A jelen blogbejegyzésben meghallgatható a 2024. február 27-i, a Sic Itur Ad Astra folyóirattal közösen megtartott lapszámbemutató hanganyagának szerkesztett és rövidített változata. Amint az eseményről készült tudósítás is kiemelte, a Közép-Európa a középpontban című eseményünk két kerekasztal-beszélgetésből állt össze.
Az elsőben Keres Zsófia, Biró Bence és Zahorán Csaba részvételével a nacionalizmusok versengése és a drasztikusan csökkenő etnikai-kulturális sokféleség közötti kapcsolat nyomába eredtünk konkrét példákon és a Sic Itur Ad Astra, valamint a Central European Horizons szerzőinek kutatási tapasztalatai alapján. A beszélgetés során világossá vált: a sokféleség csökkenésének egyik elsődleges oka, hogy a versengés valójában a városokban zajló kiszorítósdi, amelynek fő terei az intézmények. A résztvevők az első világháború végi impériumváltások kapcsán kitértek az áttelepült / elüldözött magyar egyetemekre (kolozsvári és pozsonyi egyetemek), az újjászervezett színházakra (kolozsvári magyar és román színház) és az újonnan megalapított oktatási intézményekre (pozsonyi csehszlovák egyetem). Ugyanakkor a lapszámokban bemutatott kutatásokból az is kiderül, hogy egyik etnikai közösség sem olyan homogén, mint amilyennek a nacionalisták látni szeretnék. A belső törésvonalak története és társadalmi-kulturális háttere elsősorban mikrotörténeti kutatásokból derül ki, s ugyanez igaz az egyes főbb történeti szereplők döntéseinek horizontjára is. Ez a megközelítés azt is felszínre hozza, hogy az etnicitás szinte mindenhol jelen lehet, így a hétköznapi helyzetekben (vásárlás, ismerkedés) is.
Az elemzés során természetesen nem lehet megfeledkezni arról, hogy a XIX. századi versengés birodalmi keretek között zajlott, amelyek története akár több száz évre is visszanyúlhatott. A birodalmi keretek az emlékezetpolitikán, illetve annak piaci megjelenési formáin keresztül jelenleg is ismét hatnak: a Habsburg birodalmi múlt turisztikailag eladhatónak mutatkozik – még olyan országokban is, amelyek korábban kifejezetten az Osztrák–Magyar Monarchiával szemben határozták meg nemzeti történetüket (mint például Szlovákiában vagy Romániában). A városi terek és a nacionalizmus kapcsolatáról a Közép-Európa Kutatóintézet nemrég nyomtatásban is megjelent évkönyvében több magyar nyelvű tanulmány is szól. A Közép-európai horizontok előszava a Horizontok blogon is olvasható.
A második beszélgetésben a mindkét folyóiratszámban egy-egy tanulmányt publikáló Balázs István kérdezett három kutatót: a Közép-Európa kérdéséhez az ipar- és gazdaságtörténet felől érkező Pintér Bálintot, a herendi porcelángyár történetét vizsgáló Szűts István Gergelyt, valamint Mitrovits Miklós kollégánkat. Mitrovits válaszában kifejtette: abból érdemes kiindulni, hogy térségünkben a modernizációt és az iparosítást felülről, birodalmi keretekben, bürokratikus úton hajtották végre az államok. Szűts István Gergely az állami támogatásra példaként a herendi termékek megrendeléseit hozta fel, amelyek a magyar külképviseletektől érkeztek. A Pintér Bálint által említett eset, a wagrami épületkerámia-gyár sikere ebből a szempontból kivételesnek számít, hiszen egy nem állami kezdeményezésre indított vállalkozásról szólt. Ennek felfutásához ugyanakkor szintén nagyon fontosak voltak a birodalmi hálózatok és intézmények, beleértve a vasutakat, a városfejlesztési programokat, a személyes összeköttetéseket és az oktatási intézményeket is. A beszélgetés záró részében a tudástranszfer kérdését tágan értelmezve az került fókuszba, hogy mennyire ismerhetik meg egymást a különböző közép-európai országok lakói a kulturális termékeken keresztül. Az egyik válasz – paradoxnak tűnő módon – az volt, hogy az államszocialista rendszerekben sokkal többet áldoztak a közép- és kelet-európai államok kultúrpolitikusai egymás megismerésére. Azóta sem jutott el például annyi magyar könyv vagy film Lengyelországba és viszont, mégha mindez gyakran erőltetetten is működött, és nem mindig a művészi érték volt az elsődleges szempont.
