A mesterséges intelligencia (MI) közigazgatási alkalmazásával kapcsolatos etikai kérdéseket részletesen elemzi egy, a közelmúltban megjelent tanulmány. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy az ember–gép együttműködés fenntartható és méltányos megvalósítása csak akkor lehetséges, ha a szabályozási és technológiai fejlesztések az etikai normákat nem csupán kiegészítésként, hanem alapvető kiindulópontként kezelik.
Hatékonyságnövelés és felelősség
Az MI alkalmazása a közszférában elsősorban hatékonysági érvekkel szokott megjelenni. Automatizált adatfeldolgozás, döntéstámogató rendszerek, előrejelző modellek mind hozzájárulhatnak a gyorsabb és kiszámíthatóbb működéshez.
A hatékonyság ugyanakkor nem válhat öncéllá. Különösen a közigazgatás területén nem fogadható el olyan technológiai megoldás, amely elhomályosítja a felelősségi viszonyokat. Az algoritmusok által támogatott döntések mögött továbbra is azonosítható emberi döntéshozatalnak és szakmai kontrollnak kell állnia.
Az MI nem pusztán kiváltja az emberi munkát, hanem átalakítja a munkavégzés szerkezetét. Az Ipar 5.0 megközelítés középpontjában az ember és technológia együttműködése áll. Ennek megfelelően a hangsúly nem a teljes automatizáláson, hanem az emberi döntéshozatalt támogató rendszereken van. Ez a szemlélet új készségek, új szakmai szerepek és új felelősségi struktúrák kialakulását teszi szükségessé a közszférában is.
Átláthatóság és magyarázhatóság
Az MI-rendszerek egyik legnagyobb kihívása a „fekete doboz” jelenség. Ha egy állampolgár számára nem rekonstruálható, hogy milyen logika mentén született egy döntés, az sértheti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot. Az algoritmikus döntéshozatal magyarázhatósága nem „extra”, hanem minimumkövetelmény. Az állami szervek által alkalmazott MI-megoldások esetében ezért elengedhetetlen az átlátható működés, a dokumentált döntési folyamat és a külső ellenőrizhetőség biztosítása.
Etika mint tervezési alapelv
Az etikai szempontok nem utólagos korrekcióként jelenhetnek meg. Ha egy MI-rendszer alapvetően átláthatatlan, torz vagy jogilag bizonytalan, azt később csak korlátozottan lehet „kijavítani”. Ezért az etikai elveknek – mint az emberi méltóság tisztelete, az arányosság, a diszkriminációmentesség és a felelősség egyértelműsége – már a fejlesztés és a bevezetés legkorábbi szakaszában meg kell jelenniük. Ehhez elengedhetetlen a jogi, technológiai és közigazgatási szempontok összehangolt kezelése.
Az MI csak akkor járulhat hozzá a közigazgatás modernizációjához, ha működése átlátható, ellenőrizhető és emberi felelősséghez kötött. A jövő közigazgatása nem algoritmusokra épülő automatizmusokra, hanem felelős, etikus és emberközpontú technológiai megoldásokra kell, hogy épüljön.
Nyitókép: vska / depositphotos.com
