Ukrajna a közelmúltban új kisebbségi törvényt fogadott el, ám a jogszabály gyakorlati alkalmazása és a kárpátaljai magyarság jogainak rendezése továbbra is számos kérdést vet fel. Tárnok Balázzsal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének kutatásért felelős igazgatójával arról beszélgettünk, hogy a törvény elfogadása mögött milyen nemzetközi elvárások állnak, hozhat-e valódi áttörést a nyelv- és oktatáshasználatban, és miként alakíthatja a magyar kisebbségek jogait a környező országokban a jövőben.
Hogyan értékeli a most elfogadott ukrán törvénymódosítást a kárpátaljai magyar közösség szempontjából? Mérföldkő, vagy inkább csak egy elégséges lépés?
Az ukrán parlament 2026. október 12-én fogadta el az 5008-IX. számú törvényt, amelyet Volodimir Zelenszkij még aznap aláírt. Három jogszabályt módosít: a 2017-es oktatási törvényt, a 2019-es államnyelvi törvényt és a 2020-as, teljes általános középfokú oktatásról szóló törvényt. A kárpátaljai magyar oktatás szempontjából mérföldkőnek tartom az októberi törvényt. Egy magyar családnak az számít, hogy a gyermeke magyarul tanulhat-e, használhatja-e az anyanyelvét az iskolai életben, és folytathatja-e magyarul a tanulást akkor is, ha átszervezik az iskoláját. A törvény mindhárom kérdésben erősíti a jogi garanciákat, és külön státuszt is elérhetővé tesz a magyar tannyelvű intézmények számára. A KMKSZ és az UMDSZ közösen üdvözölte a módosítást, egyúttal mielőbbi, hiánytalan végrehajtást kért. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség már konkrét feladatokat is megjelölt az önkormányzatoknak és az iskolaigazgatóknak. A törvény értékét végül az mutatja meg, hogy a magyar oktatási hálózat a következő években hány településen és milyen színvonalon tud magyarul tanulási lehetőséget biztosítani.
Mennyiben felel meg ez a törvény azoknak a szakmai elvárásoknak, amelyeket a nemzetközi szervezetek és a magyar szakértők korábban megfogalmaztak?
A törvény érdemben közelít ahhoz, amit a Velencei Bizottság és a kárpátaljai magyar szervezetek a 2017-es reform után szorgalmaztak. A Velencei Bizottság legitim célnak tekintette az ukrán nyelv megfelelő elsajátítását, miközben kifogásolta a kisebbségi nyelvű oktatás visszaszorítását. A magyar közösség szempontjából az intézményi státusz, a szélesebb iskolai nyelvhasználat és a magyar nyelvű továbbtanulás védelme érdemi válasz a korábbi kifogásokra. A KMPSZ oktatási jogok helyreállításaként értékelte a módosítást. A törvény új garanciái az uniós hivatalos nyelvet beszélő kisebbségekre és az őshonos népekre összpontosítanak, így bár az eltérő nyelvi kategóriák kérdése továbbra is fennáll, a kárpátaljai magyarság oktatási igényeire tehát jelentős részben válaszol a reform.
Melyek a legfontosabb konkrét törvényi változások a magyar nyelvű oktatás terén?
Azokban az intézményekben, ahol magyar tannyelvű osztály vagy csoport működik, a törvény az ukrán mellett garantálja a magyar használatát az oktatási folyamatban, valamint az érintett diákok és az oktatás többi résztvevője közötti más iskolai kommunikációban is. Kisebbségi iskolai státuszt szerezhet az az intézmény, amelyben a diákok több mint fele az adott kisebbségi nyelven tanul, a hatálybalépéskor erre már jogosult iskoláknál pedig külön, húszszázalékos megtartási szabály érvényesül. Lehetővé válik az oktatáshoz kapcsolódó feliratok, egyes hivatalos iratok, illetve szülői kérelemre az oktatási okmányok magyar nyelvű párhuzamos változata is. A megfelelő státuszú önkormányzati iskola átszervezéséhez vagy megszüntetéséhez központi jóváhagyás kell, és szülői kérelemre a fenntartónak azonos oktatási szinten kell biztosítania a magyar nyelvű továbbtanulást.
