Katonai innováció és technológiai adaptáció a jövő hadviselésében
A mai modern hadviselésben már nem az a kérdés, hogy létezik-e új technológia, hanem az, hogy milyen gyorsan képes a haderő az utolsó katonáig alkalmazni azt a megváltozott körülmények között. A korábbi évtizedes fejlesztési ciklusok kora lejárt: a mesterséges intelligencia, a robotika és a 3D nyomtatási eljárások alapjaiban írják felül a műveletek és a logisztika szabályait. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (NKE HHK) innovációs napján Sándor Zsolt vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke mutatott rá a hazai védelmi innováció irányaira, kiemelve az egyetemi tudásbázis megkerülhetetlen hídszerepét a nemzeti védelmi ökoszisztéma kiépítésében.
A katonai innováció és a kutatás-fejlesztés viszonyát elemezve Sándor Zsolt vezérezredes aláhúzta, hogy míg a kutatás-fejlesztés időigényes, szisztematikus alapfolyamat, addig az innováció a haderőben a már meglévő képességek és technológiák újszerű, korszerűbb, hatékonyabb és költségkímélőbb alkalmazását jelenti. Az innováció a mai védelmi környezetben a haderőfejlesztés egyik legkevésbé kiaknázott, ugyanakkor leginkább meghatározó területe, amely nem feltétlenül teljesen új eszközök vagy eljárások feltalálását követeli meg, hanem a rendelkezésre álló erőforrások alkotó újragondolását.
Ahogy a Honvéd Vezérkar főnöke rávilágított, a katonai innováció doktrinális alapja az alulról jövő kezdeményezések és a feladatvezérelt parancsnoklás szerves érvényesülése. Ez megköveteli, hogy a katonai hierarchia minden szintjén – a végrehajtó katonától a raj- és dandárparancsnokokon át egészen a Vezérkar főnökéig – mindenki a saját hatáskörében innovátorként cselekedjen. Ezt a magatartási mintát szemlélteti a vezérkar főnöke által felidézett harcászati példa: a tengerészgyalogosok sivatagi ostromműveletei során az egyik századparancsnok a gyakorlóruházat kifordított viselésével javította a katonák álcázását a poros környezetben, ami a veszteségeket 10% alá csökkentette anélkül, hogy központi utasításra lett volna szükség. Bár a katonai regulák szigorúak, a századparancsnok önálló döntése központi parancs nélkül is tíz százalék alá csökkentette az egység veszteségeit, jól példázva, miként képes az alulról jövő harcászati innováció közvetlenül növelni a harceljárások hatékonyságát és a katonák túlélőképességét.
A haderőfejlesztés pragmatikus elvét Sándor Zsolt vezérezredes saját gépészmérnöki múltjára visszautalva a klasszikus műhelyi alapelvvel érzékeltette, amely szerint, ami jól működik és bevált – mint a harckocsi-zászlóaljak vagy a tüzérosztályok –, ahhoz nem szabad öncélúan hozzányúlni; amit elrontott az idő vagy a gyakorlat, azt meg kell javítani; ami pedig még egyáltalán nem létezik, azt ki kell fejleszteni.
Védelmi ökoszisztéma, piacorientált K+F és a nemzeti reziliencia
A modern biztonsági környezetet a technológiai ciklusok drasztikus felgyorsulása jellemzi. Míg a korábbi évtizedekben a kutatás-fejlesztési és ipari folyamatok hosszú éveket vagy évtizedeket vettek igénybe addig ma a technológiai váltások pillanatok alatt következnek be.
A fejlesztési eljárások dinamizálódása gyökeresen átalakította a védelmi ipar működését is. Sándor Zsolt vezérezredes rámutatott, hogy napjainkban elmosódott a hagyományos határvonal a civil és a katonai kutatás-fejlesztés között, így ma már kizárólag ennek piacorientált formája létezik. Így most maga a haderő is piacot képezhet a civil fejlesztések számára, vagy a saját specifikus igényeire szabva adaptálhatja a kettős felhasználású technológiákat.
Ebben az átalakuló védelmi ökoszisztémában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megkerülhetetlen hídszerepet tölt be. Az NKE nem csupán az elméleti alapozás és a tisztképzés helyszíne, hanem a Magyar Honvédség elsődleges stratégiai felsőoktatási és kutatási partnere. Az egyetemi infrastruktúra és a tudományos kutatóhelyek megszólításával a hazai egyetemi műhelyekben és fejlesztőközpontokban rejlő kimagasló szellemi tőke és technológiai szaktudás közvetlenül becsatornázható a honvédségi képességfejlesztésbe. Ezt az integrációs potenciált jól mutatták a honvédelmi tárca által életre hívott dróntechnológiai bemutatónap tapasztalatai is, ahol nyilvánvalóvá vált a hazai fejlesztői szürkeállományban rejlő briliáns innovációs kapacitás.
