Egy közép-európai szobor

Melyik az az emlékmű, amely összeköti Prágát és Kolozsvárt, Budapestet és Sepsiszentgyörgyöt?

Van Prágában egy emlékmű, amelyre története és másolatai révén akár úgy is tekinthetünk, hogy megtestesíti Közép-Európa kulturális egységét, egyúttal pedig megjeleníti a régió területi kiterjedését is. Ez az alkotás nem más, mint a prágai vár harmadik udvarán, a monumentális Szent Vitus-katedrális mellett található Sárkányölő Szent György-szobor.

Igaz, az udvaron lévő emlékmű valójában másolat, de a középkori eredeti sincs messze: a régi királyi palotában, a prágai vár történetét bemutató kiállítás részét képezi. A lovagok védőszentjeként a középkori Európában különösen népszerű Szent Györgyöt ábrázoló szobor a magyarországi (erdélyi) gótikus művészet kiemelkedő alkotása, amelyen már az itáliai kora reneszánsz hatásai is megfigyelhetők. 1373-ban készíthette Kolozsvári Márton és György, ám ezeken az alapinformációkon kívül nem sokat lehet tudni a műről – ahogy arra Prokopp Mária művészettörténész is rámutatott, ez is csak a Szent Györgyöt ábrázoló figura később elveszett pajzsán lévő latin feliratból ismert. A szobrász testvérpár feltehetően I. (Nagy) Lajos magyar király (1342–1382) megbízásából alkothatta meg a szobrot, amely ajándékként kerülhetett IV. (Luxemburgi) Károly német–római császár és cseh király (1346–1378) prágai udvarába. (Gaal György kolozsvári irodalom- és helytörténész szerint az is elképzelhető, hogy a cseh uralkodó Prágába hívta a két szobrászt, akik ott készítették el a művet.) A szoborról a 16. század derekán tesz említést egy cseh krónika, amely kútszoborként ír róla. Később – írta 1926-ban Buday Árpád régész – „elfeledkeztek a szobor magyar eredetéről, sőt magáról a szoborról is. Mikor ismét felfedezték, és ismét méltatni kezdték – a múlt század 70-es éveiben –, német alkotásnak hirdették. Wenrich Vilmos harcolta ki erdélyi voltának elismerését.” Cseh művészettörténészek még a második világháború után is azt feltételezték, hogy helyi mesterek munkája lehetett, de magyar kutatók egyértelműen bebizonyították, hogy a 14. századi, évtizedeken át Váradon ténykedő Kolozsvári (de Colosvar) testvérek készítették. 

A prágai vár udvarán látható másolaton kívül a cseh Wikipedia még további két, a cseh fővárosban fellelhető másolatról tud: az egyik a Nemzeti Múzeum kőtárában, a másik pedig a Képzőművészeti Akadémia előcsarnokában található. Ezeken kívül azonban létezik még jónéhány, köztéren álló másolata is a szobornak. 

A legnevezetesebb közülük valószínűleg a kolozsvári Farkas (Mihail Kogălniceanu) utcában, a református templom előtt áll. Noha a kolozsvári másolat létrehozását a város törvényhatósága már 1896-ban, a millenniumi közgyűlésen elhatározta, az ügyben sokáig nem történt előrelépés. Ám I. Ferenc József a századfordulón több gipszmásolatot is készíttetett a prágai szoborról, amelyek közül az egyiket az Erdélyi Múzeum Egyesület kapta meg. Amikor pedig Budapesten döntés született róla, hogy a Halászbástya alatt elhelyeznek egy bronzból készült másolatot, a kolozsváriak újra felkarolták az elképzelést – írja Gaal György. Kolozsváron „szoborbizottság” alakult – az emlékmű felállításának főbb szorgalmazói közé tartozott Pósta Béla régészprofesszor és Haller Károly volt polgármester is –, és gyűjtést rendeztek a költségek fedezésére. Az öntvény végül Róna József budapesti szobrászművész műhelyében készült el, és 1904 szeptemberében, Berzeviczy Albert akkori kultuszminiszter részvételével fel is avatták az új alkotást a kolozsvári Egyetemi Könyvtár előtt, a mai Lucian Blaga téren (egy ideig a tér is viselte Szent György nevét). Berzeviczy Albert beszédében kifejtette, hogy „a magyar történetet csak akkor lehet jövőnkre nézve gyümölcsözővé tenni, ha abban a békés szellem alkotásait is meglátjuk és megszeretjük”, és hogy (…) oly mértékben sikerül nemzeti művészetet alkotnunk, a mily mértékben sikerül művészeti múltunk még meglévő emlékeit föltárnunk.” – számolt be a kolozsvári ceremóniáról a Budapesti Hírlap tudósítója. 

