Talán nem túlzás azt állítani, hogy 2019 végén a Brexit-megállapodás az elkövetkezendő év egyik legfőbb prioritásaként volt számon tartva a La Manche mindkét oldalán. A négy és fél éve megkezdődött folyamat végső soron a célegyenesbe fordult. Hogy mit tartogatott ez az utolsó 12 hónap? Nem mást, mint vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.
I. Kezdeti sikerek
Boris Johnson újévi beszédében adott ígéretét betartva, január 9-én kétharmados többséggel fogadta el a brit alsóház a kilépésről szóló megállapodást, a Withdrawal agreementet. A dokumentum az Egyesült Királyság rendezett kilépésének feltételeit, az Írországról és Észak-Írországról szóló jegyzőkönyvet, valamint az Európai Unió és Nagy-Britannia közötti jövőbeli kapcsolat keretének meghatározásáról szóló politikai nyilatkozatot foglalta magában.
Ezt követően, 2020. január 31-én, Greenwichi középidő szerint 23:00-kor, az Egyesült Királyság 47 év tagság után, kilépett az Európai Unióból. Az, hogy ez azonnali változással nem járt azzal magyarázható, hogy míg a hivatalos kilépés január végén ugyan megtörtént, a valós függetlenedés, csak 11 hónappal később teljesedhet be. Ez az átmeneti időszak hivatott biztosítani a megfelelő időt arra, hogy a két fél egy kereskedelmi megállapodást hozzon létre, vagy annak hiányában felkészüljön a No-Deal Brexitre.
II. Tárgyalások
Egy eseménytelen február után, először március másodikán találkozhatott az uniót képviselő Michel Barnier a brit főtárgyalóval, sir David Frosttal. A személyes tárgyalások, a háttérben egyre csak komolyodó világjárványra való tekintettel 10 napig tartottak, majd a tárgyaló felek az online térbe szorultak.
A Covid-19 pandémiára és az azzal járó online tárgyalások nehézségeire a brit ellenzéki Labour párt több tagja az átmeneti időszak meghosszabbításával akart válaszolni, azonban ezt a kezdeményezést mind az Európai Unió, mind az Egyesült Királyság kormánya egyhangúlag elutasította.
A többszöri megszakítások, holtpontok és zátonyra futások után szeptemberben Boris Johnson új határidőt szabott a szabadkereskedelmi megegyezésnek. A kormányfő szeptemberi nyilatkozatában kijelentette: ha az Európai Tanács október 15-16-án esedékes üléséig bezárólag nem lesz egy hivatalos megállapodás az EU és az Egyesült Királyság között, akkor „nem lát esélyt a megegyezésre, ezt mindkét félnek el kell fogadnia és tovább kell lépnie”. Mintegy, ezt a figyelmeztetést megerősítendő, egy nappal a miniszterelnök bejelentése után a brit fél bejelentette, hogy egy olyan törvényjavaslat kerül a Westminsterben szavazásra ami nemzetközi jogot sértve, újradefiniálja a kilépésről szóló megállapodásban foglalt és már elfogadott Írországról és Észak-Írországról szóló jegyzőkönyvet. Retrospektíve egyértelmű, hogy a határidő sürgetése és a korábbi megegyezés lehetséges megsértése is inkább politikai nyomásgyakorlás volt, mintsem valós tervek, hiszen október 15. és 16. is eseménytelenül telt el, valamint a kilépésről szóló megállapodást veszélyeztető belső piaci törvényt is elvetette a brit parlament.
III. A karácsonyi csoda
Decemberre a tárgyalásokat már teljes szkepticizmus övezte. A brit sajtó már csak arról tudott hírt adni, hogy éppen melyik tárgyalófél látja vendégül a kollégáját, míg a szigetország közhangulata egyre inkább a megegyezés nélküli No-Deal Brexitre hangolódott. Csak tovább erősítette a kételyeket, amikor december ötödikén a két főtárgyaló „jelentős nézeteltérésekre” hivatkozva újból megszakította a tárgyalásokat, amiknek az újraindításához már személyesen Boris Johnson és Ursula von der Leyen telefonhívása volt szükséges.
Ebben a meglehetősen reményvesztett ködös Albionban, alig napokkal karácsony előtt kezdtek el terjedni azok a pletykát, miszerint David Frost és Michel Barnier sikerrel járt és elkészült egy mindkét fél által elfogadható Brexit-megállapodás. Ezeket a sajtóértesüléseket erősítette meg Boris Johnson a december 24-ei sajtótájékoztatóján, ahol úgy fogalmazott: „We have taken back control”.
IV. A Brexit-megállapodás legfőbb pontjai, a teljesség igénye nélkül
1. Halászat
Szigetországként a brit szuverenitás egyik legfontosabb jelképe a saját felségterülete alá tartozó vizek feletti hatalomgyakorlás. Ennek az elvi kérdésnek a gazdasági megfelelője, a tengeri halászat, a Brexit tárgyalások egyik legkomolyabb nehézsége volt. Míg a megegyezés előtt a brit vizekben kifogott halak 60%-a az EU-t illette, ez 2020-tól 25%-kal csökken.
2. Utazás
Azok az EU-s polgárok, akik egy 180 napos időintervallumon belül, több mint 90 napot szeretnének az Egyesült Királyság területén tölteni, vízumot kell, hogy igényeljenek, épp úgy, mint azok a brit állampolgárok, akik hasonló körülmények között látogatnak az Unió területére.
3. A versenyfeltételek
Az Európai Unió egyik alapvető feltétele volt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás ne veszélyeztethesse a tisztességes versenyfeltételeket. A végső megállapodás értelmében a brit állami támogatásokat egy független gazdasági versenyhivatal fogja felülvizsgálni.
4. Az Európai Bíróság szerepe
A brit szuverenitás és nemzeti büszkeség egy alapvető pillére a jogalkotás és a bíróságok függetlensége. Sokak szerint a Brexithez vezető kezdeti elégedetlenségek egyik legfőbb oka a „Brüsszelből diktált” törvények voltak. A megállapodás értelmében az Európai Bíróság nem kaphat direkt szerepet a megegyezésben foglaltak végrehajtása felett. Egyedül a gazdasági szempontból kivételes helyzetben lévő Észak-Írország területén maradhat a legfőbb jogi hatóság az uniós intézmény.
