A Facebook Ellenőrző Bizottság döntésének margójára
Május elején hozta meg a döntését a Facebook Ellenőrző Bizottsága (Oversight Board) Donald Trump ügyében.[1] Mint ismeretes, a Facebook a 2021. január 6-i washingtoni eseményekkel összefüggésben a volt amerikai elnökkel szemben „szankciókat” alkalmazott, és közösségi média fiókját határozatlan időre felfüggesztette. A Facebook január második felében ezt a döntését az Ellenőrző Bizottság elé utalta. Többek között arról szeretett volna meggyőződni, hogy helyesen járt-e el, amikor Donald Trump számára határozatlan időre megtiltotta tartalmak közzétételét a Facebook és az Instagram közösségi platformokon. Az Ellenőrző Bizottság meglehetősen sziszifuszinak tűnő döntését – amely szerint határozatlan időre nem lehet kizárni a felhasználót anélkül, hogy ne közölnék vele, mikor, milyen feltételek esetén nyílik lehetőség fiókjának helyreállítására, ha a visszatérésre egyáltalán lehetőség van[2] – neves amerikai alkotmányjogászok az „online szólásszabadság Marbury kontra Madison” döntéséhez hasonlítva méltatták.[3] Jelen gondolatébresztőnek szánt írás azt vizsgálja meg, vajon helytálló lehet-e ez a merésznek tűnő hasonlat.
A Legfelsőbb Bíróság a felidézett, híres, 1803-as döntésében alapozta meg az alkotmánybíráskodás – vagyis a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágak alkotmányon alapuló bírói kontrolljának – lehetőségét.[4] Ez a döntés legalább két szempontból bizonyult meghatározó jelentőségűnek a nyugati világ alkotmányfejlődésében. Egyfelől, kijelölve annak határait, megszilárdította az alkotmányos ellenőrzés intézményének létjogosultságát és szerepét. Másfelől pedig hozzájárult az országok alkotmányos értékeinek kimunkálásához és megóvásához. Bár a jelen esetben az állam és vállalat között húzott (nem kevés veszélyt magában rejtő) párhuzam megtévesztően leegyszerűsítő, való igaz, hogy a volt amerikai elnök ügyében megnyilatkozó Ellenőrző Bizottság döntésében igyekezett saját ellenőrzési szerepét, lehetőségeit és a Facebookhoz fűződő kapcsolatát körvonalazni. Hogy ez a törekvés évek múltán miképpen hat majd helyzetére – lévén, hogy egy piaci szereplőhöz kapcsolódik – azt most még nehéz megjósolni. Ugyanakkor a döntésben kifejtett érvelést – különösen a nemzetközi emberi jogokra hivatkozó indokolási részt – szemügyre véve az látható, hogy az amerikai alkotmányos értékeket és annak részeként az alapvető jogokat a döntés nem megóvja, hanem inkább eltávolodik tőlük.
