A Magyarországról Izraelbe irányuló kóserhús-akciók, melyek kezdetben szeretetcsomag formáját öltötték, később pedig szabályos exporttevékenység keretei között folytak – fontos üzenettel bírtak abból a szempontból is, hogy (bár) országok között zajlottak, de ennél kisebb területi egységek (városok, kerületek, kisebb települések) is szerepet játszottak bennük.
A húshelyzet lassú javulása Izraelben feleslegessé tette a szeretetadományok befogadását, a transznacionális zsidó szolidaritás segélyakciói helyett átvette a szerepet a normális kereskedelmi forgalom. Ám ez a folyamat nem pillanatok alatt ment végbe: 1948-tól folytak ilyen akciók, az 1950-es évek végétől pedig már egyértelműen kereskedelmi tranzakciókról beszélhetünk. Az 1956–1957-es időszakból (tehát még a karitatív korszakból) egyedülálló magyarországi dokumentumok maradtak fenn: olyan listák és pótlisták őrződtek meg (az 1956 áprilisától 1957 augusztusáig terjedő időszakra vonatkozóan), melyek tartalmazzák azt, hogy kik voltak azok, akik (a helyi ortodoxia felhívására) jelentkeztek, hogy befizetéseikkel lehetővé tegyék kóser marhahúskonzerveknek elkészítését, ezeknek a zsidó államba való eljuttatását. Azt is feljegyezték a listák összeállítói, milyen mennyiséget rendeltek az egyes testületek (vagy személyek), az is detektálható a listák segítségével, hogy Magyarországról pontosan honnan, illetve Izraelbe pontosan hová irányultak ezek a küldemények, illetve hogy kik voltak konkrétan a feladók és a címzettek.
A közösség, melyben jórészt ez az eseménysor játszódott, a magyarországi ortodoxia volt. A jelentős budapesti ortodoxiát (Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség) Kahan-Frankl Samu (1890–1970), majd már mint a Budapesti Izraelita Hitközség Ortodox Tagozata (BIHOT) 1950-tól 1956-ig Spiegel Menyhért (1922–1956), később (mások mellett) Paskusz Mór, majd Mandula Sándor (elnök: 1962–1969) vezették. Sebestyén Antal (1887–1964) 1949-től az ortodoxia titkáraként a kósersági (kasrut / kasrusz) ügyekért volt felelős. Ugyanakkor érdemes azt tudni, hogy az ortodox hitközségekben (mind a mai napig) a rabbik határozzák meg a dolgok folyását, a világi vezetők szerepe – a valóságos hatalom szempontjából – másodlagos.
A Holokauszt után komoly utánpótlási problémák is keletkeztek a közösségben, a zsidóüldözések vérveszteségeit tovább fokozták a kivándorlások. Ezek miatt az az országos infrastruktúra fenntartása (főleg, ami a rituális metszőket, rabbikat, tanítókat illeti) nagy nehézségekbe ütközött. Az ortodoxia taglétszáma folyamatosan változott, a budapesti ortodoxia – mely a zászlóshajója volt az országosnak – többezer adófizetővel rendelkezett, 1945 után közvetlenül pedig 1400 ember jelentkezett tagnak, de ennek a 21%-át elutasították.[1] Egy 1954. január 28-i jelentés szerint a budapesti ortodox taglétszám: 1400 bekebelezett (teljes jogú) és 8000 fő (a családtagokkal együtt), őket pedig – állítólag – 28 fiókimaház szolgálta ki.[2] 1956-ban továbbiak is távoztak, még a vallási funkcionáriusok közül is kevesen maradtak, így 10 rituális metsző maradt Magyarországon, pedig 1956 előtt 59-en végezték ezt a tevékenységet.
