Az MI elveszi a szakdolgozók munkáját? És az oktatókét? című, a kommunikáció- és médiatudomány szakon oktatók számára szervezett módszertani workshop összefoglalója.
A workshop helyszíne és időpontja: Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), Budapest, 2026. október 9.
A workshop szervezője: NKE Digitális Média és Kommunikáció Tanszék
A workshop résztvevői:
- Almási Zsolt egyetemi docens, Andok Mónika tanszékvezető egyetemi docens, Osztroluczky Sarolta egyetemi adjunktus (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, PPKE)
- Szabó Levente egyetemi adjunktus (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, BME)
- Boldog Dalma, egyetemi adjunktus (Budapesti Gazdasági Egyetem, BGE)
- Kovács-Bokor Éva tudományos és kutatási rektorhelyettes (Dunaújvárosi Egyetem, DUE)
- Pelle Veronika egyetemi tanársegéd, Rétvári Márton Gergely egyetemi tanársegéd (Budapesti Corvinus Egyetem, BCE)
- Kovács Gábor István egyetemi docens, tudományos dékánhelyettes, Veszelszki Ágnes tanszékvezető egyetemi docens, dékán (NKE)
Témafelvetés
Nem kérdéses, hogy a mesterséges intelligencia (MI) alapú csetbotok örökre átalakították a szakdolgozati számonkérések rendszerét. De hogyan? És nekünk, oktatóknak mi a teendőnk? Ezt vitattuk meg a kommunikáció- és médiatudomány szakokon oktató kollégákkal egy nem klasszikus előadásokból álló workshopon. Az esemény a következőképpen épült fel: három, előzetesen megadott kérdésre a meghívott intézmények képviselői tíz-tíz percben fejtették ki a tapasztalataikat, meglátásaikat, véleményüket. Ebben az összegzésben az elhangzottakat tematikus rendezésben, az egyes megszólalók megnevezése nélkül adjuk közre, ám a nyilvánosságra hozatal előtt annak tartalmát minden megszólalóval egyeztettük.
1. Milyen tapasztalataik vannak az MI használatával a szakdolgozatok írásában? Hogyan használják e munka során a hallgatók az MI lehetőségeit?
A szakdolgozók alapvetően négy szerepben alkalmazzák a generatív MI-t:
- szellemíróként a teljes szöveget megíratják a csetbottal, ily módon valójában nem fejlődnek a folyamat során, csupán elkészül a szöveges produktum;
- szerkesztőként, korrektorként a tudományos stílusban készülő szöveg nyelvi javítására, esetleg a terjedelem növelésére kérik az MI-t;
- virtuális témavezetőként, vitapartnerként ötleteket, tanácsokat, visszajelzéseket várnak a kutatás felépítésének, módszerének, adatelemzésének kialakításához;
- virtuális opponensként (ez a legritkább eset) a bírálatra és a szakdolgozati védésre való felkészítés a hallgatói cél.
Mindeközben azonban a szakdolgozatírás lényege nem a végeredményként létrejövő dolgozatban, hanem témavezető és hallgató együttműködési folyamatában, a kutatási folyamat lépéseinek gyakorlati elsajátításában rejlik. Ennek ellenőrzéseképpen fontos, hogy a hallgató szóban meg tudja-e védeni a szakdolgozatát, valóban érti-e, miről szól a munka. Ezért az MI bizonyos felhasználási módjai (elsősorban a teljes szöveg MI-vel történő előállítása) nem segítik elő a hallgatók fejlődését. A beszámolók szerint az oktatók hozzáállása eltérő: a teljes elutasítástól és az új technológiával szembeni ellenállástól kezdve a kontroll nélküli támogatásig igen széles a skála.