A Facebook 2021 márciusában hozta nyilvánosságra az emberi jogokat érintő vállalati politikáját, amely a konkrét ügy megítélése szempontjából jelentőséggel bírt.[5] Ebben kifejezetten elköteleződött az üzleti világ és az emberi jogok kapcsolatrendszerét szabályozó, ENSZ által elfogadott soft law természetű elvek (UNGPs) megtartása iránt.[6] A vállalati politikát rögzítő szabályok a UNGPs-t idézve hívják fel a nemzetközi emberi jogi egyezmények tiszteletben tartásának kívánalmát, így a konkrét ügyben relevánssá vált Polgári és Politikai Nemzetközi Egyezségokmányát (a továbbiakban: Egyezségokmány), valamint a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) is. Az Ellenőrző Bizottság ezek alapján látott hozzá a nemzetközi emberi jogi egyezmények szólásszabadságra, illetve e szabadság határainak kijelölésére vonatkozó rendelkezései értelmezéséhez, valamint azoknak a konkrét ügyben történő alkalmazásához.[7] Mindezzel együtt pedig – helyesen – rögzítette, hogy az amerikai alkotmány első kiegészítésében elismert szólásszabadság korlátozásának szigorúbb szabályai, lévén, hogy nem terjednek ki a magánvállalatokra, a Facebook-ra sem irányadók.[8]
Ugyanakkor hangozzék bármilyen tetszetősen,[9] a nemzetközi emberi jogi egyezmények ilyen módon történő alkalmazása számos problémát vet fel. Egyfelől –, amint egyre gyakrabban elhangzik – a Facebook nem állam, ami azt jelenti, hogy alanya, kötelezettje sem lehet ezeknek a nemzetközi szerződéseknek. Emellett pedig egy vállalat által életre hívott Ellenőrző Bizottság hitelesen nyilvánvalóan nem értelmezheti az államok között létrejött emberi jogi egyezményeket.[10] Másfelől azonban –, ami a jelen írás szempontjából lényegesebb – államok nélkül, mintegy légüres térben nem is létezhet nemzetközi jog, és értelemszerűen emberi jogok védelméről sem lehet beszélni. Mindezt mi sem igazolja jobban annál, minthogy az Ellenőrző Bizottság jogértelmezése során talán aprónak tűnő, de annál lényegesebb kérdésben vétett hibákat.[11] A Facebook által alkalmazni rendelt UNGPs az általános elvei között rögzíti, hogy az általa előírt kötelezettségeket nem lehet úgy értelmezni, mint amelyek kibővítenék vagy korlátoznák az érintett állam által megkötött nemzetközi emberi jogi egyezményekből fakadó vállalásokat.[12] Ha a szóban forgó tartalmakat a hagyományos, területi szuverenitás elvét alkalmazva vizsgálnánk, akkor a felrótt cselekmény megítélése amerikai joghatóság alá tartozna. Ez azt jelenti, hogy a konkrét esetben az USA ez az érintett állam. Az Egyesült Államok ugyanakkor értelmező fenntartásokat fűzött mind az Egyezségokmány,[13] mind pedig az Egyezmény[14] konkrét ügyben is felhívott szabályaihoz. Ezek a fenntartások azt az alapvető célt szolgálják, hogy az ország által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek összhangban álljanak az első alkotmánykiegészítésben elismert véleménynyilvánítási szabadság erősebb védelmének tengerentúli alkotmányos hagyományával. Az Ellenőrző Bizottság ezeket az értelemző fenntartásokat ugyanakkor nem vette figyelembe a nemzetközi emberi jogi egyezmények, illetve az egyéb soft lawszabályok alkalmazása során. Akár tudatosan, akár tévedésből történt így, érvelése mindenképpen eltávolodik nemcsak az amerikai, hanem ezzel együtt a nemzetközi alapjogvédelmi hagyománytól is. Ez még abban az esetben is így van, ha mindez a konkrét ügyben hozott döntés végkimenetelén talán nem változtat.