Ha közelebbről megvizsgáljuk a listákat, akkor egyrészt azt el lehet mondani, hogy mind a két országot illetően teljes a lefedettség – szinte nem volt olyan nagyobb település, mely ne vett volna részt az akcióban: 100 magyar településről (ebben a vonatkozásban Budapest is egy településnek számít) 215 izraelibe küldtek ilyen csomagot. Érdemes ugyanakkor megvizsgálnunk, hogy a fontosabb izraeli városokba, így Jeruzsálembe, Tel-Avivba vagy Haifára melyik magyarországi helységből küldtek csomagokat. Ha csak a számokat nézzük: ebben az időszakban Haifára 240 küldeményt küldtek, utólag (pótlistán) 32-t. Jeruzsálembe 298 darab csomagot, Netanjára 104 darabot, Petach Tikvára 78 darabot, míg Ramat Gan 74 darabot kapott. Tel-Avivba 301 csomag érkezett, 2 pedig utólagosan (ez pótlistára került). Bne Brak 144-et kapott, 4 darab utólag érkezett.
De más városokat is megvizsgálhatunk. Ha megnézzük (például) a Bne Braknak – mely jelentős lakossággal bíró ortodox zsidó kisváros Tel Aviv mellett – juttatott kóser marhahúst tartalmazó küldeményeket, azt láthatjuk, hogy a következő magyarországi településekről érkeztek oda csomagok: Szarvas, Salgótarján, Budapest, Miskolc, Kiskőrös, Nagykálló, Hajdóböszörmény, Kisvárda, Makó, Paks, Bonyhád, Jászkarajenő, Celldömölk, Pápa, Békéscsaba, Sárvár, Szerencs, Debrecen, Hajdúszoboszló, Orosháza, Kiskunfélegyháza, Soltvadkert, Mezőkovácsháza, Békéscsaba, Nyíregyháza, Sopron, Szarvas, Vésztő, Putnok, Hajdusámson, Magyarbánhegyes, Szombathely, Vác, Törökszentmiklós, Hajdúnánás.
A települések a maradék magyarországi ortodoxia még meglévő tartalékait rejtették – erős északkelet-magyarországi túlsúllyal. Ugyanakkor voltak olyan helységek, amelyek bár nem voltak ortodoxok, de egy-két hagyományőrző család élt ott, akik szerettek volna a rokonaiknak vagy egy ismerősüknek, esetleg híres rabbinak kóser élelmiszercsomagot juttatni. Vidékről több helyről is megrendelték a konzerveket (például Kiskőrös, Makó, Nyíregyháza stb.), de többször ugyanazok a személyek. Ha Budapestet vizsgáljuk, a VII. kerületi lakosok vannak a legtöbben (28), aztán következnek a VI. kerületiek (21, de itt 3 azonos címről ment), utánuk pedig a VIII. és a XIII. kerület következik (5–5). Utánuk – csökkenő sorrendben – a jön a XIV. (3), a II. (3), a XII. (2) és a XI. (2). Világosan látható, hogy Budapesten a vallásos zsidó lakosság az 1950-es évek második felében a belső pesti kerületekben koncentrálódott, az egy-két budai cím pár ott lakó hitközségi tisztviselőt vagy ortodox intézményt takart.
De más városokat is vizsgálhatunk: például Haifára is több mint 30 helyről érkeztek küldemények: Budapestről, Salgótarjánból, Nyíregyházáról, Mezőcsátról, Miskolcról, Hajduböszörményből, Debrecenből, Balatonszemesről, Nagykállóról, Békéscsabáról, Kisvárdáról, Kaposvárról, Hajduhadházról, Szarvasról, Szentendréről, Paksról, Derecskéről, Ózdról, Újpestről, Sárvárról,, Pécsről, Székesfehérvárról, Csornáról, Sopronról, Sajószentpéterről, Derecskéről, Egerből, Szolnokról, Jánoshalmáról, Pápáról, Sárospatakról, Nyírlugosról, Túrkevéről, Kiskőrösről, Beledről, Vésztőről, Orosházáról, Mátészalkáról érkeztek küldemények
Ha a vidéket nézzük, Debrecen, Békéscsaba és Szarvas emelkedik ki – a számok tekintetében. Budapestről a VII. kerületből 63, a XIII. kerületből 14, az I.kerületből 1, az V.-ből 8, a II.-ból 3, a VI.ból 28, a XVII.-ből 4, a VIII.-ból 13, a IX.-ből 5, a XI.-ből 3, a XIV.-ből 5 csomagfeladás került ki, de többször ugyanazok voltak a feladók.
