Megjegyzések Georgia EU integrációs törekvései kapcsán
Az alig 3,7 milliós kaukázusi ország egyértelműen az európai út mellett köteleződött el, azonban az állam súlyos kihívásokkal néz szembe a nagy szomszéd, az orosz birodalom árnyékában. Ezek a kihívások mind a belpolitikai instabilitásból, mind a külső nyomásból fakadóan komoly problémák elé állítják Georgia jövőjét. A társadalmon belüli ellentétek, az ország területén működő szakadár köztársaságok, az orosz nyomásgyakorlás és újonnan az EU barátságtalan lépései egyaránt akadályozzák az ország integrációját. Vajon ez a kis ország képes lesz kezébe venni a sorsát, felülemelkedni az őt szabdaló ellentéteken és részévé válni az európai családnak? Mint mostanra minden ügy a posztszovjet térségben, jobbára ez is a jelenleg is dúló, véres orosz–ukrán háború csataterein fog eldőlni. Az ország nemzetközi helyzete a mélyülő belpolitikai ellentétek miatt megfoghatóan romlik.
Harmincegy év telt el az 1992-es georgiai szakadár háborúk kezdete óta, azonban az akkoriban dúló konfliktust nem sikerült megnyugtató végkifejlettel zárni. Abházia és Dél-Oszétia továbbra is de facto önállóan működő köztársaságok, s a rövid, 2008-as orosz–georgiai háború sem rendezte a helyzetet. A 2008-as konfliktus kiváltó okai sokrétűk. Egyrészt 2003-ban az ún. rózsás forradalom folyamán az ország újraegyesítését zászlójára tűző Szakashvili jutott hatalomra, s Adzsaria integrálásával gyors sikereket tudott felmutatni, ugyanakkor az (egyébként ENSZ felhatalmazással bíró) orosz békefenntartó alakulatok felelősségi körzetébe nem kockáztatta meg a behatolást. 2008 februárjában Koszovó kinyilvánította függetlenségét Szerbiától, amely egyrészről felbátorította a georgiai szakadár köztársaságokat, másrészről az oroszok ezt rendkívül barátságtalan geopolitikai lépésnek tekintették. 2008 áprilisában a bukaresti NATO-csúcson (természetesen egyes tagállamok tiltakozása mellett) komolyan felmerült Georgia NATO integrációja. Ez a lépés súlyos diplomáciai válságot okozott Moszkva és Tbiliszi között, amely végül nyílt háborúban csúcsosodott ki. A konfliktus egyik eredménye az volt, hogy Oroszország elismerte a szakadár köztársaságok államiságát: nyilvánvalóvá téve, hogy minden eszközzel meg fogja akadályozni Georgia nyugati integrációját.
Szakashvili elnök ma Georgiában fogságban van, ellene több büntetőeljárás zajlik, ennek oka elsődlegesen pedig a 2007-es tüntetések erőszakos elfojtása, több belbiztonsági tiszt felmentése, akik kínzásokban vettek részt, az Imedi TV rendőrség általi zaklatása, illetve korrupciós vádak. Az elnök, akinek a regnálása alatt az orosz–georgiai viszony súlyos válságba került, börtönben van, azonban a nyugati integráció törekvése általánossá vált a georgiai politikai gondolkodásban. Mivel az ország területi integritásának sérült állapota az orosz jelenlét miatt megerősödött, ezért a NATO integrációt bizonyos értelemben zárójelbe tették, s az Európai Unió vált elsődleges fontosságúvá. Ennek oka abban is keresendő, hogy az EU-val való kapcsolatok megerősítése sokoldalúbb együttműködést tesz lehetővé, bár az egyik első kooperációs fórum (a szakadárokkal összefüggő konfliktust monitorozó misszió, az EUMM) szintén a háborúval hozható összefüggésbe.
Az EU az elmúlt években az ország legnagyobb donorává vált, évente több mint 120 millió euróval támogatva Georgiát, továbbá a Team Europe keretében az EU mintegy 183 millió euró támogatást adott, amelyet kiegészített 150 millió eurós makro pénzügyi támogatás is. Georgia a COVID-járvány hatásainak csökkentése érdekében is részesült uniós támogatásban.