Lévén, hogy a Facebook magánvállalat által üzemeltetett platform, való igaz, hogy főszabály szerint nagy szabadságot élvez a saját közösségi alapelveinek kialakításában. Mikor azonban működésére a nemzetközi emberi jogi szabályokat (is) irányadónak tartja, akkor valójában azt az alapjogi hagyományt fogadja el, ahogyan az emberi jogok az adott politikai közösség keretei között, vagyis a jelen esetben az Egyesült Államokban érvényesülnek, figyelemmel arra, hogy a területi szuverenitás hagyományos elve alapján amerikai joghatóság alá tartozik az eset megítélése. Az emberi jogok ugyan egyetemesek és az embereket emberi mivoltuknál fogva illetik meg, de csak meghatározott politikai rend keretei között biztosíthatók.[15] Mivel a politikai hatalom az egymástól különböző emberi közösségekben gyökerezik, így az emberi jogok a jogi, politikai, kulturális és gazdasági rendszerek pluralizmusában fejlődnek.[16] A véleménynyilvánítás joga például alapvető fontosságú ahhoz, hogy az emberek, különösen politikai és közéleti kérdésekben eszmét cserélhessenek, szabadon kibontakozhassanak. De az már jogi és társadalmi kultúrától függ, hogy ezen alapvető funkció betöltésén túl hol húzhatók meg a véleménynyilvánítás határai például a gyalázkodó beszéddel szemben. Az alapvető emberi jogok érvényesülése az esetek legnagyobb részében a politikai közösség intézményei – például népképviseleti szervek és bíróságok – közötti dialógus vagy akár konfrontáció eredménye, de mindenképpen feltételez egy politikai rendet.[17] Az emberi jogok védelmének tehát éppen úgy előfeltétele az állami szuverenitás, mint ahogy nemzetközi jog sem létezhet szuverén államok nélkül. Amikor a szuverén állam az alkotmányos rendjének megfelelően nemzetközi emberi jogi egyezmény részes államává válik, akkor ezzel nem lerontja, hanem kifejezésre juttatja szuverenitását. Ennek fényében, amikor a Facebook a nemzetközi emberi jogi követelmények tiszteletben tartását vállalja, akkor – szemben az Ellenőrző Bizottság érvelésével – nem mentesíti vagy elszigeteli magát az amerikai alapjogi hagyománytól, hanem éppen ellenkezőleg: olyan esetekben, amikor a platformon közzétett tartalom egyébként az amerikai joghatóság szerint lenne megítélendő, éppen, hogy azt kellene elfogadnia és érvényre juttatnia. Azoknak tehát, akik alapjogi hagyományt védelmező karaktere miatt hivatkoztak az Ellenőrző Bizottság e döntésre úgy, mint az „online szólásszabadság Marbury kontra Madison” történelmi ítéletre, alaposabb értékelést követően úgy tűnik, hogy csalódniuk kell.
Persze nem kizárt, hogy a nemzetközi emberi jogok alkalmazása mögött valójában az a megfontolás áll, hogy a Facebook államként vagy legalábbis állami funkciót ellátó vállalatként kíván saját magára tekinteni.[18] Ez a szemléletmód nemcsak rá, hanem azokra a platformon alapuló üzleti modellt követő technológiai vállalatokra is igaz, amelyek már nem résztvevői egy-egy piacon folyó versenynek, hanem sokkal inkább alkotói, szervezői és irányítói az adott piacnak. Így például az Amazon azzal, hogy az online kereskedelem középpontjába helyezte magát és fogyasztók tömegeit kiszolgálva épített fel logisztikai, pénzügyi és marketing infrastruktúrát, már nem csak egy egyszerű közvetítő.[19] Minél több kereskedőnek nyújt teret annál szélesebb fogyasztói réteget tudhat magáénak és vica versa, miközben ő maga nemcsak, hogy egyre nélkülözhetetlenebbé válik, hanem – növekvő, monopolisztikus erőfölényét kihasználva – egyre inkább piacszabályozó és vitarendező szerepeket ölt magára. Ez a folyamat akként is jellemezhető, hogy a platform alapú üzleti modell a hagyományos, területi alapú szuverenitást sok tekintetben „funkcionális szuverenitással” kívánja felváltani. A funkcionális szuverenitás során pedig az emberek felett bizonyos területeken nem a hagyományos demokratikus állami intézmények, hanem a technológiai vállalatok gyakorolnak például vitarendező vagy más szabályozó hatalmat.[20] A Facebook esetében a platform alapú üzleti modell a véleményformálás, a közéleti, társadalmi viták és az informálódás – vagyis az emberi jogok szempontjából is érzékeny terület – szabályainak meghatározását és vitarendezését törekszik a szuverén államtól átvenni, és a technológiai vállalat kezében összpontosítani.[21] Ebből a nézőpontból érthető a Facebook azon törekvése, hogy saját magára a nemzetközi emberi jogi egyezmények rendelkezéseit tekinti irányadónak, és még ha tévesen is, de azokat kívánja alkalmazni.
