Timothy McVeigh, az amerikai hadsereg öböl-háborús veterán őrmestere, több harctéri kitüntetés birtokosa, 1995. április 19-én nem sokkal reggel kilenc óra előtt leparkolta bérelt furgonját az Oklahoma City központjában álló, kilenc emeletes Alfred P. Murrah nevű szövetségi irodaház előtt, majd nyugodtan távozott. Tíz perc múlva, 9:02-kor a gázolaj, nitrometán, bányaipari robbantószer és műtrágya keverékéből álló több mint ezer kilogrammos pusztító rakománnyal megpakolt járműve felrobbant, és valósággal leborotválta az óriási irodaház teljes homlokzatát, 169 szövetségi hivatalnok és járókelő halálát, illetve több mint 650 amerikai sebesülését okozva. Ugyancsak az épületben működő napközi gyermekotthonban 19 bölcsődés kisgyermek is életét vesztette, akik az épületben dolgozó irodai alkalmazottak gyermekei voltak. A brutális, pusztító erejű robbanásban továbbá a környéken álló több mint 200 épület is megsérült.
Ez a felfoghatatlan merénylet bizonyult mindmáig az Egyesült Államok legnagyobb és legpusztítóbb hatású hazai terrortámadásának, amelyet egy őshonos amerikai polgár követett el saját hazája kormánya ellen, hiszen a tragikusabb 2001. szeptember 11-i támadást külföldi terroristák dolgozták ki és követték el. Mi vihette rá az amerikai hadsereg veteránját és Terry Nichols nevű elsőszámú bűntársát, egykori kitüntetett katonatársát, hogy ilyen embertelen gyilkos tettet hajtson végre saját hazája polgárai ellen?
Timothy McVeigh-ről és ideológiai elvtársairól számos kutatás, tanulmány, film készült már, viszont az ő története csak szörnyű tettének súlya és drámaisága miatt egyedülálló és kimagasló. Az amerikai szövetségi kormányzattal és állammal szembeni ellenérzés, kisebb-nagyobb mértékű ellenállás és akár fegyveres lázadás szinte végig kíséri az Egyesült Államok több mint kétszáz éves történetét. A keserű elvi és intellektuális ellenállás valóságos szubkultúrát, több tízezer fős támogatói tagsággal rendelkező – inkább illegális, mint törvénytisztelő – mozgalmakat, szervezeteket szült az évtizedek során. Amikor radikális, ember- és államellenes ideológiák, illetve bigott militáns eszmék hirdetői gyorstüzelő fegyverarzenállal is rendelkeznek, abból nem szokott túl sok jó származni. Ily módon, Amerikában régóta jelen vannak a közéletben és az FBI megfigyelési listáin a – mondhatni – ezerféle nemzetbiztonsági kockázatot is rejtő radikális egyének, csoportok és mozgalmak. Többek között ilyen a szuverén, független állampolgárok nemzetközi, főleg angolszász államokban terjedő mozgalma (soverign citizens), avagy a technikai civilizáció vívmányait gyűlölő, és az állami kontroll legitimitását elutasító radikális zöld mozgalmak (off-the-grid & into the woods), illetve torz, militáns, rasszista (fehér vagy épp fekete felsőbbrendűségi csoportok, suprematists) és szélsőjobboldali ideológiákat valló csoportosulások (Arya nation, Free rangers, American Militia Association). Mindezek a közösségek összességükben kisebb-nagyobb befolyással és társadalmi támogatottsággal rendelkeznek, attól függően, hogy a körülbelül 1500 csoportot és 60-230 ezer fős aktív tagságukat minek tekintjük a 330 millió lakosú Egyesült Államokban. Ezek közé tartozott például a keserűen kiábrándult ifjú Timothy egyik példaképe is, az oregoni vadonban élő John Zerzan radikálisan zöld, primitív-anarchista filozófus, és egyik elhíresült aktív követője a híres-hírhedt harvardi matematikus Ted Kaczynski. Az unabomber becenevű hírhedt embergyűlölő montanai erdei kunyhójából 15 év során 16 levélbombát szerkesztett és robbantott fel, három ember halálát, tucatnyi maradandó sérülést és több millió dolláros kárt okozva, így fejezve ki ellenérzését az amerikai technikai civilizációval szemben.
Napjaink kiberterroristáinak gyors pálfordulásához képest McVeigh radikalizálódása és a terrorista tettek mezejére való sodródása is viszonylag lassan, öt év alatt zajlott le. Az ifjú és lelkes patrióta, Timothy az érettségi után még üzleti főiskolával is próbálkozott – csupán egy félévig –, de aztán 1988-ban inkább az amerikai hadsereget választotta, hogy megvédhesse hazáját az ördögi, de már roskadozó Szovjetuniótól, és aztán aktívan részt vehessen élete első háborújában Szadam Husszein ellen, Kuvait felszabadításakor. Már a georgiai kiképzőtáborban is megrovást kapott a fehér felsőbbrendűséget hirdető KuKluxKlan-os edzőpóló viselése miatt, és felettesei is felfigyeltek a rasszista, feketegyűlölő megjegyzéseire, de a hadseregnek szüksége volt a lelkes, jól célzó és a robbanószerkezetekhez is kiválóan értő őrmesterre.