A diszkusszió egy alapvető dilemmára is rámutatott: az oktatók egyszerre szeretnék tiltani és bátorítani a használatot, hogy a hallgatók tudjanak eszközök nélkül gondolkodni és alkotni, mégis lépést tartsanak a kor és a munkaerőpiac elvárásaival. E kettősségből több problémakör rajzolódott ki a szakdolgozati folyamattal kapcsolatban:
Az értékelés átalakítása: Hogyan érdemes átalakítani a szakdolgozatok témavezetési folyamatát, majd értékelését, és kezelni azokat a helyzeteket, amikor eltér a témavezető és az opponens hozzáállása az MI-használathoz? Megtagadható-e a diplomaszerzés túlzónak vélt MI-használat esetén, ha valójában nem tudjuk megbízható módszerekkel azonosítani a használat mértékét és jellegét?
A nem kötelező használat bátorítása: Hogyan kezeljük oktatóként az „MI-komplexust”, vagyis amikor a hallgató nem meri a saját gondolatait közölni, csak ha azokat MI-vel „megszépítette”? Hogyan segítsük azokat a hallgatókat, akik nem szeretnének MI-t használni a munkafolyamat során, hogy ne maradjanak le másokhoz képest?
A kritikai gondolkodás ápolása: Az MI-használat hatására mi lesz a lexikai tudással, amely a kritikai gondolkodás alapján képezi, és hogyan lehet azt az egyetemre beérkező hallgatógenerációk számára értékként felmutatni? Hogyan viszonyul az egyetemi követelményrendszer a munkahelyi MI-környezet elvárásaihoz?
A növekedő munkateher kezelése: Az MI-használat felismerése, kezelése és a hallgatók etikus MI-használattal kapcsolatos mentorálása a folyamat során témavezetőknek és bírálóknak egyaránt megnövekedett munkaterhet okoz. Hogyan lehet és érdemes kezelni ezt a helyzetet?
A szabályozások ismerete: A legnehezebb időszak az volt, amikor már használták a hallgatók az MI-t, de még nem létezett semmilyen egyetemi szintű szabályozás. Mára minden intézményben vannak ajánlások vagy előírások, de ezeket a hallgatók és gyakran a kollégák sem ismerik. Hogyan lehetne jobban megismertetni az ajánlásokat és szabályokat az egyetemi közösséggel és beépíteni az alkalmazásukat a szakdolgozati folyamatba?
2. Milyen az intézményük hozzáállása az MI használatához a szakdolgozatok készítésekor? Van-e erre vonatkozó szabályzat? Milyen, ezzel kapcsolatos (tiltó, tűrő, támogató) gyakorlatokat lehet azonosítani?
A workshopon résztvevők által képviselt hazai felsőoktatási intézmények teljesen eltérő megközelítéseket alkalmaznak az MI-használat szabályozásakor, az alapelvek azonban minden esetben megegyeznek. A középpontban az ember által létrehozott szellemi alkotás integritásának megőrzése és védelme, a szerzői felelősségvállalás, illetve a tudatos és etikus használat ösztönzése áll. A különféle egyetemi szabályozások alapvető célja, hogy az MI-használat az emberi tudás építését szolgálja (emberközpontú MI).
Bár az alapelvek egyeztek, a megoldások mindegyik érintett intézményben eltérőek. Az egyetemek legtöbb esetben ajánlásokat, néhol szabályozásokat vezetnek be, viszont mivel minden diszciplínának mások lehetnek az elvárásai, karonként, intézetenként, tanszékenként delegálják a további részletek kifejtését.
Az etikus és etikátlan használat körülhatárolásával egyik intézményben sem tiltani szeretnék az MI-használatot, hanem kultúrát kívánnak teremteni, miközben hangsúlyozzák: a szöveg igazságtartalmáért mindig a szerző felel. Etikusnak, megengedett használatként határozták meg az összefoglalók készítését, az ellenőrzést, a minőség javítását, a meglévő szöveg finomítás, a hallgatóktól el nem várható szakértelem helyettesítésére való alkalmazását. Ellenben nem etikus használatnak számít az, amikor teljes szövegrészeket generálnak a hallgatók.