Mennyiben tér el a mostani szabályozás a 2017-es oktatási törvénytől és a későbbi kisebbségi törvényektől, amelyek jelentősen szűkítették a kisebbségi nyelvű oktatás lehetőségeit?
A 2017-es oktatási törvény fordulópontot jelentett, mert az államnyelvet tette meg az oktatási folyamat nyelvévé, és a nemzeti kisebbségek saját nyelvű oktatásának kifejezett garanciáját az óvodai és az elemi szakaszra szűkítette. A 2020-as középfokú oktatási törvény ezt részletezte, és az uniós hivatalos nyelvet beszélő kisebbségeknél évfolyamonként emelkedő ukrán tannyelvi arányt vezetett be. A magyar (és az EU hivatalos nyelveit beszélő egyéb közösségek) számára a nagy tannyelvi korrekció már 2023 decemberében megtörtént, az októberi módosítás erre épül: az iskolai nyelvhasználatot, az intézmények jogállását, az átszervezési garanciákat és a külső értékelés nyelvét rendezi részletesebben. A mostani módosítás jelentősége abban ragadható meg a legpontosabban, hogy a tantárgyi lehetőségek mellé az iskola működését és a tanulói pálya folytonosságát védő szabályokat tett.
A magyar kormány jelezte, hogy figyelemmel kíséri a törvény végrehajtását. Ön szerint milyen konkrét mutatók alapján lehet majd megítélni, hogy a jogszabály valóban működik-e a gyakorlatban?
Elsőként azt nézném, hány iskola jogosult a kisebbségi státuszra, közülük hány kapta meg, és milyen indokkal utasították el a többi kérelmet. Évfolyamonként követném a magyarul tanuló diákok és a magyar tannyelvű osztályok számát, valamint azt, hogy ténylegesen mely tárgyakat tanítják magyarul. Minden átszervezésnél megvizsgálnám, hogy a családok kaptak-e azonos szintű magyar nyelvű lehetőséget, és az iskola a gyakorlatban milyen utazással érhető el. A vizsgáknál a magyar feladatsort kérők számát, a fordítás rendelkezésre állását és minőségét, valamint a továbbtanulási eredményeket is mérném. Külön mutatóként követném a betöltetlen pedagógusállásokat, a tankönyvellátást és az ukrán nyelvi eredményeket, hiszen a jó magyar iskola az ukrán nyelv elsajátítását is biztosítja. Ezeket az adatokat tanévenként, a kárpátaljai magyar szervezetek bevonásával érdemes értékelni, és a számok mellé oda kell tenni a szülők és az iskolák tapasztalatait.
Milyen kockázatok lehetnek a végrehajtás során?
A legnagyobb kockázat az, hogy a jogok gyakorlása településenként eltérő lesz, mert az iskolák és a fenntartók másként értelmezik ugyanazt a szabályt. Ilyen kérdés lehet a kisebbségi státusz megadása vagy az ukránul tanított tárgyak körének bővítéséhez szükséges szülői kérelmek kezelése. Egy iskolabezárás után a magyar nyelvű továbbtanulás jogi biztosítása mellett az is számít, hogy a fogadó intézményben van-e megfelelő évfolyam, hely és elérhető közlekedés. A tanárhiány, a magyar tankönyvek és vizsgafordítások minősége, valamint a háborúval összefüggő elvándorlás és költségvetési nyomás szintén befolyásolhatja az eredményt. Az ukrán államnyelvi biztos a törvény elfogadásakor az államnyelv védelmének további erősítését sürgette, ami mutatja, hogy a nyelvpolitikai vita folytatódik. A végrehajtást ezért az egységes hatósági értelmezés, az előre ismert eljárások és a helyi magyar szervezetek rendszeres bevonása teheti kiszámíthatóvá.
A nyelvi-oktatási jogok rendezése mellett maradt-e még más fontos kérdés hátra?