A védelmi innováció és képességfejlesztés egyik legfőbb stratégiai pillére a nemzeti önállóság és reziliencia megteremtése. Sándor Zsolt vezérezredes hangsúlyozta, hogy ahol csak lehetséges, törekedni kell a magyar fejlesztésű, hazai nyersanyagból és magyar gyártási kapacitással előállított hadiipari megoldásokra. A globális kitettség kockázatait nemcsak a fegyveres konfliktusok, hanem a nemzetközi katasztrófahelyzetek is világosan megmutatták. A COVID-19 pandémia idején tapasztalt globális logisztikai fennakadások bizonyították, hogy a nemzetközi ellátási láncok válsághelyzeti megszakadása súlyosan veszélyeztetheti a haderő műveleti képességeit. A Magyar Honvédség nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy az ellátási láncok sérülékenysége miatt képtelenné váljon feladatai ellátására.
Kiemelt technológiai területek: MI, űrképességek és 3D nyomtatás
A Honvéd Vezérkar főnöke tájékoztatójában részletesen áttekintette a Magyar Honvédség előtt álló legfontosabb technológiai kihívásokat és kiemelt fejlesztési területeket. Kiemelte, hogy a technológiai átalakulás legfőbb hajtóereje a mesterséges intelligencia (MI), amely új perspektívát nyitott a katonai döntéshozatalban és az adatelemzésben. Míg a korábbi műveleti tapasztalatok feldolgozása humán erőforrással éveket vett igénybe, a MI ezt hónapokra, napokra vagy órákra rövidítheti le. Éppen ezért a Magyar Honvédség számára elengedhetetlen egy saját, zárt katonai mesterségesintelligencia-rendszer kiépítése, amely a felhalmozott műveleti és logisztikai adatállomány strukturálásával képes akár harminc-negyven másodperc alatt hiánytalan, minden szakmai részletre – logisztikára, infokommunikációra, kibervédelemre – kiterjedő parancstervezeteket előkészíteni a döntéshozók számára.
Ezzel párhuzamosan a modern hadviselésben elkerülhetetlenné vált az önálló nemzeti űrképesség megteremtése is. Ahogy az Egyesült Államok légierejéből kivált Űrhaderő példája mutatja, az űrképességek önálló stratégiai szintű vezetési struktúrába szervezése elengedhetetlen. A műholdas kommunikációra és műholdas felderítésre épülő kapacitások garantálják a kiberbiztos, széles sávú adat- és hangátvitelt.
A digitális harctér és a műholdas kapcsolatokra épülő, egyre korszerűbb elektronikai eszközök terjedése ugyanakkor közvetlenül felveti a harctéri áramellátás és a hordozhatóság kérdését: a technikai eszközök növekvő energiaigénye miatt a katonák által magukkal vitt akkumulátorok és elemek súlya kritikus korláttá váltak. Emiatt kiemelt kutatási terület a hidrogénmeghajtás és a korszerű energiatárolási rendszerek fejlesztése.
De a katonai logisztikát is komolyan érinti a korszerűbb eljárások alkalmazásának igénye: például a 3D fém nyomtatási eljárások és a 3D szkennelés térnyerése hoz gyökeres fordulatot hozhat a területen. A lengyel vezérkarfőnök-helyettes által megosztott, legfrissebb ukrajnai harctéri tapasztalatokra hivatkozva a vezérezredes rámutatott, hogy a harcoló alakulatok a műveleti területen már nem visznek magukkal kiterjedt alkatrészkészleteket. Ehelyett konténeres 3D fémnyomtatókkal a helyszínen állítják elő a szükséges alkatrészeket – beleértve a motorblokkokat, hajtókarokat, főtengelyeket és csapágyakat –, ami a következő öt–tíz évben alapjaiban alakítja át a hadi logisztikát és az ellátási láncokat, kiegészülve az autonóm szárazföldi robotikai rendszerek bevonásával.
A védelmi innováció stratégiai sikerét a szellemi adaptációs képesség és a szervezeti együttműködés hatékonysága határozza meg. Sándor Zsolt vezérezredes rámutatott, hogy a jövőbeli konfliktusokat nem pusztán a katonák száma vagy a pusztítóeszközök mennyisége fogja eldönteni, hanem az adaptáció és az innováció sebessége, az, hogy a haderő az utolsó katonáig milyen gyorsan képes reagálni a megváltozott harcászati körülményekre. A fejlesztések megvalósításához a védelmi költségvetés tervezett növekedése biztosít szilárd hátteret. Négy évtizedes katonai pályafutása során a vezérezredes értékelése szerint most jött el az a pillanat, amikor nem a pénzügyi források hiánya jelent korlátot, hanem kizárólag a haderő és a hazai tudományos ökoszisztéma adaptációs sebességén múlik a siker. Ebben a védelmi ökoszisztémában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tölti be a legfőbb stratégiai hídszerepet: az NKE tudományos és felsőoktatási bázisára építve, a Védelmi Innovációs Kutatóintézet és a Magyar Honvédség szoros szövetségében garantálható, hogy a katonai innováció nem öncélú elméleti gyakorlat, hanem a nemzeti önállóságot és rezilienciát szolgáló, harcászatilag alkalmazható valóság legyen a jövő hadviselésében.
Nyitókép forrása: Szilágyi Dénes / NKE