A szabályozások egyetemi szinten kezdődnek. Több intézményben előírják, hogy a szakdolgozat egy MI-használatról szóló nyilatkozati lappal egészüljön ki, amelyben a hallgató vállalja a szerzői és tudományetikai szabályok betartását. Két egyetemen ezt az elvárást a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat, illetve a Hallgatói Követelményrendszer (HKR) is rögzíti, és a hatálya kiterjed a szakdolgozatok mellett a beadandókra, szemináriumi dolgozatokra is. Ezzel az előírással támogatják az MI felelősségteljes alkalmazását, és elvárják, hogy az eszközök használatának korlátait a hallgatók és az oktatók is ismerjék, illetve hangsúlyozzák, hogy a tartalmak pontatlanok, félrevezetőek, olykor teljesen kitaláltak is lehetnek, ezért fejleszteni kell az MI-interakciósképességet. Az egyik egyetemen négy, nyilvánosan is elérhető dokumentumot is készítettek az MI-szabályozáshoz: kettőt az eszközök felhasználásáról (amelyekben rögzítik az alapelveket, kockázatokat, illetve közzétesznek egy listát, a felhasználásra javasolható MI-rendszerekről), kettőt pedig segédletként az oktatóknak és a hallgatóknak (javasolt stratégiákkal, az MI szerepének tisztázásával).
Volt, ahol a szabályozás nem egyetemi, hanem tanszéki szinten jelent meg először. Mivel az egyetem az alapelvek implementációja területén a kari, tanszéki és oktatói szintnek szabad kezet adott, egy tanszéki kezdeményezés során elkészült egy nyilatkozat, amely a szakdolgozatok esetében részletesen tisztázza az MI-használatot. A hallgatónak önbevallásos alapon nyilatkoznia kell arról, milyen MI-eszközöket használt, a dolgozat mely részeihez vette azokat igénybe, és milyen mértékben változtatott a kiadott szövegen.
Oktatói szinten pedig több egyetemen biztosított az opt-out lehetőség, vagyis ugyan engedélyezett az MI használata az egyetemen, de az oktató jelezheti, ha azt az adott feladatban vagy a teljes kurzuson tiltja, a hibrid használatot szorgalmazza, vagy ajánló jelleggel segíti a hallgatókat, hogyan lehet hasznosan alkalmazni az MI-eszközöket.
Mivel az egyetemek többsége hangsúlyozza és biztosítja az oktatói autonómiát, különböző megoldási javaslatok merültek fel a workshop során, amelyek támogathatják a szakdolgozat-készítési folyamatot:
Részletes nyilatkozattétel: Egy, a témavezetőknek, a hallgatóknak és a bírálóknak is informatív nyilatkozat bevezetése, amelyben a szakdolgozó megjelölheti, melyik technológiát milyen célra használta, explicit vagy implicit módon. A nyilatkozatban azt is meg kell jelölni, hogy a szakdolgozat mely részeihez használták az MI-eszközöket, illetve milyen mértékben jelenik meg a szövegekben.
A konzulensi szerepkör átalakítása: A konzulensi szerepkör a mentorálás irányába tolódik el, hogy segítse a hallgatók MI-műveltségének fejlesztését.
Támogatás biztosítása: Az MI-használat támogatása beépülhet az egyetemi rendszerbe, amihez online kurzusokat nyújtanak oktatóknak, hallgatóknak.
Az értékelés szabályozása és átalakítása: Fontos kérdés, hogy ki és hogyan bírálja el a szakdolgozatokat. Az MI egyik jelentős hatása, hogy a korábbiakhoz képest jelentősen megemelte a minimális minőségi szintet: kisebb arányban születnek kifejezetten gyenge, kidolgozatlan szövegek. Ezért érdemes lenne az írásbeli értékelés szempontjait átalakítani.