Jeruzsálembe is számos településről küldtek csomagokat: Celldömölk, Vásárosnamény, Bonyhád, Tét, Csorna, Kapuvár, Budapest, Makó, Soltvadkert, Hajdúnánás, Békéscsaba, Nyírtass, Derecske, Székesfehérvár, Mezőkovácsháza, Hajdúböszörmény, Sajószentpéter, Szeged, Debrecen, Salgótarján, Mezőcsát, Kapuvár, Vác, Nagykálló, Pápa, Tiszabábolna, Földes, Újpest, Debrecen, Nyíregyháza, Szerencs, Szarvas, Rákospalota, Sajószentpéter, Mándok, Soltvadkert, Kisvárda, Berettyóújfalu, Olaszliszka, Paks, Hajdúsámson, Jánoshalma, Hajdúböszörmény, Debrecen, Hőgyész, Győr, Hajdúszoboszló, Jánosháza, Magyarbánhegyes, Eger, Szombathely, Törökszentmiklós, Bodrogkeresztúr, Mátészalka, Sárvár, Budakeszi, Miskolc és Szentendre településeiről küldtek csomagokat.
Budapestről a VII. kerület (49), a XIII. (16), a XI. (4), a VI. (37), a VIII. (13), a XIV. (8), a III. (1), a XII. (4), a IX. (3), a XI. (1) „képviseltette magát” a csomagokkal.
Tel-Avivba nagyon sok helyről ment megbízás: Hódmezővásárhelyről, Jászkarajenőről, Mándokról, Budapestről, Mezőtúrról, Mezőcsátról, Pápáról, Budafokról, Sátoraljaújhelyről, Berettyóújfaluról, Tiszafüredről, Pápáról, Nyíregyházáról, Paksról, Szarvasról, Sopronból, Bonyhádból, Csengerről, Derecskéről, Salgótarjánról, Vácról, Kisvárdáról, Debrecenből, Szerencsről, Mezőkovácsházáról, Hajduhadházról, Hajdúnánásról, Rákospalotáról, Békéscsabáról, Makóról, Kisvárdáról, Balassagyarmatról, Székesfehérvárról, Olaszliszkáról, Földesről, Győrről, Miskolcról, Mátészalkáról, Esztergomból, Pápáról, Egerből, Sopronból, Hajduböszörményből, Kiskőrösről és Soltvadkertről.
Budapesten a XII. kerületből 6, a II.-ból 3, a VII.-ből 73, a VIII.-ból 27, a XIII.-ból 20, a XIV.-ből 7, a IX.-ből 7, a VI.-ból 28, az V.-ből 10, a XVI.-ból 1, a XI.-ből 3, a X.-ből 1 feladás ment. A Tel-Aviv-i feladóknál világosan kirajzolódik egy kevésbé ortodox arcél is.
Ami ezekből az adatokból egyértelmű, az, hogy Budapest és Északkelet-Magyarország, valamint azok a helyek, ahol ortodoxok éltek (vagy jesivák működtek) fontosak voltak – a forgalmat tekintve. Így például Mezőkovácsháza vagy Soltvadkert települései kiemelkedők voltak, amely persze sokszor ugyanazokat a családokat jelentette, akik sok helyre biztosítottak csomagokat. Budapesten néhány kerület, főleg a VI. és a VII. vezetett, de a XIII. is nagyon erős volt. A budai kerületek kevésbé voltak jelen, bár megjelentek a térképen, főleg néhány ottani ortodox intézmény jóvoltából.
