Tegnap mutatta be az Európai Bizottság a 2028-2034 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – azaz az Európai Unió hosszú távú költségvetés – első tervezetét. A dokumentum, ha pontot nem is tett a következő többéves pénzügyi keret szerkezetével és céljaival kapcsolatos vitákra, jól jelzi a Bizottság álláspontját, ezzel alapvetően befolyásolja a jövőre vonatkozó tagállami elképzeléseket is.
A többéves pénzügyi keret első tervezetének publikálása nem a végső, hanem éppen ellenkezőleg, a kezdő fázisa a 2028-ban induló új hét éves költségvetési időszak prioritásainak. Maga a folyamat sem egyszerű: a jelenlegi, 2021–2027 közötti pénzügyi keretre vonatkozó első javaslatát a Bizottság még 2018 májusában jelentette meg, ám a végső változat elfogadása végül 2020 decemberére húzódott. A megkésett elfogadásból adódóan a pénzügyi keret végrehajtása sem indulhatott meg ténylegesen a 2021. január elsejei dátummal. Ugyanez a helyzet állt elő hét évvel korábban, amikor a 2014–2020 közötti időszak költségvetését fogadták el olyan későn a tagállamok, hogy a megvalósítás is csak elkésve kezdődhetett meg.
Ezek a negatív tapasztalatok is arra sarkallhatták a Bizottságot, hogy korán jelentkezzen a tervezettel, hiszen – mint láthattuk – normális körülmények között is elhúzódik két és fél évig a dokumentum megvitatása és elfogadása. Különösen így van ez akkor, ha az új pénzügyi terv számos alapvető szerkezeti és szakpolitikai változást jelenít meg. Mivel az ezekről már korábban kiszivárgó hírek egyes tagállamoknál, politikusoknál és politikai családoknál pánikreakciókat indítottak el, politikailag okosabbnak tűnt elébe menni a vitáknak, és ismertetni a Bizottság elképzeléseit.
Az eddigi viták alapján már jó előre fel lehet térképezni azokat a főbb törésvonalakat, amelyek a többéves pénzügyi keret kialakítását övező vitákat fogják strukturálni. Már a folyamat kezdetén megjelenő kérdés az egész hét éves időszak költségvetésének főösszege. A nettó befizető országok hagyományosan a költségvetés nagyságának csökkentéséért szoktak síkra szállni, miközben az uniós támogatások kedvezményezettjei – akiket leginkább úgy ismerünk, mint a Kohézió Barátai nevű csoportosulás tagjai – a költségvetés nagyságának legalább megőrzését, esetleg további növelését tartják célszerűnek.
A Bizottság javaslata merész megoldást tartalmaz: a többéves pénzügyi keret jelentős emelését a mostani időszak 1.200 milliárd eurójáról 1.816 milliárd euróra. Hangsúlyozni kell természetesen, hogy a jelenlegi tervezet még csak első tervezet, amelynek továbbviteléhez a tagállamok támogatására is szükség lesz. Ahogyan az várható volt, a befizető tagállamok nem boldogok az ötlettől. Eelco Heinen holland pénzügyminiszter azonnal reagált a tervezetre, túl magasnak nevezve annak főösszegét, és várhatóan a többi befizető tagállam is felsorakozik a közeljövőben Hollandia mögé.
A legnagyobb konfliktust azonban mégsem az összeg, hanem a többéves keret szerkezete váltotta ki. Ursula von der Leyen már tavaly ősszel nyilvánosságra hozta azt a tervét, amely szerint egy összevont alapot képezne az uniós költségvetésben, amely alapba nem kevesebb, mint 530 programot integrálna, tagállamonként egy alapba. Ezzel a föderációk esetében is jelentősen növelné a központi kormányok befolyását például a regionális fejlesztések tekintetében.
A tiltakozások hatására a Bizottság elnöke ugyan kénytelen volt módosítani ezen a tervén, ám összességében a belső szerkezeti átalakítás így is az eddigi legnagyobb centralizációt valósította meg az uniós költségvetések történetében, jelentősen növelve a Bizottság elnökének szerepét a pénzek elosztásában. A módosítások sem változtattak ugyanakkor azon az átalakításon, amely megszünteti az automatikusan járó uniós forrásokat a tagállamok számára, és minden programra kiterjeszti azt az elvet, hogy csak azok a tagállamok kaphatnak finanszírozást, amelyek reformot hajtanak végre, illetve megfelelnek a jogállamisági kritériumoknak.
A mostani tervezet szerint 865 milliárd euró jutna a Nemzeti és Regionális Tervek elnevezésű fejezetbe, amely magában foglalná az eddigi Közös Agrárpolitika és a kohéziós politika forrásait. Ha ez így marad, akkor ez a két szakpolitika lehet a nagy vesztese az új többéves pénzügyi keretnek, hiszen az ebben a fejezetben szereplő összeg lényegesen kisebb arányait tekintve, mint az eddigi pénzügyi kerettervekben, ahol a kiadások kétharmadát adták.
410 milliárd euróval jön létre a többéves pénzügyi keret második nagy szerkezeti egysége, az úgynevezett Európai Versenyképességi Alap. A harmadik nagy fejezet a Globális Európa nevet kapta és a tervezet szerint 200 milliárd euróval gazdálkodhat majd. 292 milliárd euró jut majd az „egyéb” programokra, amely tematikailag a nukleáris leszereléstől az igazságügyi együttműködésig terjed, míg 49 milliárd eurót kap az Erasmus+ program.A tervezet, ahogy várható volt, nagy vitákat vált ki. A tagállamok mellett máris jelezte tiltakozását a Régiók Bizottságának magyar elnöke, Tüttő Kata, míg a gazdák már a tervezet bizottsági tárgyalásának időtartama alatt tüntetést tartottak a Berlaymont előtt. Az előttünk álló két évben eldől, hogy sikerül-e Ursula von der Leyen Nagy Átalakítása, vagy végül majd egy minden szempontból kudarcos elnöki periódust zár majd 2029-ben.
