A háború folytatásának ára címmel szervezett három, egymást követő panelbeszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatósága február 19-én, a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében. Az első, Az elhúzódó konfliktus gazdaságtana címet viselő panelbeszélgetésen Vargha Márk, az Energiastratégia Intézet közpolitikai csoportvezetőjének moderálásával arról beszélgetett Szalai Piroska miniszteri főtanácsadó; Lentner Csaba, az NKE szakvezetője, az egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) egyetemi tanára; Seremet Sándor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója; valamint Pásztor Szabolcs, az NKE ÁNTK egyetemi docense, hogy milyen gazdasági és munkaügyi következményei vannak a háború fenntartásának.
Szalai Piroska kiemelte, jelenleg a magyar munkaerőpiac foglalkoztatási rátája alig tér el Németországétól, az EU mindössze nyolc országát magába foglaló 80 százalékosok előkelő klubjában foglalunk helyet a 20–64 éves munkavállalókat tekintve. A legnagyobb bővülést Észak-Magyarország és az Észak-Alföld produkálja, teljesítményük Máltáéval összemérhető. A háború hatásának már meg kellett volna jelennie ezekben az adatokban, azonban az ukrán menekültek nem jelentek meg munkavállalóként a hazai munkaerőpiacon, a körülbelül 10 ezer hivatalos ukrán dolgozó még kevesebb is, mint 2022 előtt. A hazai foglalkoztatás másik pozitív jelensége a reálkeresetek növekedése, amit 1960 óta mutat be a KSH. A legnagyobb értékét 2002-ben, 2017-ben és 2024-ben érte el. Utóbbi EU és OECD szinten is a második legnagyobb reálkereset-növekedés. A jövőbeni, egyelőre szintén pozitív hazai várakozások szerinte csak akkor valósulhatnak meg, ha Ukrajna nem lesz a közeljövőben tagja az EU-nak, a megnyitott határokon keresztül ugyanis valóságos sokkot kapna a munkaerőpiac.
A háború számai
A háború finanszírozásához Dárius kincse is kevés lenne – emelte ki hozzászólásában Lentner Csaba. A panelbeszélgetésen elhangzott becslése szerint a háború ára napi 200 millió dollár, melyből 150 milliót finanszíroznak külső felek. Az ukrán költségvetés kiadási oldalának fele hiányzik a bevételi oldalon. Már azonban 2022-ben is feszes volt az unió költségvetése, ez a tény azóta sem változott. A háború finanszírozása tehát az európai emberektől veszi el a forrásokat, miközben a kontinens komoly versenyképességi kihívással küzd. Az orosz energiahordozók szankciója eközben megdrágította Németországban például az autógyártást, aminek hanyatlása szintén komoly következménnyel járhat. Ráadásul a jelenlegi ukrán területeken békeidőben, fejlesztések után elő lehetne teremteni Európa teljes mezőgazdasági igényét, ami voltaképpen feleslegessé tenné a többi szántóföldet.
Megbotlott erős ember
Seremet Sándor szerint az orosz gazdaság állapota olyan, mint amikor egy magabiztos ember megbotlik, és előre dőlve fut éppen, keresi az egyensúlyt. Ma Oroszországban 6–7%-os a GDP-növekedés, rekordalacsony a munkanélküliség. Ebben szerepe van a háború előtt megkezdett Oroszország-erőd stratégiának, hiszen így létrejött egy pénzügyi alap, amiből pótolni lehet az energiahordozók eladásából kieső hiányokat. A jelenlegi ipari növekedést az orosz hadsereg pörgeti, ám ennek következménye, hogy 600–900 ezer ember tűnt el a munkaerőpiacról a háborúba, illetőleg a civil szféra felől a hadseregbe. A munkaerő-hiány miatt növekvő bérek pedig inflációt gerjesztenek. Pásztor Szabolcs ehhez hozzátette: India és Kína segítségét leszámítva ma Oroszország főként belső forrásaiból finanszírozza a háborút.
Lehet még Európa versenyképes?
Lentner Csaba szerint az EU növekedési modelljének sorsa már a 2000-es években eldőlt, mára pedig végérvényesen kifulladt. A versenyképességhez hiányzik a munkaerő hatékonysága, kiterjedt a bürokrácia, túl magasak a bérek és a szociális jogok, illetőleg megdrágultak az energiaköltségek. Mára már az EU biztonságossága is megrendült. Szalai Piroska szerint a fejlődéshez előbb-utóbb gondolkodásváltásra van szükség, amit a háború akadályoz. Hazánk számára kulcskérdés, hogy megpróbálunk-e mindent megtenni, hogy ne kövessük a német gazdaság hanyatlását. Ugyanakkor a krízist nagy részben az EU idézi elő a szankciókkal és a pénzügyi programokkal, amelyekből elvárja, hogy hazánk is vegye ki a részét. Pásztor Szabolcs szerint is érdemes új stratégiát keresni itthon, hiszen az IMF szerint a világ 3%-kal, az eurózóna viszont alig kb. 1,4%-kal növekszik, miközben utánpótlásgondokkal küzd a munkaerőpiacon. Seremet Sándor azt hangsúlyozta, hogy az EU versenyképességének visszanyeréséhez politikai döntések kellenek, ugyanis a szankciók kétélű fegyverként működnek.
A tűzszünet első gazdasági, politikai lépéseiről szóval Seremet Sándor azt hangsúlyozta, hogy ismét fel kell venni az elejtett kommunikációs szálakat. Pásztor Szabolcs szerint a tűzszünetnek köszönthetően eltűnhetne az európai fogyasztók bizonytalansága, megindulna a fogyasztás, ami a fejlődés egyik alapja. Szalai Piroska szerint még a tűzszünet előtt érdemes elgondolkodni hazánk mai, kedvező munkaerőpiaci helyzetének védelmén, Lentner Csaba szerint pedig a mezőgazdaságnak is szüksége lenne efféle védelemre.
A tudományos eszmecsere további témáit e két linket követve ismerheti meg. Nyitókép forrása: NKE NFI
