A trianoni békeszerződés jelentős mértékben lecsökkentette Magyarország területét: a háború előtti – Horvát-Szlavónországgal együtt vett – 325.000 km2-ből alig 92.000-et hagyott meg.
A határmegvonásnál a győztes hatalmak bár a népek önrendelkezési jogára hivatkoztak – vagyis az „elnyomott nemzetiségeket szabadították fel a magyar iga alól”, amit egyes szomszédos országok nemzeti narratívája ma is sulykol – valójában stratégiai szempontok döntöttek a határokról: Franciaország érdeke egy minél erősebb kisantant megteremtése volt Németország hátában, és a Szovjetunióval szemben Közép-Európában, így nem csak a valóban nemzetiségek lakta területeket csatolták el Magyarországtól, hanem vasútvonalak vagy folyók birtoklása miatt magyarok millióinak lakóhelyét is.
Az új határok közül egy kivétel volt, az új magyar–osztrák. Habár arra volt példa az első világháború után, hogy egy semleges ország területet kapott egy legyőzött országtól – így kapta meg Dánia egy kétlépcsős, 1920 tavaszán lebonyolított népszavazás révén Schleswig északi részét Németországtól, – de Ausztriát leszámítva egyetlen más legyőzött állam sem kapott területet a háború végén. Leegyszerűsítve a helyzetet, az osztrák–magyar határ magyar rovásra történő megváltoztatásának oka elsősorban az volt, hogy a két ország nemzetközi együttműködésének útjába akadályt gördítsenek azáltal, hogy területi vitát keletkeztetnek köztük. A valóban túlnyomó részt németlakta terület a háborút követően magyar fennhatóság alatt maradt, annak kiürítésére 1921 nyarán – párhuzamosan Baranya és Pécs jugoszláv kiürítésével – kellett sort keríteni.
A kiürítés nem ment simán, az 1919-es ellenforradalomban hírhedtté vált Rongyos Gárda más katonai és főiskolás személyekkel együtt 1921 nyarán megakadályozta, hogy az osztrák fegyveres erők megszállják Nyugat-Magyarországot, a mai Burgenlandot. A patthelyzetet az 1921 októberében aláírt velencei jegyzőkönyv oldotta fel, amelyben olasz közreműködéssel Magyarország beleegyezett a terület kiürítésébe, Ausztria pedig abba, hogy Sopronban és néhány körülötte fekvő faluban – Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva – a lakosság népszavazáson dönthesse el, hogy melyik országhoz szeretne tartozni. Bár a Rongyos Gárda történetét menthetetlen bűntettek is tarkítják, a történelmi hűség érdekében fontos hangsúlyozni, hogy ez az egyezmény fegyveres ellenállás hiányában nem köttetett volna meg, ma pedig Sopron Ödenburg néven osztrák városként lenne Burgenland székhelye. A népszavazásra 1921. december 14–16. között került sor, amelyen mintegy 90%-os részvétel mellett az egyébként német többségű lakosság 65%-a a Magyarországhoz tartozás mellett döntött; a város magyar igazgatás alá történő visszahelyezésére végül 1922. január 1-jén került sor.
A legfiatalabb osztrák tartomány megszerzésének százéves évfordulója Ausztriában is kiemelt fontosságú volt: a hivatalos programok mellett készült ismeretterjesztő áttekintés Burgenland 1918 utáni történelméről, illetve például sor került iskolásoknak szóló pályázatra „Burgenland 100 éve” témakörben. Érdekes magának a Burgenland („Várak vidéke”, Várvidék) névnek a kialakulása: amikor 1919-ben megjelent az elcsatolás lehetősége, akkor az addig használt Német-Nyugatmagyarország (Deutsch-Westungarn) helyett a Vierburgenland, majd Dreiburgenland (Négy-, illetve Háromvárvidék) nevet kezdték használni Moson, Pozsony, Sopron és Vas megyék német elnevezései alapján, azok mindegyike ugyanis Burg-ra, várra végződött: Wieselburg (Moson), Pressburg (Pozsony), Ödenburg (Sopron), Eisenburg (Vas). A szám nélküli Burgenland megnevezést végül az 1922-ben megválasztott első tartományi gyűlés tette hivatalossá.
Sopron és mintegy 257 km2-es területű környékének megtartása a trianoni határkijelölés legnagyobb sikere volt, amely az akkori magyar közvélemény számára a siker érzését jelentette a nemzeti katasztrófa éveiben. A mai államterületen 1910-ben Sopron volt az egyetlen német többségű „nagyváros” – bár 19. század elején még Budapest mellett a dunántúli városok is jelentős német lakossággal bírtak (Beksics 1883, 44–45.) – így az 1921-es népszavazás azt tette lehetővé, hogy a dualizmus időszakában megindult elmagyarosodás sikeresen befejeződhessen – szemben például az 1920-ban határon túlra került, korábban szintén német többségű Pozsonnyal és Temesvárral, amelyekben az impériumváltás következtében a magyarosodás megtört, és mára szlovák, illetve román többségű nagyvárosokká váltak. Magyarországon – habár a „Hűség 100 Sopron” programsorozat eseményei több hónapon keresztül zajlottak – a fő ünnepség a soproni népszavazás napjának 100. évfordulójának napjára, 2021. december 14-re esett, amelynek estéjén Orbán Viktor miniszterelnök is beszédet mondott a Fő téren. A centenáriummal kapcsolatos rendezvények még 2022 januárjában is folytatódnak.
Nyitókép: Fortepan / Vargha Zsuzsa