A júniusi magyar–ukrán megállapodás oktatási része jutott el októberben a törvényalkotásig, miközben a kisebbségi jogok több más területe továbbra is napirenden van. Ide tartozik a magyar nyelv használata a helyi hatóságokkal való kapcsolattartásban és a nyilvános tájékoztatásban. Külön kérdés a kulturális élet, a közösségi jelképek használata és a közéleti részvétel, ideértve a választásokhoz kapcsolódó nyelvhasználatot. A KMKSZ és az UMDSZ az októberi törvényt üdvözlő közös nyilatkozatában maga is kérte a kisebbségeket érintő további kérdések rendezését. A teljes megállapodás eredményét az mutatja majd meg, hogy a magyar nyelv az iskolán túl a közösség mindennapi életében is mennyire használható.
A törvény elfogadása közvetlenül összefügg Magyarország hozzájárulásával Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásainak további szakaszaihoz. Mennyire kockázatos, hogy a kisebbségi jogok ügye ennyire összekapcsolódott Ukrajna uniós csatlakozásával?
A kisebbségek védelme a koppenhágai politikai kritériumok része, ezért indokolt, hogy Ukrajna csatlakozási tárgyalásain is mérhető követelmény legyen. A júniusi megállapodás kétoldalú tárgyalások eredménye volt. Ukrajna a vállalásokat beépítette a kisebbségvédelmi akciótervébe, amelynek elfogadását az uniós tárgyalási keret írja elő. A vállalások végrehajtása így az uniós csatlakozási folyamatban is értékelhető: az Európai Bizottság nyomon követi a teljesítést, a tagállamok pedig a tárgyalások során értékelhetik az előrehaladást. A kockázat akkor nő meg, ha az iskolai jogok sorsa minden egyes diplomáciai fordulóban újra alku tárgyává válik, vagy ha a törvény elfogadását a végrehajtás bizonyítékaként kezelik. A tartós megoldáshoz a kisebbségi vállalásokat nyilvános, ellenőrizhető célokhoz kell kötni, amelyek teljesülését az Európai Bizottság és az érintett közösségek is követni tudják. Ezzel a magyar közösség jogai az ukrán reformfolyamat részévé válhatnak, és a tárgyalások előrehaladása mellett is számonkérhetők maradnak.
Ön szerint ez a törvény hosszú távon milyen hatással lesz a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatokra?
A törvény megteremti a lehetőségét annak, hogy Magyarország és Ukrajna kilépjen a 2017 óta ismétlődő oktatási konfliktusból. Az október 16-i brüsszeli találkozón Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij a bizalom helyreállításáról és a több szinten folyó együttműködés újraindításáról beszélt. A tartós bizalmat az erősíti majd, ha a kárpátaljai magyar családok a mindennapokban is tapasztalják a változást, és a felmerülő ügyeket a két kormány időben meg tudja beszélni. Ebben a magyar szervezeteknek közvetlen szerepet kell kapniuk, mert ők látják elsőként, hol akadt el egy iskolai vagy önkormányzati döntés.
Ön felvidéki magyarként hogyan látja a kisebbségi jogok helyzetét a térségben általában? Lehet-e tanulni a szlovákiai, romániai vagy más magyar közösségek számára az ukrajnai helyzetből?
A kárpátaljai fejlemény egy konkrét kérdésben akár pozitív példa is lehet Szlovákia számára. Az ukrán kormány július 15-i, 929. számú rendelete szeptember 1-jétől kivételt biztosít bizonyos kisiskolai finanszírozási kizárások alól azoknak az iskoláknak, ahol valamely uniós hivatalos nyelvnek minősülő kisebbségi nyelven oktató osztály vagy csoport működik. Ez a védelem egy vegyes tannyelvű intézményre is kiterjedhet, ha van benne ilyen osztály. A szlovákiai iskolaoptimalizálási vita közepette Pozsonynak is hasonlóan hatékony garanciát kellene biztosítania a kisebbségi iskolák számára. A kisebbségi jogok gyakorlása nem függhet attól, hogy egy közösség létszámban fel tudja-e venni a versenyt a többséggel. A térségben azt érdemes átvenni egymástól, ami a kisebb településeken is megőrzi az anyanyelvi oktatást, miközben megfelelő szintű államnyelvtudást ad a diákoknak.
Nyitókép forrása: dniprovych / depositphotos.com