Mindez arra világít rá, hogy állami beavatkozásra nemcsak a piac hatékony működése, hanem a hagyományos területi szuverenitás, valamint az alapjogi hagyomány és végső soron az emberi jogok nemzetközi védelme, ezek között pedig a demokratikus nyilvánosság megőrzése érdekében is szükség mutatkozik. Erre akár a platform alapú üzleti vállalkozások szigorúbb versenyjogi szabályozása és monopolisztikus karakterük megtörése, akár közszolgáltatásként – például a víz- és elektromos áramszolgáltatás mintájára – történő szabályozásuk is utat kínálhat. A bölcs állami fellépés a platform alapú üzleti modell előnyeit megőrzi, de hátrányait képes hatékonyan kiküszöbölni. A Facebook vagy a Twitter vonatkozásában egy ilyen szabályozási elvet kitapintó bírói döntés pedig majd valóban joggal tarthat igényt arra, hogy az „online szólásszabadság Marbury kontra Madison” döntéseként méltassák.
[1] A döntés elérhető: https://oversightboard.com/decision/FB-691QAMHJ/ (a letöltés időpontja: 2021. május 16.).
[2] A döntés e körben a következőképpen fogalmaz: “[i]t is not permissible for Facebook to keep a user off the platform for an undefined period, with no criteria for when or whether the account will be restored.”
[3] Lásd például: https://constitutioncenter.org/interactive-constitution/town-hall-video/jeffrey-rosen-and-ali-velshi-discuss-the-facebook-oversight-boards-ban-on-president-trumps-account ( a letöltés időpontja: 2021. május 16.).
[4] Elérhető: https://www.ludovika.hu/blogok/frontierblog/2020/10/07/ez-meg-mindig-tocqueville-amerikaja/ (a letöltés időpontja: 2021. május 16.).
[5] Erről lásd: https://about.fb.com/wp-content/uploads/2021/03/Facebooks-Corporate-Human-Rights-Policy.pdf (a letöltés időpontja: 2021. május 16.).
[6] Elérhető: https://www.ohchr.org/documents/publications/guidingprinciplesbusinesshr_en.pdf (a letöltés időpontja: 2021. május 16.). Érdemes megjegyezni, hogy ezeknek elveknek a jelentős részét nemzetközi szerződéses és szokásjog alapján a Facebook-nak akkor is tiszteletben kell tartania – a joghatóságot gyakorló Egyesült Államoknak pedig belső szabályozásán keresztül meg kell védenie – ha ezt a világvállalat külön nem rögzíti.
[7] Lásd: a szóban forgó döntés 8.3. pontját.
[8] Az amerikai alkotmány első kiegészítése szerint: „Congress shall make no law respecting an establishment of religion, or prohibiting the free exercise thereof; or abridging the freedom of speech, or of the press; or the right of the people peaceably to assemble, and to petition the Government for a redress of grievances.” (elérhető például: https://constitutioncenter.org/interactive-constitution/amendment/amendment-i ; a letöltés időpontja: 2021. május 16.).
[9] A Facebook a felhasználók elsöprő többségének kérésére döntött arról, hogy a működésére a “nemzetközi emberi jogokat” tartja irányadónak.
[10] Nemzetközi szerződés hiteles értelmezésére az abban részes államok együttesen vagy a szerződés értelmezésére felhatalmazott nemzetközi szervezet vagy bíróság jogosult. Az kérdés tárgya lehet, hogy az Ellenőrző Bizottság értelmezése – tagjainak nemzetközi jogi szakértelmére figyelemmel – tekinthető-e esetleg nem kötelező doktrinális értelmezésnek.
