Az ipar 4.0 különböző folyamatai számos lehetőséget és kihívást jelenthetnek a fejlett és fejlődő országok számára egyaránt. Általánosságban megállapítható, hogy minden gazdaságnak kulcsfontosságú a digitális átmenet időszakának lerövidítése, a technológiákhoz való hozzáférés javítása, valamint a technológiai adaptáció és a digitális átalakulás elősegítése. Az eltérő fejlettségi szinten lévő országok a technológiai fejlődés más-más összefüggéseivel szembesülhetnek, így a potenciális pozitív és negatív hozadékok is különbözhetnek.
Az elmúlt évtizedet az ipar 4.0 okozta technológiai fejlődés egyre gyorsuló folyamatai jellemezték. A pandémia további boosterként hatott. A különböző digitalizációs vívmányok – mint például az automatizáció, a felhő technológiák, a big data stb. – az egyes gazdasági szereplők (legyen szó a háztartásokról, a vállalkozásokról vagy az államról) számára megkerülhetetlenné váltak. Ezzel párhuzamosan a digitális átalakulás a gazdasági fejlődés egyik kulcstényezőjévé formálódott. A hagyományos megközelítés szerint a digitális átalakulást a vállalati folyamatokban tapasztalható digitalizációs átallásra alkalmazták, ugyanakkor az ipar 4.0 számottevő makrogazdasági hatásaival párhuzamosan a terminológia a teljes makrogazdaságra vonatkoztatva is alkalmazható.
Az egyes új technológiák alkalmazása tehát makrogazdasági szinten is számottevő hatást gyakorol. 2021-es szimulációk alapján 2022-ben a GDP már több mint 60%-a a digitális technológiáktól függ. Régiónkat tekintve a McKinsey & Company elemzése megállapította, hogy a közép- és kelet európai régióban a digitális technológiák, s a digitális gazdaság történelmileg a gazdaság növekedés hajtóerői között tartható számon. Számításaik szerint a régióban a digitális gazdaság mértéke 2017–2022 között 51%-kal növekedett, mely a régió átlagos növekedési ütemét is meghaladta. Ez a növekedés pedig elősegíti a digitalizációban vezető európai gazdaságokhoz való felzárkózást. A World Economic Forum (WEF) kiemeli, hogy a digitális átalakulás az innováció és a fenntartható növekedés egyik sarokkövévé is vált. Ez aláhúzza, hogy a digitalizáció olyan megkerülhetetlen tényezővé alakult a gazdaságok számára, amelyben a digitalizációs átalakulást kulcskérdésként szükséges kezelni, annak érdekében, hogy az abban rejlő potenciál kiaknázásra kerülhessen. Az állam szerepe pedig itt is kulcsfontosságú, hogy a megfelelő technológiai ellátottságot, annak elosztását és az ahhoz való hozzáférést biztosítsa. Ennek különböző dimenziói lehetnek, megemlíthetjük például a szabályozási oldalt, a közvetett vagy közvetlen támogatásokat, valamint az olyan helyzeteket is, amikor az állam aktív piaci szereplőként lép fel (például amennyiben az adott új technológia érettségi szintje szempontjából a tőke túlságosan kockázatosnak ítéli azt meg). A digitális átalakulás azonban más gazdasági és társadalmi folyamatok turbulens hatásait is ellensúlyozhatja. Elemzések alapján a strukturális változtatásokat előmozdító, a digitális átalakulást támogató szakpolitikai intézkedések, valamint a kutatási és fejlesztési kiadások emelése a teljes tényezőtermelékenység emelkedését (TFP) indukálhatja, mely ellensúlyozhatja az idősödő társadalom okozta TFP mérséklődést.
Az állami szerepvállalás azonban nem merül ki a pozitív hozadékok maximalizálásának támogatásával. A digitális átalakulásnak számos árnyoldala is lehet. Szükséges kiemelni, hogy a digitális átalakulásból származó előnyök egyenlőtlenül oszlanak el a gazdaságon belül és azok között is. Vizsgálatok megállapították, hogy a fejlődő gazdaságok számára az ipar 4.0 okozta technológiai fejlődés átalakíthatja az addigi gazdasági fejlődési pályájuk alapjait. Az addigi termelékenységnövekedésen és azzal párhuzamosan növekvő foglalkoztatottságon alapuló fejlődés a digitalizációval és a folyamatok automatizációjával megakadhat. Emellett az ágazati összefüggések oldaláról megemlíthető még, hogy a digitális átalakulás – a tranzakciós költségek csökkenése révén – elősegíti a diverzifikációt, s a globális ellátási láncokba történő hatékonyabb becsatlakozást, ugyanakkor ez elsődlegesen mennyiségi változást eredményez, s triviálisan nem ösztönzi a kereskedelem minőségét. Emellett szükséges számításba venni a munkaerő-piaci vonulatokat is. Kutatások eredményei alapján az alacsonyabb képzettségi szinttel bíró munkavállalókat számottevően érintheti a technológia okozta helyettesítési hatás. Ez a fejlett és fejlődő gazdaságokban egyaránt jelentkezhet, mindazonáltal az érintettség mértéke az adott ország gazdasági szerkezetétől is jelentősen függ. Az államnak tehát a negatív hatások mérséklése és eliminálása érdekében is számos erőfeszítést szükséges tennie, melyek lehetnek strukturális reformok vagy például a helyettesítési hatás által érintett munkavállalóknál az átképzési programok kialakítása.
Összegzésképpen tehát megállapítható, hogy az elmúlt években a digitális átalakulás kulcstényezővé vált az egyes gazdaságok számára. Ez a trend rövid és középtávon bizonyosan velünk marad. Ezzel összefüggésben az egyes államoknak elengedhetetlen a megfelelő digitális stratégia kialakítása, annak érdekében, hogy a rövid távú pozitív hozadékok kiaknázása, s a negatív hatások mérséklése megtörténhessen. Ez pedig biztos alapot szolgálhat a hosszú távú, gazdasági fejlődést elősegítő tényezők megalapozásához.
A blogposzt a TKP2021-NKTA-51 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
A nyitókép forrása: Flickr / Marco Verch