Az első fontos mérföldkő a társulási megállapodás volt 2014-ben, illetve az annak részét képező Mély és Átfogó Szabadkereskedelmi Megállapodás. Georgia termékei tehát bejutottak a közös piacra, és a fő kereskedelmi partnerei ezáltal az uniós országok lettek, csökkentve az orosz kiszolgáltatottságot. A 2021. évi teljes exportban a legfontosabb kereskedelmi partnerek között az EU országai (17,7%), Kína (16,6%), Oroszország (13,3%), Azerbajdzsán (12,7%) és Törökország (8,7%) szerepelnek. Ez a külkereskedelmi diverzitás nagyban segíti a kis ország mozgásterének növekedését.
A következő fontos lépés 2021. május 17-én történt, amikor Georgia, Moldova és Ukrajna külügyminiszterei Kijevben aláírták a Társult Triót létrehozó memorandumot, amely formalizálta a 3 Keleti Partnerségi ország összefogását, 2021. július 19-én pedig közös politikai nyilatkozatban fejezték ki a szorosabb európai integráció iránti elköteleződésüket.
A 2022-es ukrajnai orosz invázió közvetlen következményei közé tartozott, hogy a Társult Trió államai bejelentették csatlakozási szándékukat az Európai Unióhoz. 2022. március 3-án írta alá az ország EU-csatlakozási kérelmét bejelentő levelet Garibasvili miniszterelnök. 2022 áprilisában elfogadták az új EU-Georgia Társulási Menetrendet, amely a 2021–2027 közötti időszakra határozott meg új prioritásokat és feladatokat. A fokozódó nemzetközi helyzet azonban hiába lehetne a forrása teoretikusan egy újfajta együttműködés formának, az EU intézményrendszere mégis látványos (helyenként egészen kirívó) kettős mércét alkalmaz Georgiával szemben. Ennek az oka nyilván abban keresendő, hogy a nyugati hatalmak növekvő orosz befolyást vélnek felfedezni Tbilisziben.
2022. június 8-án az EP határozatot fogadott el, amelyben aggodalmát fejezte ki a médiaszabadság romló georgiai helyzete, az újságírók veszélyeztetettségének növekedése, az LMBT-közösség elleni erőszakos fellépések nem megfelelő kivizsgálása és az orosz dezinformáció georgiai erősödése kapcsán. A határozat egyúttal felhívást tartalmazott a Tanács részére, hogy az Oroszország elleni szankciókat terjessze ki a georgiai kormánypárt alapítójára, Bidzina Ivanisvilire is, aki oroszországi üzleti vállalkozásokkal alapozta meg gazdagságát és manapság is erős kapcsolatok fűzik a Kremlhez. Megjegyzendő, hogy Ivanisvili fontos szerepet játszott a jelenleg regnáló „Grúz Álom” párt elindulásában.
2022. június 17-én a Bizottság véleményt adott ki Ukrajna, Moldova és Georgia EU-csatlakozási kérelme ügyében. Ukrajna és Moldova esetében azonos véleményt fogalmazott meg, miszerint javasolja a tagjelölti státusz megadását. Georgia esetében szintén javaslatot tett a tagjelöltség megadására, azonban ehhez 12 előfeltételt szabott.
Az EU arra kérte Georgiát, hogy hajtsa végre a gazdasági reformokat, többek között az oktatásba, a megújuló energiatermelésbe és a közlekedésbe történő nagyobb beruházásokat. A kért politikai reformok között szerepelt a politikai polarizáció csökkentése, a választási reform, az igazságügyi reform, a korrupcióellenes intézmények megerősítése, az „oligarchamentesítés” végrehajtása, a szervezett bűnözés visszaszorítása, az újságírók védelme a kormányzati beavatkozástól és a bűnügyi fenyegetésektől, a kiszolgáltatott csoportok védelme az emberi jogok megsértésével szemben, a nemek közötti egyenlőség javítása, a nők elleni erőszak csökkentése, a civil társadalom döntéshozatali befolyásának növelése, valamint az államügyész függetlenségének növelése.
