Az Európai Unió valamennyi tagállamával részese a ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének, amelynek értelmében jelentést kell készítenie a területére vonatkozóan a biodiverzitás állapotáról.
A biológiai sokféleség a Földön előforduló élő szervezetek és a közöttük zajló kapcsolatok összessége, tehát az emberek, az állatok, a növények stb. szervezeti struktúrája, a fajok és élőhelyek sokszínűsége, amely folyamatos kockázatnak van kitéve, főként a klímaváltozás által. Becslések szerint mintegy 8,7 millió faj létezik a Földön, amelyből mindössze 1,2 millió faj beazonosított; vagyis az ember jelentős mértékben nem ismeri még a környezetét, azonban arra sem fektet elég hangsúlyt, hogy a már ismertet megőrizze.
A romló tendencia megállítása érdekében az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes felei 2022-ben elfogadták a Kunming–Montreal Globális Biodiverzitási Keretrendszert (Global Biodiversity Framework, GBF), amelynek célja, hogy 2030-ig megállítsa és visszafordítsa a biodiverzitás csökkenését, valamint 2050-re biztosítsa az ember és a természet közötti harmonikus együttélést. Mindezt 4 hosszú távú cél és 23, 2030-ig megvalósítandó célkitűzés támogatja, amelyek az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására, a fajok kihalásának megállítására, a természeti erőforrások fenntartható használatára, valamint a finanszírozási és megvalósítási keretek megerősítésére irányulnak. Az Európai Unió 7. Nemzeti Biodiverzitási Jelentése azt mutatja be, hogy az EU milyen mértékben és milyen eszközökkel járul hozzá e globális célok eléréséhez. A jelentés szorosan kapcsolódik az Európai Zöld Megállapodáshoz és az EU Biodiverzitási Stratégiájához, amelyek a természetvédelem uniós szintű stratégiai kereteket adják.
A jelentés szerint az EU biodiverzitásának állapota továbbra is aggasztó. Számos védett élőhely és faj természetvédelmi helyzete kedvezőtlen vagy romló tendenciát mutat, különösen a mezőgazdasági területekhez kötődő élőhelyek, a vizes élőhelyek és a tengeri ökoszisztémák esetében. Jelentős problémát jelent a beporzó rovarok állományának csökkenése, amely közvetlen hatással van az élelmiszer-termelésre is. Mindezek fő hajtóerői közé tartozik az élőhelyek átalakítása (pl. zöldmezős beruházások), az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok, az urbanizáció, a környezetszennyezés, az inváziós fajok terjedése, valamint az éghajlatváltozás egyéb hatásai. Ugyanakkor a jelentés pozitív példákat is bemutat, például egyes nagytestű emlősök és madárfajok állományának növekedését, amely a célzott természetvédelmi intézkedéseknek köszönhető.
És hogy mindez miért fontos? Biodiverzitás nélkül összeomlanak az ökoszisztémák, amelyek tiszta levegőt és vizet, termékeny talajt biztosítanak számunkra, vagy amelyek például szabályozzák éghajlatunkat. Ha ezek sérülnek, már nemcsak környezeti problémáról beszélünk, hanem azok gazdasági és társadalmi hatásait is elszenvedjük. Ez a folyamat már zajlik, a negatív tendencia és annak mértéke ugyanakkor befolyásolható többek között a fent bemutatott nemzetközi együttműködés keretében. De sok esetben nem is kell arra várni, hogy globálisan kezeljék a problémát: minden egyén, család vagy akár nagyobb közösség (egyesület, város, vállalat stb.) végre tud hajtani olyan intézkedéseket, amelyek biodiverzitás növelő hatással bírnak. Legyen az egy balkonra kihelyezett virágosláda tele évelő növényekkel, egy vizes élőhely fejlesztés a település határában vagy egy rozsdamezős beruházás egy újabb zöldmezős helyett. Minden szereplőnek érdekében áll megtenni ezeket a lépéseket, és mi több, sokszor meglehetősen kevesebb erőforrást (akár financiális, akár emberi) igényel, mint gondolnánk.
Nyitókép forrása: VectorMine / depositphotos.com
