Gondolatok a nőnap után
A nők munkaerőpiaci részvétele nem csupán és nem elsősorban esélyegyenlőségi kérdés. Egyrészt a családok anyagi biztonságának megteremtéséhez elengedhetetlen. Csak ott születnek meg a kívánt, tervezett gyermekek, ahol a család anyagi biztonságérzete kielégítő, sőt néhány évre előre is megfelelőnek ítélik az anyagi kilátásaikat. Ha egy pár úgy véli, hogy a gyermekvállalás elviselhetetlen többletterhet, szegénységi kockázatot jelent számára, akkor nagy eséllyel későbbre halasztja a gyermekvállalást vagy nem vállal gyermeket.
Másrészt a nemzetgazdaságunk is elképzelhetetlen a nők munkájának eredményei nélkül. A nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerünk csak akkor fenntartható, ha az aktív korcsoportból a lehető legtöbben dolgoznak – mind a férfiak, mind a nők. Jelenleg hazánkban több nőnek van fizetett munkája, mint bármikor korábban. Annak ellenére igaz ez, hogy 1980 óta folyamatosan csökken hazánk népessége, a nők már félmillióval kevesebben vannak, mint a 43 évvel ezelőtti maximumon voltak.
A nőnap környékén rengeteget hallunk a férfiak és a nők különböző területeken kimutatható különbségéről. Ezek a cikkek, műsorok többnyire azt sugallják, hogy akkor lesz mindenkinek jobb, ha minimalizáljuk a különbséget. Ez az egyformaság-igény így téves megfogalmazás!
Vizsgáljuk meg a munkaerőpiaci részvételt!
A 20–64 éves korcsoportban a foglalkoztatási ráta nemek közti különbsége 2010-ben volt a minimumon, akkor 6,6 százalékponttal voltak a női foglalkoztatottak arányaiban kevesebben hazánkban. Mindez azért, mert a nálunk már 2006-ban elkezdődött foglalkoztatás-csökkenés ebben az időben a férfiakat jobban sújtotta, mint a nőket. Akkor mind a férfiak, mind a nők nagyon alacsony számban vettek részt a munkaerőpiacon.
Majd 2010-ben munkaerőpiaci szemléletváltás történt, a korábban elsődlegesen a munkanélküliség kezelésére összpontosítottunk, s ezt felváltotta a foglalkoztatás bővítésének fókusza. E fordulat következtében 2012-ben húszéves csúcsot ért el, majd évről évre újabb és újabb csúcsot döntött a női foglalkoztatásunk. Ezzel párhuzamosan a férfiak is egyre többen tudtak munkát vállalni, s így nőtt a két nem közti különbség. Mind a férfiak, mind a nők foglalkoztatási rátája az unióban a legrosszabbak közül az élvonalba került, mert a második legnagyobb javulást produkáltuk a tagországok közül.
Ha genderszenzitív megközelítésben értékeljük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a magyar helyzet 2010-ben volt a legjobb. 2022-ben 2,2 millió nőnek volt munkája, 2010-ben 1,88 milliónak. Tavaly 80 ezer nő volt munkanélküli, 2010-ben 207 ezer. Egyértelmű, hogy a feministák értékelése hibás, ezzel együtt a célkitűzésük is az, bármennyire jól is hangzik.
Másik tévesen azonosított probléma a nemek közti fizetéskülönbség. Többen úgy tekintik, hogy ez a nők anyagi helyzetének legfontosabb mutatója. A bérkülönbségek vizsgálatakor soha nem az azonos munkakörben azonos szolgálati idővel rendelkező nők és férfiak keresetét hasonlítják össze. Azért sem alkalmasak ezek a mutatók az anyagi helyzet elemzésére, mert csak a munkavállalók bruttó keresetét vizsgálják, nem nézik a család létszámát, sem az esetleges adó- vagy egyéb kedvezményeket és a társadalmi juttatásokat sem. Továbbá nem terjednek ki az összes munkavállalóra sem, mert a mikrovállalkozásokban dolgozókat, illetve bizonyos ágazatok dolgozóit nem nézik.
Ráadásul az egyes meghatározó szervezetek más-más mutatókat használnak. Az OECD a teljes kereset mediánját vizsgálja, szerintük Magyarország átlagos, az Eurostat a bruttó órabérek átlagát vizsgálja, s szerintük jóval rosszabbak vagyunk, mint az uniós átlag, a KSH pedig több adatot is kiad e témában.
Véleményem szerint jóval pontosabb képet kapunk a nők anyagi helyzetéről, ha a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát vizsgáljuk. Az Eurostat legfrissebb adatai e témában a járvány első évére vonatkoznak. Akkor 1,4 százalékponttal volt magasabb a kockázattal érintett nők aránya hazánkban, mint a férfiaké, ami a hatodik legkisebb eltérés az unióban.
Ki kell mondanunk, hogy hazánkban egyértelműen javult a nők munkaerőpiaci helyzete, ezzel együtt az anyagi jóléte is 2010 óta.
Javaslom, emlékezzünk a kisiskoláskori matematikaórán tanítottakra, miszerint egy szöveges példa helyes megoldását csak akkor számolhatjuk ki, ha jól írjuk fel a szövegből a feladatot, azaz nem értjük félre. A hibásan felírt feladatot nem tudunk jól megoldani!
A szerző témához kapcsolódó legfrissebb írásai
- a Szent István Intézet felkérésére készült „Az üvegplafonon is túl – Nők a magyar munkaerőpiacon 1900–2022” című tanulmány
- Mandiner: A nők az utóbbi évtized nyertesei
- Napi.hu: Ez vezet a nők és a férfiak nemi megkülönböztetéséhez
Nyitókép: a szülési szabadság alatt otthonról dolgozó nő; forrás: CIPHR Connect / Wikipédia