Georgiában nagy csalódással fogadták, hogy az ország csak később, bizonyos feltételek teljesítése esetén kaphatná meg az európai uniós tagjelölti státuszt. A georgiai fél egy ideig abban reménykedett, hogy a kettős mércét, miszerint a másik két ország a feltárt hiányosságokat az integrációs folyamat során is javíthatja, ellenben Georgiának ezt már a jelölti státusz garantálását megelőzően meg kell tennie, az Európai Tanácsban a politikai döntéshozók felülírják majd. Azonban a Bizottság véleményével egybehangzó, tavaly június 23-i Tanácsi döntés szerint Georgia egyelőre nem kaphatja meg a tagjelölti státuszt. Megjegyzendő, hogy a magyar oldal szerint ezek a feltételek megfoghatatlanok, általánosak és sok esetben értelmetlenek is, valamint semmiféle objektív kritériumrendszert nem tartalmaznak. Többek között azért is különös, hogy Georgia miért nem kapta meg a tagjelölti státuszt (míg Ukrajna és Moldova igen), mert nemzetközi összehasonlításokban (korrupciós, biztonsági, fejlettségi indexek, például a Human Development Index, Transparency International korrupcióérzékelési indexe stb.) Georgia rendre sokkal jobb helyezést ér el, mint a Trió másik két országa.
Az EU véleménye és Georgia hátrasorolása csak tovább rombolta az egyébként is súlyos megosztottságokkal terhelt georgiai közéletet. Tüntetések kezdődtek, és az ellenzék azzal vádolta a kormányt, hogy annak „oroszbarát” hátterének köszönhető az ország szélesebb körű integrációjának elmaradása. A georgiai Parlament öt munkacsoportot hozott létre az EU-tagjelölti státusz feltételéül szabott javaslatok megvalósítására, amelyben azonban az ellenzék egy része vonakodik részt venni. Jelentős belpolitikai csatározások alakultak ki elsősorban az „oligarchamentesítés” és az igazságügyi reformcsomag kapcsán. A kérdéses reformok uniós értékelése idén válik esedékessé, azonban az ország alapvető problémái nem válnak semmissé akkor sem, ha az EU kielégítőnek találja változásokat, és megadja a tagjelölti státuszt. Az orosz csapatok jelenléte Georgia területén és az orosz külpolitika expanzív irányba történő elmozdulása teljes mértékben az ukrajnai konfliktus kimenetelének függvényévé teszik a kis kaukázusi ország sorsát.
A belpolitikai feszültség továbbra is igen jelentős. A közelmúltbeli grúziai tüntetések 2023. március 7-én kezdődtek, amikor a parlament a kormányzó Grúz Álom párt által támogatott, „külföldi ügynökökről” szóló törvényt első olvasatban elfogadta. A javasolt jogszabály előírta volna, hogy a több mint 20 százalékos külföldi finanszírozással rendelkező nemkormányzati szervezeteknek és médiumoknak regisztrálniuk kell magukat az államnál. A törvényjavaslat (amit az ellenzék következetesen „orosz törvénynek” nevezett) erőszakot váltott ki, ami különösen látványos tüntetésekhez vezetett. Ezeket a biztonsági erők és a rendőrség könnygázzal, kábító gránátokkal és vízágyúkkal fogadta. A tüntetéseket a grúz parlament előtt szervezték, melyek később szélesebb körű kormányellenes mozgalommá alakultak át. A grúz kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a törvény átláthatóbbá teszi a külföldi befolyást, de az ellenzők szerint a törvény a kritikusok elhallgattatására és a média ellenőrzésére szolgál. A tiltakozások 2023. március 9-én tetőztek, amikor is a parlament a tiltakozások hatására visszavonta a törvényt. Amennyiben azonban a kormány nem képes társadalmi konszenzust kialakítani arról, hogy konkrétan milyen cselekvési terven keresztül lehetséges az ország nyugati integrációja, az integráció elmélyülése továbbra is csak távlati cél maradhat.
Nyitókép: Richard Mcall képe a Pixabay -en.
