Az áresésre játszó spekuláció perspektívája
Az áresésre játszó spekuláció, közismert nevén shortolás, a tőzsdei működés szerves része a kezdetektől fogva. Már a XVII. század elején, a Holland Kelet-Indiai Társaság (VOC) 1602-es megalapítása után megjelent. A társaság kezdeti katonai és kereskedelmi sikerei után részvényeinek ára az 1607-es 300%-os csúcs után süllyedésnek indult, majd évekig stagnált. Ez elégedetlenséget váltott ki a részvényesek között, és néhányan áresésre kezdtek spekulálni. A VOC a holland tartományi gyűlésektől kérte az áresésre játszó spekuláció, az ún. „windhandel” betiltását, mely az érveik szerint manipulálja a piacot és káros a társaságra, valamint a gyanútlan befektetőkre nézve.
A beadványokban bemutatott séma szerint az áresésre játszó spekulánsok határidős ügyleteket kötöttek, majd rossz hírek terjesztésével próbálták lejjebb nyomni az árakat, hogy olcsón vásárolhassanak vissza részvényeket megbízottjaik által, így profitra tesznek szert. A shortolást végül 1610 februárjában betiltották, de ez nem gátolta meg a kereskedési módszerek fejlődését, amelyek közül néhány a standardizáció irányába mutatott.
A modern időkben a shortolás továbbra is jelen van a tőzsdéken, különösen az amerikai és európai piacokon, ahol a hedge fundok gyakran alkalmazzák ezt a stratégiát. A hedge fundnak is nevezett befektetési alapok fő jellemzője, hogy laza szabályozottságukból adódóan nagyobb kockázatú befektetésekkel is foglalkoznak, s jellemzően csak szűk kör számára elérhetők. Az utóbbi évek piaci ingadozásai, mint a 2020-as COVID-19 járvány miatti összeomlás és a 2022-es inflációs hullám, bőséges lehetőséget nyújtottak az áresésre játszó alapok számára. A hedge fundok szerepe az európai államkötvénypiacon is jelentősen megnőtt, 2023-ban már az összes kereskedés 55%-át tették ki, szemben a 2020-as 36%-kal.
A hedge fundok jellemzően kevésbé szabályozott befektetési cégek, amelyek széles körben alkalmazhatnak különböző stratégiákat, beleértve a jelentős tőkeáttételt is. Bár hozzájárulnak a piaci likviditáshoz, jelenlétük egyben felveti a szigorúbb szabályozás szükségességét, mivel ezek az elsők, amelyek kilépnek a piacról válság esetén, szemben a bankokkal, amelyeknek kötelezettségük van az államkötvények aktív kereskedésére.
A shortolás ugyanakkor fontos szerepet játszik a piaci csalások feltárásában és a tőkepiac hatékony működésének fenntartásában. Ugyanakkor a hatóságok egyre szigorúbban lépnek fel az ilyen alapokkal szemben, ami globális szinten is megfigyelhető, többek között Kínában és Dél-Koreában is jellemző az egyre merevebb előírások bevezetése. Az elmúlt években a fedezetlen eladási pozíciók szabályozása és a piaci manipulációk elleni vizsgálatok szigorodtak, bár sok esetben nem találtak visszaéléseket.
Az elmúlt évtizedek folyamatos tőzsdei emelkedése nem kedvezett az áresésre játszó spekulánsoknak. Az S&P 500 index 2008-as mélypontja óta hétszeresére nőtt, ami csökkentette a short stratégiák sikerességét. A 2007-es ingatlanpiaci válság után híressé vált shortoló hedge fundok közül több is bejelentette tevékenységének megszüntetését vagy átalakítását. A hedge fundok összesített eszközállománya 7,8 milliárd dollárról 4,6 milliárd dollárra csökkent 2008 óta, miközben a részvényeket vásárló alapok tőkéje megháromszorozódott. Ám a short stratégiák csökkenése paradox módon akár egy negatív piaci fordulat előjele is lehet, mivel az árfolyamok hajlamosak arra mozdulni, amerre a legkevesebben fogadnak.
Bár az áresésre játszó spekuláció és a hedge fundok jelentős szerepet töltenek be a modern tőkepiacokon, működésük szabályozása és piaci hatásuk továbbra is vita tárgyát képezi.
