Sosem voltak, ma sincsenek csodafegyverek, így a drónok sem azok – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem 2025/2026-os tavaszi szemeszterének első előadásán, február 10-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oktatási Központjában, ahol A katonai drónok jelene és jövője az orosz–ukrán háború tükrében címmel Végvári Zsolt alezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Haditechnika Tanszékének adjunktusa adott elő.
A drón a definíció szerint pilóta nélküli repülőeszköz. Ilyet először két évszázaddal ezelőtt, 1849-ben, Velencében alkalmazott az osztrák haderő, amikor is bombákat erősítettek ballonokra, ám ezeket akkor még a szél elfújta. Valódi drónt a múlt évszázadban, 1937-ben reptettek – szintén katonai céllal, a légvédelmi tüzérség gyakorlataihoz. Mivel az eszköz a méhekhez hasonló hangot adott ki repülés közben, az angol drone, zümmög szót használták azonosítására.
Kiváltani a pilótákat
Az első gázturbinás drónt 1952-ben, a hidegháború ideje alatt használták felderítési célra. A terület új lendületet a kilencvenes években kapott az elektronika fejlődésével, ekkor már nagy magasságból, hosszú időn át voltak képesek a drónok egy területet megfigyelni, így ezt a monoton munkát már nem a pilótáknak kellett végezniük. Az amerikai hadsereg 2001-től a drónokat fel is fegyverezte, ekként a megfigyelő Predator típust a csapásmérő Reaper egészítette ki. A kétezres évek elején a szíriai, majd a líbiai polgárháborúban már az amerikain túl török (Bayraktar), kínai (Chengdu), iráni (Shaded) és orosz (Orlan) drónok is harcoltak. Szintén drónok tűntek fel a 2020-ban vívott 2. Hegyi-karabahi háborúban is. Akkor azeri oldalon a többi között IAI Harop (izraeli) és Kargu drónok tűntek fel, utóbbiak saját becsapódásukkal is képesek pusztítani, voltaképpen cirkáló lőszerek. Ezt a háborút már a drónok döntötték el kevesebb, mint 50 nap alatt, az örmény veszteségek nagy részét ugyanis a drónok okozták. A drónok így önálló fegyvernemmé váltak. Az orosz–ukrán háború első szakaszában először az orosz oldalon tűntek fel felderítő drónok, de hamar elkezdtek szerepet kapni a Bayraktarok a harci cselekményekben, a török drón az ukránok nemzeti hősévé vált. Ma a front mindkét oldalán rendkívül gyorsan nő a drónok száma, hiszen gyártásuk olcsó, azaz töredékáron képesek harci hatást elérni, ráadásul nagyon gyorsan fejleszthetők is.
A drónok két csoportja
A mai drónokat Végvári Zsolt alezredes két csoportra osztotta, az első a stratégiai (mélységi) drónok halmaza, ezekkel távolról lehet egymás infrastruktúráját pusztítani. Ezek a merev konstrukciók nagy hatótávolsággal rendelkeznek, harci erejük jelentős, ugyanakkor repülő-műszaki infrastruktúra szükséges a működésükhöz. A másik halmaz a taktikai (harcászati) drónoké, amelyek aprók, így kevésbé jó célpontjai a légvédelemnek, és bár kisebb hatótávolsággal rendelkeznek, illetve harci részük taktikai méretű, ám üzemeltetésükhöz nem kell külön infrastruktúra, akár elég egy kamera is.
Mélységi típusú drónokkal 2022-ben még nem rendelkeztek az oroszok, majd a fronton iráni típusú drónok tűntek fel, amelyek fejlettebb orosz verziói tavaly már 26 ezer bevetésen vettek részt ukrán célpontok, városok ellen. Az ilyen drónok tömeges bevetése radikálisan rontja a légvédelem hatékonyságát, különösen, ha még cirkálórakéta-csapással vagy hamis, de az eredetihez megtévesztően hasonlító drónokkal is kombinálják. Az ukrán oldalon ma nagyságrendileg hasonló számú, amerikai típusú és hazai fejlesztésű drón vethető be, ám mivel az ukrán ipari létesítményeket is támadják az oroszok, így a gyártással már akadnak gondok. Mivel Európa nem tud ebben a kategóriában drónt szállítani, inkább ukrán projekteket finanszíroz, ám az aszimmetria a két fél között előreláthatólag nőni fog. Az ilyen stratégiai drónok ellen a műholdas navigáció megzavarásával vagy meghamisításával, klasszikus csöves légvédelmi fegyverekkel, esetleg vadászgépekkel és elfogó drónok fejlesztésével lehet védekezni.
A taktikai típusú drónok bevetését az akkumulátorok és a mikroelektronika fejlődése tette lehetővé. E drónok ma már olcsón, akár civil drónok átalakításával, illetőleg manufakturális módszerekkel gyárthatók és 3D nyomtatott kiegészítőket lehet készíteni hozzájuk. Ezek a drónok jól hordozhatók, akár napi szinten fejlődnek, valamint hihetetlen rugalmassággal és skálázhatósággal rendelkeznek. Jellemző módon operátorok vezetik célra, ugyanakkor így az elektromágneses (rádiós és videós) spektrumból könnyen felderíthetők és támadhatók. Védelmet ezek ellen a rádiócsatornák zavarása, a drónoperátor kiiktatása, elfogó drónok és a célpontok passzív védelme (a drónháló) biztosíthat.
A drónok hatása és jövője
A hadviselésben – hadműveleti és taktikai szinten – a felderítés immár a drónok feladata. A csapatösszevonások emiatt lényegében azonnal lelepleződnek, így csak tűzcsapásokkal lehet manőverezni, amelynek leghatékonyabb eszköze szintén a drón. A tüzérség így teret veszít, szerepét átveszik a drónok. A nehéz páncélos technikai eszközök kiszorulnak a frontvonalból, kialakul a drónok által uralt „halálzóna”. Ma ezért a háborúban mindkét fél 10–15 ezer drónt repít naponta, s a veszteségek több, mint felét már drónok okozzák a csatatéren. Bár a többi fegyvernem szerepe jelenleg csökken, változik, ám korai lenne még temetni ezeket. A fokozatos apró fejlesztések ellenére a drón csodafegyver státusza is át fog alakulni idővel, hiszen fejlődni fog a drónelhárítás technológiája is. Kulcskérdés mindkét drónkategóriában az irányítás, ezért is kísérleteznek autonóm, mesterséges intelligenciával segített drónokkal és drónrajokkal, egyelőre még többnyire sikertelenül, ám a jövőben ez gyorsan megváltozhat.
Nyitókép és videó: Halápi Katinka