[11] Érdemes megjegyezni, de túl lehet lendülni azon, hogy a 2021 márciusában a vállalati politika részeként elfogadott követelménynek visszaható hatályt tulajdonított, amikor egy azt megelőzően, januárban közzétett tartalom megítéléshez alkalmazta.
[12] UNGPs General Principles “Nothing in these Guiding Principles should be read as creating new international law obligations, or as limiting or undermining any legal obligations a State may have undertaken or be subject to under international law with regard to human rights.”
[13] Az Egyesült Államok az Egyezségokmányhoz a következő, jelen ügyben releváns értelmező fenntartást fűzte: „That article 20 does not authorize or require legislation or other action by the United States that would restrict the right of free speech and association protected by the Constitution and laws of the United States.” (https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?chapter=4&clang=_en&mtdsg_no=IV-4&src=IND; a letöltés időpontja: 2021. május 16.). Az Egyezségokmány 20. cikke értelmében „1. Any propaganda for war shall be prohibited by law. 2. Any advocacy of national, racial or religious hatred that constitutes incitement to discrimination, hostility or violence shall be prohibited by law.” ( https://www.ohchr.org/en/professionalinterest/pages/ccpr.aspx; a letöltés időpontja: 2021. május 16.).
[14] Az Egyesült Államok az Egyezmény aláírásakor a következő értelmező fenntartást fűzte: „The Constitution of the United States contains provisions for the protection of individual rights, such as the right of free speech, and nothing in the Convention shall be deemed to require or to authorize legislation or other action by the United States of America incompatible with the provisions of the Constitution of the United States of America.”, míg a ratifikáláskor a következő, jelen ügy szempontjából releváns értelmező fenntartást tette „I. The Senate’s advice and consent is subject to the following reservations (1) That the Constitution and laws of the United States contain extensive protections of individual freedom of speech, expression and association. Accordingly, the United States does not accept any obligation under this Convention, in particular under articles 4 and 7, to restrict those rights, through the adoption of legislation or any other measures, to the extent that they are protected by the Constitution and laws of the United States.” (elérhető: https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=IV-2&chapter=4&clang=_en; a letöltés időpontja: 2021. május 16.).
[15] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának szövegezésében részt vállaló Jacques Maritain francia gondolkodót híres szavait felidézve „az emberi jogi nyilatkozat harminc cikkén számos különböző zene csendül fel”.
[16] Az emberi jogok védelmének rendszerében is ismert szubszidiaritás elve tartja össze az emberi jogok egyetemességének elvét, valamint gyakorlati megvalósításukhoz szükséges pluralizmust.
[17] Az Egyesült Államok véleménynyilvánítási szabadságot erőteljesebben védelmező alkotmányos hagyománya sem egycsapásra, hanem hosszú küzdelem és a bírósági precedensdöntések eredményeként kristályosodott ki.
[18] Erre utalnak a cég alapításakor elhangzottak: „I think some of us had an early understanding that we were creating, in some ways, a digital nation-state. This was the greatest experiment in free speech in human history.” (elérhető: https://www.pbs.org/wgbh/frontline/film/facebook-dilemma/transcript/ ; 2021. május 16.).
[19] Lina Kahn, Amazon’s Antitrust Paradox (Yale Law Journal, 2017) 710., 713. oldal.
[20] Frank Pasquale, Digital Capitalism – How To Tame the Platform Juggernauts (elérhető: https://library.fes.de/pdf-files/wiso/14444.pdf ; a letöltés időpontja: 2021. május 16.).
[21] Sándor Lénárd, „A nagyság átka” – versenyben a tech óriások? (elérhető: https://www.ludovika.hu/blogok/frontierblog/2021/01/18/a-nagysag-atka-versenyben-a-tech-oriasok/; a letöltés időpontja: 2021. május 16.). Részletesen: Török Bernát, Donald Trump különös esete a szólásszabadsággal(https://telex.hu/velemeny/2021/01/16/szolasszabadsag-es-kozossegi-media ; a letöltés időpontja: 2021. május 16.).