Időről időre riogatnak bennünket azzal, hogy rövidesen fenntarthatatlanná válik a nyugdíjrendszerünk. A romló demográfiai mutatókkal szokták ezt indokolni: csökken a 15–64 éves aktív korúak, s nő a 65 év felettiek létszáma és aránya a társadalomban.
A demográfusok sajnos csupán a népesség strukturális összetételét vizsgálják, leginkább a korcsoportok létszámarányait, s nem terjed ki a figyelmük a nyugdíjkassza állapotára. Általában nem veszik figyelembe, hogy nem a teljes aktív korú népesség foglalkoztatott, azaz nyugdíj-befizető, s a 65 évesnél fiatalabbak között is vannak nyugdíjellátásban részesülők.
Ezért aztán javaslom, hogy aki a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos állításokat kíván megfogalmazni, az lépjen túl a demográfiai szemléletű mutatók vizsgálatánál, s vegye figyelembe a vizsgált terület vagy szegmens munkaerőpiaci változásait is!
(Forrás: Eurostat adatokból saját számítás, készítette: Szalai Piroska)
A demográfusok az idős népesség eltartottsági rátáját úgy számolják, hogy a 65 éves és annál idősebbeket a 15–64 éves népességhez viszonyítják. Hazánkban ez az arány 2010-ben 24,2 % volt, s 2022-ra 31,7%-ra emelkedett. Ezekkel az arányainkkal az unió tagállamai között az átlagnál alacsonyabb a mutatónk, a 11–13. helyeken állunk. A nagy országokban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban sokkal nagyobb az idősek aránya. A mutató 2010–2022 közti romlása viszont hazánkban az unió átlagánál nagyobb volt – hasonlóan a térségünkbeli országokhoz. Mindez azért, mert a rendszerváltás idején az ezredfordulóig minden országban hatalmasat zuhant a születések száma, hiszen mindenhol a családok elszegényedésével járt ez az időszak. S most ezek a korcsoportok lépnek be az ötvenes évek végén született korcsoportok helyett az aktív korúak közé. S ez az arányromlás a későbbiekben folytatódni fog.
Véleményem szerint azonban az idős korúak arányának elemzése nem megfelelően precíz megközelítés a nyugdíjak vizsgálatakor. 2010-ben a 15–64 éveseknek mindössze 57%-a, 2022-ben pedig már 74,4%-a volt foglalkoztatott, azaz ők fizettek be a nyugdíjjárulékot. Javaslom, hogy az időskori eltartottsági ráta számításakor a 65 éves és annál idősebbek számát a 15–64 éves foglalkoztatottak létszámához mérjük. Ekkor azt láthatjuk, hogy 100 foglalkoztatottra 42,5 idős korú jut ott 2010-ben, ez az arány maradt 2022-re is. Tehát a foglalkoztatottak létszámának növekedése szinte azonos volt az idősek arányának növekedésével. Ezzel az aránnyal 2010-ben még az unió átlagánál rosszabbak voltunk, s 2022-re már alacsonyabb lett a hazai arányunk.
Javaslom mindenkinek, hogy térjünk át a munkaerőpiaci szemléletű ráta használatára.
Ha szeretnénk még precízebbek lenni, akkor érdemes nem csupán a 65 éveseket és az idősebbeket vizsgálni, hanem a nyugdíjban részesülők számát hasonlítsuk a 15–64 évesekhez vagy még inkább közülük a foglalkoztatottakhoz. Az Eurostat adataiból számolva 2010-ben 100 foglalkoztatottra 73,8 nyugdíjban részesülő jutott, 2022-ben pedig már csupán 45,9 fő. Ilyen mértékű javulás sehol nem történt az unióban. Ez kisebb részben abból adódott, hogy a korábbi 62 éves nyugdíjkorhatár 65 évre emelkedett, nagyobb részben pedig abból, hogy 2011-től átalakult a korkedvezményes nyugdíjazás rendszere. Igazolható azzal, hogy az öregségi nyugdíjban részesülők aránya a 15–64 éves foglalkoztatottakhoz viszonyítva 2010-ben 56,5% volt, tehát közel negyedével kisebb, mint az összes nyugdíjban részesülők aránya. 2022-re ez az arány is lecsökkent 43,5%-ra.
Összegzésként kijelenthető, hogy míg a demográfiai szemléletű (csak a korcsoportok arányát vizsgáló) időskori eltartottsági ráta folyamatosan nő hazánkban is, az unióban is (az unió számos országában még gyorsabb a romlás, mint hazánkban), addig az öregségi nyugdíjban részesülők, illetve az összes nyugdíjban részesülő foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya jelentősen csökkent, azaz nálunk javult a tényleges időskori eltartottság mutatója az elmúlt években, az unió átlagában pedig ez a mutató is romlott.
Forrás: EU Demográfiai Eszköztár
