Átkelés közben címmel szervezett Granasztói György-emlékkonferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) John Lukacs Intézete (JLI) és a Habsburg Ottó Alapítvány (HOA) február 27-én, a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében. A megjelenteket Szegedi László, az NKE oktatási rektorhelyettese köszöntötte.
A történész és a diplomata
A kilencvenes évek átmeneti időszakára, amikor hazánk külpolitikai arcéle voltaképpen kialakult, fontos, hogy tudatosan emlékezzünk vissza – hangsúlyozta megnyitójában Prőhle Gergely, a HOA igazgatója, a JLI programigazgatója. Az egyik ilyen alakítónak, Granasztói Györgynek tavaly jelent meg emlékkiadványa a korábban magnóra mondott feljegyzéseiből. A műfaj miatt e feljegyzések töredékesek, ám a kötet maga éppen ettől válik emberivé és szimpatikussá. Olyan megjegyzések is megjelenhetnek benne, amelyek a szorosabban szerkesztett tanulmányokban nem biztos, hogy belefértek volna. Prőhle Gergely hozzátette, az alapítvány a névadója jegyében is örömmel vállalta e kötet gondozását. De nem elégedett meg egyetlen kötetbemutatóval. Ehelyett eszmecserére hívott két nagyobb kört, a hazai történészeket és a diplomáciai világot, hogy segítségükkel szélesebb látókört alakíthassunk ki, ami felidézi Magyarország azon időszakát, amikor határozott európai elkötelezettséggel találta meg helyét a világban.
A „professzorok kormányának” ellentmondásai
Granasztói György kései utóda voltam Belgiumban, ahol mindenki hálás szívvel emlékezett rá – idézte fel a korábbi diplomata alakját a konferencia bevezető előadásában Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, korábbi miniszter, diplomata. Hozzátette, a belga magyarság némileg más, mint a franciaországi. Utóbbi főként a baloldali, előbbi azonban a konzervatív személyiségeket vonzotta. Trócsányi László elmondta, a kötetet olvasva sok ismert név és történet elevenedett meg előtte ismét. Bár e könyv a múltról szó, üzenetet hordoz a jelennek és a jövőnek is, a kor kutatói pedig nagy haszonnal tudják forgatni. Idézte a korabeli francia jellemzést is: a „professzorok kormánya.” A jelzőbe némi csodálat is vegyült, hiszen az Antall József fémjelezte korszakban számos történész és más professzor került kormányzati pozícióba. Akkor, a szabadság órájában számos értelmiségi lépett a közéleti felelősségvállalás útjára. A professzorok köztársaságában pedig fontos szerepe volt Granasztói Györgynek, aki nemcsak munkatársa, hanem barátja is volt a miniszterelnöknek. A rendszerváltozás folyamatában Trócsányi László szerint megjelent egy súlyos ellentmondás is: a külügy középvezetői például a régiek maradtak, az ő szemükben a professzorok amatőrnek, politikai kinevezettnek tűntek, így az ország kül- és belpolitikai fordulata skizofrén állapotban ment végbe. Ugyanakkor a kilencvenes évek derűlátás és az újrakezdés kora volt. Ma viszont sorskérdésekben állnak szembe a nagyhatalmak, a közösségi média leegyszerűsítő világában pedig a párbeszéd művészete, a diplomácia válságát éli. Az értelmiség is távolabb marad az akkoriban tapasztalt felelősségvállalástól. Ezért csak remélhetjük, hogy a változások nyomán kialakul egy új civilizációs szintézis.
Max Webertől a fagylaltig – a történész
A konferencia Granasztói György tudományos öröksége című történész kerekasztalánál Fejérdy Gergely, a HOA tudományos igazgatóhelyettese, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Történettudományi Intézet Jelenkortörténeti Tanszékének adjunktusa moderálásával Czoch Gábor habilitált egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Történeti Intézet Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék (AITT) vezetője; Klement Judit, az ELTE AITT habilitált egyetemi docense; valamint Zsinka László, a PPKE Nemzetközi és Politikatudományi Intézet egyetemi docense cseréltek eszmét.
Max Webertől a legjobb párizsi fagylaltozó helyszínéig gyakorlatilag mindent tőle tanultam – emelte ki a beszélgetésen Czoch Gábor. Granasztói Györgynek hatalmas tudása volt, ami még sokakról elmondható a hazai felsőoktatásban, ám igencsak egyedi személyisége – ami már kevésbé. Hallgatóit és a kollégáit végig partnerként kezelte, felemelte magához őket. Úttörő volt a számítógép használatának átgondolásában a történeti kutatásokban. Kvantitatív történeti kutató volt, aki felismerte, hogy nem az átlagot, hanem a szóródást kell vizsgálni. Szintén úttörő volt a tér szerepének előtérbe helyezésében, a bonyolult társadalmi viszonyok kartográfiai bemutatásában. Ösztöndíjasként még francia kutatócsoportot vezetett e témában.
A nagylelkű polgár
Klement Judit szerint is hatalmas élmény volt látni a személyiségét, mert azt a polgárt látta maga előtt működni, amiről éppen a tudományos dolgozatát írta. Granasztói György felépített egy helyet, a kezdetben posztgraduális frankofón műhelyt, ami intézménnyé, előbb doktori iskolává, majd tanszékké vált. Ma is az ELTE kiemelt, folyamatosan jelenlévő része.
Zsinka László egykori tanítványként pedig azt idézte fel, hogy Granasztói György friss nagykövetként megszervezte számára, hogy a Leuveni Katolikus Egyetem tarthasson előadást. Hallgatóként soha nem érezték magunkat vele szemben alárendeltnek, hiszen szeretett adni, nagylelkűnek lenni. Mindig a helyükön kezelte az újításokat, így az eszközök változása nem változtatott orientációján, ami mindig előítélet nélkül ismerte fel a múltbeli események természetét.
A diplomata
A konferencia Rendszerváltás és külpolitikai átalakulás című diplomáciai kerekasztalánál Prőhle Gergely, a HOA igazgatója, a JLI programigazgatója moderálása mellett Martonyi János, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa, korábbi külügyminiszter; Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, korábbi nagykövet és külügyminiszter; Király Miklós korábbi dékán, az ELTE Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék egyetemi tanára; valamint Breuer Klára, Magyarország finnországi nagykövete idézték fel a történész diplomata emlékét. E beszélgetésről külön cikkben számolunk be.
Az eseményen zongorán működött közre Dömötör Máté, a Zeneakadémia növendéke.
Nyitókép: A brüsszeli magyar nagykövetség. Forrás: Szilas / wikimedia.org
