Néhány hete a francia miniszterelnök azzal a javaslattal állt elő, hogy két munkaszüneti ünnepnapot töröljenek, helyette legyenek ezek munkanapok. Az érvelése mögött a „több munka, több növekedés” elgondolása állt. Vajon igaz ez az állítás?
„Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek.” (Zsoltárok 127:2)
Francois Bayrou miniszterelnök, lévén ízig-vérig közszolga, szeme előtt igazából a költségvetési hiány csökkentése lebeg, amikor több munkanapot javasol. Jelenleg 13 munkaszüneti ünnepnap van Franciaországban. Összehasonlításképpen Magyarországon 11 ünnepnap van. Továbbá még így is marad Franciaországban nagyjából 244–246 munkanap egy évben. A Reuters elemzői sem látják reálisnak azt, hogy mérhető növekedéssel és költségvetési többletbevétellel járna ez a megszorítás.
Bizony, megszorítás, hiszen ugyanakkora fizetés mellett elvenne kettő pihenőnapot a dolgozóktól, azaz ugyanazért a bérért többet dolgoznának. (Elsősorban azok, akik a heti 5 napos munkarend szerint 8 órás beosztásban dolgoznak.) Ráadásul mindezt hatványozott veszteségnek érzékelik a munkavállalók. A viselkedéstudományban megfigyelés, hogy az ugyanakkora elmozdulást a veszteség irányában többszörös jóléti veszteségnek élik meg az emberek, mint amekkora nyereségnek élik meg, ha ugyanakkora mértékben szereznek valamit. Azaz 1 pihenőnap elvétel jóval nagyobb veszteségérzetet kelt, mint amekkora örömöt szerez 1 pihenőnap bevezetése.
Nem veszteség, hanem növekedési többlet
Augusztus 20. előtt néhány nappal minden évben rendszeresen felhangzik a sopánkodás, hogy tűzijátékra és ünnepi rendezvényekre költeni pazarlás. Már csak ezért is érdemes elgondolkodni azon, vajon a nemzeti ünnep pazarlás vagy gazdasági többlet. A legjellemzőbb gazdasági érv az extra ünnepnapok ellen, hogy addig sem dolgoznak – főleg a feldolgozóiparban, így minden ünnepnap a GDP 0,3–0,4%-a veszne kárba elvileg. Ezzel szemben a valóság az, hogy a pihenőnapokon tömegek vesznek igénybe vendéglátóipari és egyéb turisztikai szolgáltatásokat, ezekben az ágazatokban éppen ekkor dolgoznak a legintenzívebben. Ha olyan események zajlanak az ünnepnapon, amely még inkább mobilizálják a pihenőnapon lévőket, az annál inkább felpörgeti a háztartási fogyasztást ezeken a napokon, hozzájárulva a gazdasági növekedéshez. További szempont, hogy a munkák jelentős részére igaz a csökkenő hozadék, azaz a dolgozók elfáradása. A pihenőnapok szellemi és fizikai feltöltődésre adnak lehetőséget a munkavállalóknak, egyben arra is, hogy jövedelmüket költsék. Egy olasz elemzés arra a következtetésre jutott, hogy egy egyetlen plusz ünnepnap pozitív hatást gyakorolt az ország gazdasági tevékenységére. A cégek alkalmazkodtak és az év többi részében kompenzálták a kiesést, sőt a turizmus és a pozitív életérzés gazdasági hasznot eredményezett.
Az ünnepnapok számát ezzel együtt sem növelhetjük korlátlanul. Érvényesül egy úgynevezett fordított U összefüggés. Bizonyos mértékű pihenés jót tesz a makrogazdaságnak is, de a világ lustái veszíteni fognak, ha sokat pihennek és keveset dolgoznak. Egy tanulmány érdekes módon éppen azt találta, hogy a nemzeti ünnepnapok (public holidays) optimális száma 10–11 nap, azaz Franciaország esetében akár igaza is lehet az eltörlésre vonatkozó miniszterelnöki javaslatnak, míg Magyarországnak nem lenne hatékony többet bevezetnie.
Végül, legyenek-e állami rendezvények? A fesztiválturizmus kedvező hatásait hazai kutatók is kimutatták: augusztus 20. lényegében egy egy-két napos fesztiválnak feleltethető meg. A fesztiválturizmust az indiai fogyasztáson keresztül vizsgáló elemzés arra a következtetésre jutott, hogy kiugróan bővül a háztartások fogyasztása országos ünnepi rendezvények, fesztiválok idején, a kiskereskedelem és kisvállalkozók jelentős bevételi többletet tudnak ebben az időszakban elérni, a turizmuson keresztül nem csak a fogyasztást, de a foglalkoztatást is javítja. És akkor még nem beszéltünk az államalapítás ünnepe kapcsán a kulturális identitás erősítésének gazdasági hatásairól, ami egy újabb történet…
Nyitókép forrása: Colin Knowles / Flickr
