Nagy-Britannia Európai Unióból való távozásával Németország és Franciaország az a két legnépesebb, legnagyobb gazdasági erővel és befolyással bíró tagállam, amely komoly hatással van a kontinenst érintő legfontosabb kérdések alakulására. Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök között látványos összhang mutatkozott az Európai Unió jelenét és jövőjét érintő témákban. 2021 őszén a német szövetségi választások eredményeképp Németország élére egy új, három párt alkotta koalíció került, élén a szociáldemokrata Olaf Scholz kancellárral. A 2022 április közepén tartandó francia elnökválasztás kimenetele meghatározó lesz a német–francia együttműködés, ezáltal az Európai Unió jövője szempontjából is.
Évekig egyértelműnek tűnt, egészen 2021 utolsó hónapjaiig, hogy a 2022-es elnökválasztás Emmanuel Macron regnáló elnök és Marine Le Pen pártelnök (RN) között fog eldőlni, hasonlóan a 2017-es elnökválasztáshoz, melynek második fordulójában Emmanuel Macron 66%–34% arányban győzött. Macron elnök számára a „köztársasági front” jelensége – azaz a francia választópolgárok mélyebb elköteleződés nélküli felsorakozása a szélsőségesebbnek ítélt jelölt ellenében –, egyszer már könnyű elnökválasztási győzelmet hozott. A Macron elnök számára legkényesebb időszakokban végzett felmérésekben sem tudta Marine Le Pen megelőzni riválisát, legjobb eredményeivel is csupán mérsékelni volt képes lemaradását, ideiglenesen 5–6%-ra csökkentve annak mértékét. Az utóbbi bő egy évben azonban a francia politikai élet egyre inkább jobbra tolódik. Úgy tűnik, hogy ezúttal a választási győzelem kulcsa a mérsékelt jobboldali szavazók bizalmának elnyerése lehet. A Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülésnek (RN) tudatos építkezés és brandváltás eredményeként sikerült – ha nem is társadalom egészének szemében, de a jobboldali preferenciákkal bíró szavazók körében –, szalonképessé válnia, amelyre Macron elnök a mérsékelt jobboldalt megszólítani kívánó kommunikációs technikákkal és jobboldali témák felkarolásával reagált. A legutóbbi néhány hónap változatos politikai fordulatait tulajdonképpen a politikum jobboldali térfelén történő események generálták. Valamennyi közvélemény-kutatási eredmény egybehangzóan állítja, hogy Macron elnök biztosan továbbjut az elnökválasztás második fordulójába, azonban a második helyért zajló küzdelem jelenleg teljes mértékben nyílt és megjósolhatatlan. 2022. január eleji adatok szerint a második helyért zajló versenyben három jelölt is fej-fej mellett állt. 2022 elején az erőviszonyok a következőképp alakultak: decemberi adatok alapján Macron elnök a szavazatok megközelítőleg negyedére (23–27%), Marine Le Pen (RN) (15–18%), Valérie Pécresse (LR) (14–20%) és Éric Zémmour (R!) (12–16%) jobboldali jelöltek pedig valamennyien megközelítőleg a szavazatok egyhatodára tarthattak igényt. Hozzájuk még belátható közelségen belül mérhető a radikális baloldali jelölt, Jean-Luc Mélenchon (FI) (8–13%) is.
A választási kampány váratlan eseményei:
Egy kívülálló váratlan felbukkanása
A kampányidőszak eddigi legnagyobb meglepetését az íróként és televíziós műsorvezetőként hazájában széles körben ismert Éric Zémmour indulása okozta. A politika tartalmi kérdéseiben a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörüléstől (RN) is markánsan jobbra álló Zémmour nem várt módon képes volt megszólítani mind a radikális, mind pedig a mérsékelt jobboldali szavazókat, valamint számos addig inaktív választópolgárt és fiatalokat is, mely által rövid időre sikerült megelőznie Marine Le Pent a közvélemény-kutatásokban. Erős politikai felhangokat tartalmazó társadalomkritikai témájú könyve („Franciaország még nem mondta ki az utolsó szavát”) megjelenésének farvizén, ősszel hivatalosan könyvét népszerűsítő körútra indult az országban, konkrét bejelentését az elnökválasztáson való indulásáról pedig a lehető legkésőbbi időpontra időzítette. Ezáltal egy ideig megkerülte az elnökjelöltek médiában való szereplését szigorúbban szabályozó előírásokat. November 30-án hivatalosan is bejelentette indulását az elnökválasztáson, december 5-én pedig bejelentette, hogy új politikai pártot alapít Reconquéte, azaz Visszahódítás néven. A médiában rutinosan mozgó botrányhős személyként, akinek programja markánsan eltér riválisaitól, több mint egy hónapon keresztül sikeresen tematizálta a francia közbeszédet. Még jelentős növekedési tér állhat előtte, amennyiben jól teljesít az elkövetkezendő viták során.