Ha a listákat olyan szempontból vizsgáljuk, hogy pontosan kik a küldők, tehát ha személyre lebontva tekintjük át a megrendelőket / feladókat, szintén találunk érdekességeket. Az ortodox zsidó establishment (így dr. Sebestyén Antal főtitkár vagy Halpern József) természetesen szerepeltek feladóként. Ami azonban érdekes, hogy még Scheiber Sándor főrabbi (1913–1985), a Rabbiképző Intézet igazgató-professzora is küldött az ortodoxia segítségével csomagot (Jeruzsálembe), ami világosan jelezte, hogy a szeretetcsomag-akció túllépett az ortodox / neológ különálláson, hiszen a professzor a magyar neológia vezéralakjának számított.
Komoly magyar származású izraeli rabbik is szerepeltek a listákon (ők általában grátisz-csomagokként kapták meg a küldeményt), így Rav Amram Jungreisz, akinek Azorba (kisváros Holon mellett) küldtek konzerveket. Jungreisz (1915–1972) gyöngyösi rabbi volt, később a Kazinczy utcai zsinagóga rabbija. A soltvadkerti jesiva Rokeach Aharon főrabbinak (1880–1957), a híres Belzi rabbinak küldött csomagot Tel-Avivba (Achad Haam utca 63). Rokeach rabbi amúgy még számos helyről kapott ilyen küldeményt. De Yitzhak Herzog, az izraeli (állami) főrabbi (1888–1959) is részesült a magyarországi kóser marhahús konzervekben, ő 25 kg konzervet kapott, míg a pozsonyi főrabbi, az 1939 óta Jeruzsálemben élő Akiva Schreiber (Szofer) számára (1876/78?–1959) is eljuttattak 25 kilónyi küldeményt.
Hitközségek is küldtek csomagot, így a Soproni Izraelita Hitközség egy Tel-Aviv-i címre küldött kóser marhahúst. Itt személyes kapcsolatok, a kicsiny hitközség külföldi nexusai, rokoni szálak játszhattak szerepet.
Összességében elmondható, hogy ez a statisztikai szempontból az ingerküszöböt el nem érő (és semmiképpen sem reprezentatív) lista mégiscsak számot ad a magyar zsidó múlt egy fontos szeletéről, ahol a vallási-halakhikus és a karitatív szempontok kéz a kézben jártak, és újrateremtették a zsidó transznacionális kapcsolatokat is, ami a szocialista Magyarország által biztosított kereteket figyelembe véve komoly teljesítménynek számított. Ebben a transznacionális keretben a zsidó nemzeti otthon, Izrael Állama az egyik pontját képezte ennek a kapcsolatrendszernek akkor, amikor a zsidóság többsége még nem élt ott, és amikor a diaszpórának való kitettség, a tőle való függés nagyobb volt, mint napjainkban.
Köszönet Lózsy Tamásnak, a MAOIH Levéltára munkatársának a segítségért. A levéltári anyagok forrása: MAOIH Levéltára.
Irodalom
Bacskai Sándor: A rabbik nem csak tapsoltak. (Utolsó letöltés: 2024. január 10.). A cikk tévesen Bocskai-nak írja Bacskai nevét.
Beke Zsolt. Norma kontroll, közöségi kontroll az 1945 utáni, hagyományőrző, orthodox zsidóságban Budapesten. In: Hurbán 2023 (I.év.) 1.sz. 182-209.
OSZK (2024. január 10-i letöltés.)
Frojimovics Kinga. Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon 1868-1950. Budapest, Balassi, 2008. 376 és utána.
Cvi Moskovits. Jesivák Magyarországon Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1999.
Oberlander Báruch: Egy elveszett rabbigeneráció nyomában. (utolsó letöltés: 2024. január 10).
Schück Jenő: Az orthodoxia a felszabadulás után. Új Élet Naptár 1959 (5719/5720). Budapest, 1959, 156–162.
[1] Köszönöm Beke Zsolt (HDKE) adatait.
[2] Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség (MAOIH) Levéltára.
