bizonyos esetekben fogyasztóvédelmi ellenőrzésen kell, hogy átessenek. A helyzet megoldására az északír protokoll egy hibrid rendszert alakított ki, amely minden ellenőrzést eltöröl az ír-északír határon és ezeket a vám jellegű vizsgálatokat az északír kikötőkbe helyezi át. Más szavakkal élve, Észak-Írország úgy maradt az Egyesült Királyság része, hogy párhuzamosan az európai szabadpiac de facto tagja.
Míg elméletben ez a kombináció hihetetlenül előnyösnek tűnhet – főleg a Brexitet túlnyomó többségben elutasító északíreknek -, a gyakorlatban érezhetően megnehezíti az ország lakosságának hétköznapjait az Ír-tengeren kialakult vámhatár. Az ellenőrzések két területen a legérezhetőbbek: a postai szolgáltatásoknál, amelyeket a vámhatár akár hetekkel is késleltethet, és az élelmiszer szállítmányoknál, ahol az EU szigorú fogyasztóvédelmi előírásai komoly fennakadásokat és hiányokat okoznak – emelte ki Simon Coveney ír külügyminiszter.
A kialakult helyzetet februárban tovább rontotta az Európai Unió egyoldalú kezdeményezése, amivel az Észak-Írországba szánt vakcinák exportját próbálta megszüntetni – ugyan ezt a javaslatot rövid időn belül Brüsszel elvetette.
Egészében véve, az unionista északírek a világjárvány közepén heteket kell hogy várjanak az online megrendelt termékeikre, a szupermarketek polcain kevesebb élelmiszert találnak és az Unióban egy megbízhatatlan partnert látnak. Nem meglepő, hogy úgy érzik a Brexit-megállapodás elárulta őket.