Egy favorit látványos bukása
Az elnökválasztás második fordulójára vonatkozó kutatásokban rendre a hagyományos jobboldali váltópárt, a Republikánusok előzetesen legvalószínűbb leendő jelöltje, Xavier Bertrand szerepelt a legjobban Macronnal szemben, aki az esélyes jelöltek közül egyedüliként több kutatásban is képes volt maga mögé utasítani a regnáló elnököt. Saját pártja kongresszusán azonban nagy meglepetést okozva elbukott. Az első fordulót minden előjel nélkül a párt jobb szélén elhelyezkedő Éric Ciotti nyerte. A második fordulóban a mérsékelt Valérie Pécressével mérkőzött meg, akivel szemben meglepően jó eredménnyel (40%) maradt alul annak ellenére, hogy a pártja perifériáján helyezkedik el. Xavier Bertrand kiesése, és Éric Ciotti váratlan felülszereplése is rámutat arra, hogy a választói preferenciák a francia jobboldalon belül rövid idő alatt nagymértékben átalakultak.
Kiélezett versengés
A politikatudományban jól ismert jelenség az újonnan rivaldafényt kapott jelöltek hirtelen népszerűségemelkedése. Amikor egy választáson elindulni szándékozó politikus hivatalosan is jelöltté válik, akkor egy rövid időre a média fokozott figyelmét élvezheti, amely által lehetőség nyílik a választók szélesebb spektrumának elérésére is. A pillanatnyi jelenséget jól illusztrálta előbb Éric Zémmour, majd Valérie Pécresse hirtelen népszerűségemelkedése, azonban hosszabb távon már a jelöltek kampányteljesítménye és politikai programja bizonyul meghatározónak. Alig egy hónappal az elnökválasztás első fordulója előtt úgy tűnik, hogy Valérie Pécresse lendülete fogyatkozóban van és Éric Zémmour népszerűsége ismét növekedésnek indult. Marine Le Pen kampányát több érzékeny veszteség is érte az elmúlt hetekben. Kampánystábját több befolyásos stábtag is otthagyta, hogy a pártja (RN) volt szóvivőjéhez (Nicolas Bay) hasonlóan Éric Zémmour kampányához csatlakozzanak. Hasonlóan járt el Marion Maréchal, Marine Le Pen befolyásos unokahúga is, valamint a még mindig nagy informális befolyással rendelkező Jean-Marie Le Pen is kilátásba helyezte, hogy lánya helyett inkább Éric Zémmour megválasztását fogja támogatni. A legkedvezőbb felmérések adatai szerint Marine Le Pen jelenleg a szavazatok maximum 19%-ára számíthat az első fordulóban, míg Éric Zémmour maximum 16,5%-ára.
A három jobboldali jelölt összesített támogatottsága megközelíti az 50%-ot. Mivel a kampány eddigi nagyobb része a jobboldali térfél témái körül forgott, valószínűsíthető, hogy bármely jobboldali jelölt is lesz a Macron melletti továbbjutó, a pozícója jelentősen javult Macronnal szemben az elmúlt hónapok történéseinek fényében. Amennyiben sikerül Emmanuel Macronnak megőriznie elnöki székét – ami jelenleg valószínűnek tűnik –, vélelmezhető, hogy önbevallása szerint szociálliberális centrista pártja (LREM) vezetőjeként a korábbiaknál is nagyobb egyetértésben határozna Európa és az Európai Unió integrációjának jövőjéről a hozzá sok tekintetben hasonló elveket való szociáldemokrata Olaf Scholzcal.