Franciaországban az április 24-én rendezett második elnökválasztási forduló Emmanuel Macron győzelmét hozta. A kampány Franciaország tanácsi soros elnökségének idejére esett, kivételes lehetőséget biztosítva a hivatalban lévő, egyben újrainduló elnök számára, hogy belpolitikailag is profitáljon európai uniós ambícióiból, azonban a sors fintoraként az orosz–ukrán háború mind az európai, mind a francia közvélemény figyelmét más irányba terelte.
Bejegyzésemben Macron legfőbb kihívója, a Nemzeti Tömörülés elnöke, Marine Le Pen Európai Unióval kapcsolatos politikájának sarokpontjait, valamint azok változását szeretném áttekinteni.
Marine Le Pen elveti a szupranacionalizmust és a nemzetek Európája koncepciót támogatja. Úgy véli, nem létezik európai szuverenitás, mert nincsenek európai emberek, ellenzi az eurót és kritizálja a brüsszeli technokrata elitet is. Népszavazást rendezne annak eldöntése érdekében, hogy az uniós jog a francia jog fölött álljon vagy visszaszerezze szuverenitását.
Bírálja a Lisszaboni Szerződést mint az európai nemzetek függetlenségének és identitásának veszélyforrását, és természetesen az Európai Bizottságot is, melyet alaposan átszabna. Korábban támogatta Franciaország kilépését az EU-ból, s ennek érdekében népszavazást is kezdeményezett. Ma már – felismerve, hogy potenciális választóit ez elriaszthatja – nem támogatja a Frexitet, inkább egyfajta átszervezést részesít előnyben.
Visszaállítaná a határok állandó felügyeletét és ellenőrzését a francia rendőrség és vámhatóság által. Egy ilyen intézkedés ugyanakkor megkérdőjelezné az áruk és a személyek szabad mozgásának elvét, így ezzel egyben újratárgyalná a schengeni megállapodást.
Az unióhoz való viszony gazdasági és pénzügyi aspektusait tekintve korábban kritikusa volt az eurónak, és támogatta a kilépést az eurozónából, mivel szerinte az euró bevezetése az árak emelkedését okozta, és az euró elhagyása a vásárlóerő növekedéséhez vezetne. Úgy véli, az euróhoz nem csatlakozott európai országok jobban teljesítenek gazdaságilag, mint az eurózóna országai. Csökkentené továbbá a francia hozzájárulást az EU költségvetéséhez. Franciaország eladósodásától tartva ellenzett minden mentőcsomagot a bajba jutott euróövezeti tagok számára.
A 2017-es francia elnökválasztáson elszenvedett vereséget követően Marine Le Pen megújította pártja EU-val kapcsolatos politikáját azzal a céllal, hogy szélesebb választói réteget szólíthasson meg. 2019 májusától Le Pen már nem támogatta, hogy Franciaország kilépjen az euróövezetből, továbbá a Frexit helyett meg akarta reformálni az EU-t olyan politikákkal, mint a nem közvetlenül választott Európai Bizottság megszüntetése.
Ellenfelei szerint programja leplezett Frexit, míg Le Pen ragaszkodik ahhoz, hogy nincs titkos programja arra, hogy Franciaország mint alapító tag kilépjen az EU-ból, az euróövezetből vagy a schengeni övezetből.
Sokan úgy vélték, Marine Le Pen taktikai okokból adta fel korábbi uniós politikáját, és április 24-i győzelme továbbra is komoly kockázatot jelenthetett volna, ezért a választást megelőzően mintegy ötven civil szervezet és Európa-párti parlamenti képviselő nyilatkozatban szólította fel a franciákat, hogy szavazzanak a szélsőjobboldal ellen.
A Németországgal való hagyományos együttműködés nem szerepelt a prioritásai között. Kijelentette, hogy megválasztása esetén leállítana minden közös fegyverkezési programot Németországgal, mely egyes kutatók szerint a hagyományos francia–német tengelyt veszélyeztette volna. Jó kapcsolatokat reméltek ugyanakkor Lengyelországgal, Magyarországgal és Dániával is, akik a bevándorlással kapcsolatban szigorú álláspontot képviselnek. Kérdéses persze, hogy – egy esetleges győzelem esetén – Le Pen korábbi Putyin-barát politikája mennyiben befolyásolta volna a francia–lengyel kapcsolatokat.
Kutatók szerint az európai szélsőjobboldali pártok számos kérdésben megosztottak, és mivel a legtöbb országban nincsenek hatalmon, Franciaországot az elszigeteltség veszélye fenyegette volna, amely egy negatív szcenárió megvalósulása esetén akár Frexithez is vezethetett volna.
Jól látható tehát, hogy Le Pen Európa politikája a nemzetek feletti Európa kritikájára és a francia szuverenitás visszaállítására épül, és azokra konkrét programot is ad.
Április 24-ével azonban az elnökjelölt reményei és ellenfelei félelmei egy időre elszálltak. A küszöbön álló gazdasági és szociális nehézségek ugyanakkor mélyreható politikai változásokat eredményezhetnek Franciaországban és az EU más tagállamaiban, mely a politikai és történelmi minták szerint a radikálisabb pártok megerősödéséhez vezethet. Így könnyen előfordulhat, hogy az öt év múlva, 2027-ben sorra kerülő választások már az esetlegesen újrainduló Marine Le Pen győzelmét hozzák el. Az ugyanakkor még kérdés, hogy a választás kimenetelében az Európai Unió politikájának és a közelgő válságra adott válaszainak mekkora szerepe lesz.
Források
Le Pen’s U-turn on EU policy is proving difficult to sell
French Presidential Hopeful Marine Le Pen Says She Wouldn’t Block Vote on France Leaving European Union
Marine Le Pen’s Plan for Europe Would Be a Gift to Putin
A victory for Le Pen would be a debacle for the E.U.
Nyitókép forrása: Flickr / Rémi Noyon