A kolozsvári szobor szerencsésen átvészelte a háborúkat, valamint a különféle impérium- és rendszerváltásokat, igaz, Trianon után egy román felirat is került rá, ahogy arról a Budapesti Hírlap beszámolt, az eseményt a magyar–román szimbolikus harcok kontextusában értelmezve: „A román hatóságok állandóan dolgoznak, hogy eltüntessenek a nyilvánosság elől minden olyan emléket, ami a magyar múltra emlékeztet. Legújabba rátették a kezüket a kolozsvári híres Szent György szoborra, amelyet annak idején Márton és Ferenc magyar szobrászok a prágai Hradzsin számára készítettek. Tegnap táblát szegeztek a szoborra, amelyen román szöveg hirdeti a tájékozatlan, de érdeklődő idegennek, hogy a szobrot »Cluj-on Martin és Francis testvérek készítették.«” Mai, Farkas utcai helyére a tér 1960-as átrendezése után került, 2013-ban pedig civil kezdeményezésre – a magyar külügyminisztérium támogatásával – felújították.

A budapesti másolatok közül az egyiket a Halászbástyára vezető lépcső egyik fordulójában állították fel még 1903-ban, a másikat pedig néhány évre rá az epreskerti szoborparkban. 

Az utóbbit azonban később a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el, a kertbe pedig egy újabb másolat került. Kevesen tudnak róla, de egy másolat a Budapesti Műszaki Egyetem egyik épületében is megtekinthető.

Magyarországon még Szegeden is lehet találkozni a Kolozsvári testvérek alkotásának egyik másolatával. Az alföldi városban – ahol Erdély elcsatolása után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem is új otthonra lelt – az 1930-as évek végén állították fel a szobrot a piarista gimnázium és a kémiai intézet között. 1959-ben áthelyezték, ma a Rerrich Béla téren áll, a Dóm tér szomszédságában. 

A Sárkányölő Szent György-szobor legújabb másolatát ugyancsak Erdélyben avatták fel, több mint tíz éve. A székelyföldi Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe) központjában ugyan már 2001-ben átadtak egy, Szent Györgyöt megjelenítő művet, ám a többek által vitatott – „dinóként” is emlegetett – modern alkotás után 2012-ben egy „klasszikust” is felállítottak a megyeszékhelyen. 

A Lestyán Goda János szobrászművész vezetésével a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékén elkészített új másolat átadására 2012. május 5-én került sor. Antal Árpád polgármester beszédében a város védőszentjére is emlékeztetve kiemelte, hogy az új emlékmű egyszerre jelképezi a székelyek ragaszkodását a szülőföldjükhöz és akaratukat, hogy harcolnak is érte: „mi, székelyek mindig egyik kezünkkel dolgoztunk, a másikkal harcoltunk, és ez most sincs másképp, ma is akadnak, akik el akarják venni szülőföldünket.” 

A Szent György-szobor másolatainak elterjedésére az előző századfordulón még egy államon belül – az Osztrák-Magyar Monarchiában – került sor. Bár alig két évtizeddel később ezek a keretek darabokra hullottak, az egyes emlékművek pedig ma már három különböző országban vannak, az alkotások – és újabb másolataik – ma is összekötik Prágát, Budapestet, Szegedet, Kolozsvárt és Sepsiszentgyörgyöt, kirajzolva Közép-Európa mint sajátos régió térképét. 

Irodalom

Prokopp Mária: Márton és György Sárkányölő Szent György-szobra: 1373. Korunk 2001/7. sz. 15–20. 

Buday Árpád: Erdély művészettörténeti öröksége. In: Sas Péter (szerk.): Ódon Erdély II. Művelődéstörténeti tanulmányok. Magvető Kiadó, Budapest, 1986. 449–488.

Gaal György: A Szent György-szobor és alkotói. 2013. 08. 17. Szabadság.ro

A kultuszminiszter Kolozsvárott. Budapesti Hírlap 1904. október 1. 3.

Kisebbségi sors. Budapesti Hírlap 1934. február 4. 12.

Váry O. Péter: Szent György-szobrot avatott Sepsiszentgyörgy. Háromszék 2012. május 7. 1., 3.

Köztérkép.hu

Székelyhon.ro

Romániai magyar lexikon. Adatbank.ro

Címkép: a prágai várban lévő emlékmű (Zahorán Tamás felvétele)