A szóbeli és írásbeli teljesítmény értékelésének változása: Lehetséges megoldás a szakdolgozat jelenlegi értékelésének változtatása, azaz a dolgozat és a szóbeli védés a végső jegyben megjelenő 30%–70%-os arányának megfordítása. A szóbeli védés jelentősége minden bizonnyal növekedni fog. Ez azonban felvet olyan kultúrfilozófiai kérdéseket is, hogy az utóbbi évezredekben az emberiség kultúrájának alapja az írásbeliség volt, a szóbeli hallgatói produktum kiemelése viszont elfordul az írásos teljesítmény megkövetelésétől és értékelésétől.
3. Mi lesz a szakdolgozatok jövője ötéves időtávlatban? Milyen alternatív megoldásokat látnak megvalósíthatónak?
Az MI-használat kihívásai felvetik a szakdolgozatok időtállóságának kérdését. A BGE-n kidolgozott terv áll rendelkezésre a szakdolgozat átalakítására. A tavaszi szemesztertől a másodéves hallgatók három féléves szakzárási folyamatban vesznek részt, amelynek eredményeként egy portfólió jön létre. A klasszikus szakdolgozat és annak megvédése átalakul egy összetett, három részre osztott feladatsorozattá, amely teszteli a hallgatók addig elsajátított tudását és szakmai kompetenciáit. A záróvizsgán a tételre adott szóbeli felelet mellett erről a portfólióról lesz egy szakmai vita. Bár a többi képviselt intézményben egyelőre nincsenek ilyen átalakítási tervek, felmerültek hasonló alternatív megoldások (projektalapú szakdolgozat). A workshop több résztvevője azonban az MI korában is értékesnek tartja a hagyományos szakdolgozati folyamatot. A következő okokat fogalmazták meg: A szakdolgozatban össze kell kapcsolni különböző tudáselemeket, összetett gondolatokat kell megfogalmazni, és kitartóan végig kell vinni egy folyamatot. Mindez nehézségeket, súrlódásokat okoz, amelyek szükségszerűen szakmai fejlődéshez vezetnek. A túlzott MI-használat vagy a folyamat rövidítése, szétbontása éppen ettől a fejlődési lehetőségtől foszthatja meg a hallgatókat. Az MI-mentes gondolkodás értéke hosszú távon a munkaerőpiacon is megmutatkozik, különösen vezetői pozíciókban. Az Ivy League-be tartozó Columbia Egyetem példája (ahol 2026 szeptemberétől, egyelőre a bölcsészettudományi területeken, nem használhatnak a kurzusokon digitális eszközöket a hallgatók) megmutatja, hogy az egyetem működhet egyfajta „safe haven”-ként, ahol odafigyelő mentorálással és papír-ceruza módszerekkel is fejlődhetnek a diákok. A szakdolgozat-készítés a munkaerőpiacra készít fel, hiszen olyan globális kompetenciákat fejleszt, amelyekre a munkavállalóknak szükségük van. A folyamat többek között problémamegoldásra, bizonyítékalapú döntéshozatalra, az információs túlterhelés kezelésére, a komplex írásbeli érvelésre, a bizonytalanságkezelésre és -tűrésre, valamint az intellektuális alázatra tanít.
Összegzés
A workshop összességében a témavezetők központi szerepére mutatott rá. Mivel az egyetemek az MI-használattal kapcsolatban az oktatói autonómiára építenek, elsősorban a témavezetők tudnak azért tenni, hogy a szakdolgozat képesség- és tudásfejlesztő funkciója megmaradjon, és a hallgatók MI-műveltsége növekedjen. A szakdolgozat-készítési folyamatnak tehát még egy elemmel kell bővülnie: az MI-megoldások transzparens, etikus, emberközpontú, megfontolt használatával.
Az összefoglalót a résztvevők megszólalásainak felhasználásával Taxner Tünde, Blankó Miklós, Selmeczi Anna Lilla, Szabó Kincső, Veszelszki Ágnes (NKE) készítette. Nyitókép forrása: Csanaki László (NKE).