Valóságos sokkhatásként érte őt és bajtársait, különösképpen felettesét a szintén veterán katona Terry Nichols-t, amikor a sikeres és győztes Öböl-háború után, 1991 végén a közel kétmilliós amerikai haderő aktív állományát drasztikusan lecsökkentették, és így az ifjú Timothy egységét is leszerelték. Bronz csillag kitüntetésére való tekintettel, meghívást kapott a különleges erők kiképzőtáborába is, de az első két nap után már otthagyta a válogatót.
A nagyon népszerű republikánus George H. W. Bush elnök meglepetésszerű utóda, a kevésbé militáns demokrata Bill Clinton elnök lett, aki radikálisan csökkentette a Pentagon költségvetését (rekord alacsony összegre, mintegy évi 510 milliárd dollárra), és nekiesett a befolyásos polgári lőfegyverlobbinak is, hogy visszaszorítsák az amerikai lakosság katonai gépkarabélyokhoz való hozzáférését pusztán egy jogosítvány felmutatásával. A militáns és szövetségi kormányszkeptikus McVeigh, illetve hozzá némileg hasonló gondolkodású milliónyi társa körében mind a mai napig a fegyverviselés ősi, sérthetetlen amerikai alapjognak számít a híres 1791. évi második alkotmánykiegészítés (The 2nd Amendment) rendelkezése értelmében, amelynek bármilyen korlátozása a diktatórikus szövetségi állam túlkapásának és sértő jogtiprásnak bizonyulna a szemükben. Ebből az okból kifolyólag McVeigh és bűntársa, Terry Nichols haragja az egyik legfontosabb szövetségi ügynökség, az Alkohol- és Dohánytermékek, illetve Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó Ügynökség (ATF) ellen fordult, nem beszélve a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és a Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) tevékenységével szemben érzett régi ellenszenvéről és gyűlöletéről. Természetesen a robbantás helyszínének és időpontjának kiválasztása sem a véletlen műve volt. Az épületben helyet kaptak a legfontosabb amerikai szövetségi ügynökségek, tehát a fentebb említett három hivatal regionális irodaközpontja is, amelyek úgyszintén aktív szereplői voltak egy pontosan két évvel korábban, 1993. április 19-én véget ért szörnyű tragikus eseménynek a texasi Wacoban. A wacoi Mount Carmel Center bunkerszerű komplexumában elbarikádozta magát a világvégeváró adventista, úgynevezett Dávidista szekta több mint 100, talpig felfegyverzett tagja. Az összesen 51 napos kálváriájukat, majd székhelyük szabályos háborús ostromát az ATF és az FBI botrányos hibasorozata és rossz döntései jellemezték, amelyek végül is a szekta tagjainak halálához vezettek. A komoly bűncselekményeket is elkövető szekta tagjai a végsőkig valóságos fegyverarzenállal védték magukat, több szövetségi ügynököt is megölve. A látványosan mediatizált drámai eseményt a fenti radikális szervezetek tagjai közül nagyon sokan úgy értelmezték, mint a zsarnoki szövetségi államhatalom drasztikus beavatkozását a szabad vallásgyakorlás és fegyverviselés jogába. McVeigh és veterán katona bűntársai passzív elkeseredésükben és dühükben valamiféle látványos és szimbolikus üzenetértékű bosszúra gondoltak a szövetségi kormányzat és különösképpen az érintett ügynökségek ellen. Ösztönös felháborodásukat igencsak megerősítette a nagyon népszerűnek számító antiszemita és rasszista ideológus, William Luther Pierce és fő műve, a „The Turner Diaries” című könyve, amely megadta a végső lökést és határozottságot szörnyű tervük helyessége és szükségessége felé. Érdekes egybeesés, hogy Theodore Kaczynski, a magányos levélbomba-gyártó matematikus híres kiáltványát, az állam és a technikai civilizáció ellen értekező The Unabomber Manifesto-t is 1995 áprilisában tették közzé, elfogása előtt néhány hónappal.
Csak reménykedni lehet, hogy a jövőben nem lesznek hasonlóan elvakult gyilkos eszmeiségű aktív követőik, hiszen elrettentésképp Kaczynski és Terry Nichols is többszörös életfogytig tartó méltó börtönbüntetésüket töltik, míg Timothy McVeigh-t az Amerikát velejéig megrázó még szörnyűbb terrortámadás előtt három hónappal, 2001. június 11-én méreginjekcióval kivégezték. A merénylők halottak, ellenben torz eszméik sajnálatos módon nagyon sokak körében továbbra is igencsak népszerűek.
Online források:
https://www.bbc.com/news/world-us-canada-51735115?prompt
https://www.biography.com/crime-figure/timothy-mcveigh
https://www.theguardian.com/us-news/2015/apr/13/oklahoma-city-bombing-20-years-later-key-questions-remain-unanswered
