Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Csepeli Réka

Egy fegyverekkel bebiztosított Európa jövőképe

Si vis pacem, para bellum.

Csepeli Réka 2025.07.07.
Navracsics Tibor

Negyven éve leng

Az európai együttműködés egyik leghatásosabb szimbóluma.

Navracsics Tibor 2025.07.03.
Zsivity Tímea

Migrációs tesztlabor a Nyugat-Balkánon?

Új típusú migrációkezelési modell körvonalazódik Európa peremén.

Zsivity Tímea 2025.06.25.
Csepeli Réka

Az uniós demokrácia megmérettetése a bővítés árnyékában

Föderalisták kontra Szuverenisták.

Csepeli Réka 2025.06.23.
Kovács Örs

Hogyan lehet maximumpontos a felelete a szóbeli történelem érettségin?

Szóbeli tételek és feleletek történelemből emelt és középszinten.

Kovács Örs 2025.06.20.
HORIZONTOK BLOG
Mitrovits Miklós
Mitrovits Miklós
tudományos főmunkatárs, NKE Közép-Európa Kutatóintézet
  • 2025.02.21.
  • 2025.02.21.

Tadeusz Olszański, a magyar–lengyel kapcsolatok szimbóluma

Tadeusz Olszański a második világháború éveit gyermekként Magyarországon töltötte a balatonboglári lengyel iskola diákjaként. A háború után sportriporterként vált ismertté, hat olimpiáról közvetített a Lengyel Televízióban. Sohasem szakadt el Magyarországtól: mintegy negyven magyar irodalmi művet fordított le lengyel nyelvre. A nyolcvanas évek második felében a budapesti Lengyel Kulturális és Tájékoztató Iroda igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt.

Lengyelország függetlenségének visszaszerzése alkalmából 2018-ban a szerkesztésemben megjelent a Hídépítők. A magyar–lengyel kapcsolatok arcképcsarnok című képes album, amelyben harminchárom olyan magyar és lengyel személy életét ismertettük szerzőtársaimmal, akik a XX. századi magyar–lengyel kapcsolatok legkiválóbb „hídépítői” voltak. 2024-ben jelent meg a kötetünk lengyel nyelvű, bővített kiadása a Nemzeti Emlékezet Intézete kiadásában. Ebben már harminckilenc kiváló személyiség gazdagon illusztrált életrajza szerepel.

A kötet már elkészült, amikor Tadeusz Olszański elhunyt. Talán ő volt a legismertebb mind közül, és méltán rászolgált volna, hogy a magyar–lengyel hídépítők között szerepeljen. Ám sajnos a szerencsétlen körülmények összjátéka miatt kimaradt. Ezért gondoltam úgy, hogy érdemes róla itt, a Horizontok blogon megemlékezni.

1929. augusztus 28-án született Stanisławówban (ma: Івано-Франківськ, Ukrajna). Magának a városnak is volt „magyar múltja”: 1848. március 15-én a pesti forradalom hírére Stanisławówban is megmozdulások kezdődtek. Az ott állomásozó magyar százados, Lenkey János azonban megtagadta, hogy huszárszázadával leverje a galíciai lengyelek mozgalmát, így végül az osztrák erők tették meg. Lenkeyt ezért letartóztatták, amiért a százada fellázadt. Végül elengedték, és a százada élén hazatért, hogy aztán a Habsburg-ellenes magyar szabadságharc egyik kiváló parancsokává váljon. Történetét Sára Sándor 1978-ban filmre vitte 80 huszár címmel (1978), amelynek jeleneteit Lengyelországban vették fel.

A lengyelek, ukránok, ruszinok, huculok, zsidók, németek, örmények, magyarok, románok és cigányok által lakott városka – Tadeusz Olszański születésekor – az akkori Magyarország határához közel feküdt. Nem meglepő, hogy ebben a kulturális kavalkádban Olszański is vegyes családból származott. Apja lengyel, édesanyja pedig a magyar Siménfalvy Katalin volt. „A magyarok közössége nagy volt, lehettek több százan vagy még ennél is többen. Csak a mi családunkkal baráti viszonyt ápolókat említem meg. Emlékszem, hogy a magyarok március 15-én, nemzeti ünnepükön az örmény templomban találkoztak… […] Nagyon kis kivétellel a lengyel–magyar családok kétnyelvűek voltak és kapcsolatot tartottak a szülőfölddel. E területek azonban akkor már nem tartoztak Magyarországhoz, hanem Csehszlovákia részét képezték. Csak 1939 márciusában, amikor e területek, rövid időre, ismét visszakerültek Magyarországhoz, lett közös lengyel–magyar határ” – emlékezett később szülővárosára.

Az Olszański-család nem hagyta el Lengyelországot 1939 őszén, hanem a lakhelyén maradt. 1941 nyarán, amikor Magyarország is megtámadta a Szovjetuniót, Stanisławów magyar megszállás alá került. Az ott élő lengyelek és magyarok életében ez pozitív változást hozott, mivel a magyarok véget vetettek az ukrán katonaság erőszakoskodásainak. Olszańskiék számára még inkább kedvező volt a helyzet, hiszen édesanyja két fivére magas politikai pozíciót töltöttek be Magyarországon. Siménfalvy Árpád a kárpátaljai magyar kisebbség vezetője lett a terület visszacsatolását követően, 1939-től pedig Bereg, Ugocsa és Ung vármegyék, valamint Ungvár főispánja. Siménfalvy Sándor pedig a Külföldieket Ellenőrző Központi hatóság (KEOKH) vezetője volt Budapesten, aki a Belügyminisztérium IX. Ügyosztálya mellett valamennyi Magyarországra érkezett külföldi – így a lengyelek – ügyével is foglalkozott. Emellett Stanisławówban éppen szemben laktak a berendezkedő magyar helyőrséggel, amelynek parancsnoka Ayckler Domonkos ezredes lett, akinek felesége Tadeusz Olszański édesanyjának régi barátnője volt.

Egyáltalán nem véletlen, hogy még a németek bevonulása után is a viszonylag védett Olszański-Siménfalvy házban folytak a semlegességről, a kölcsönös tájékoztatásról, valamint fegyverek átadásáról szóló tárgyalások a lengyel Honi Hadsereg és a Podole környékén állomásozó I. Magyar Hadsereg között. Magyarországra csak a Vörös Hadsereg közeledése hírére, 1943 őszén telepedtek át a magyar hadsereg segítségével. Szülei Nagytarnára mentek, itt volt anyai nagyszüleinek a birtoka, ő pedig a Balatonboglárra került a Varga Béla plébános és kisgazda politikus által létesített lengyel nyelvű gimnáziumba. Olszański így a háború végig a Balaton-parti településen járt iskolába, egyike volt azon kevés lengyel diáknak, akik a háború alatt lengyel nyelvű középiskolai tanulmányokat folytathattak. Ezért örökké hálás maradt Magyarországnak.

A háború után hazatért Lengyelországba és a Varsói Egyetemen 1952-ben újságírói diplomát szerzett. Újságíróként dolgozott, elsősorban Magyarországra és a sportra szakosodott. Az 1960-as években a „Sztandar Młodych” ifjúsági lap szerkesztőségében a sportrovatot vezette. Később a „Sportowiec” képes sportlap, a Lengyel Televízió és az Országos Kiadóvállalat szerkesztőségében dolgozott. Sportújságíróként hatszor tudósított az olimpiai játékokról (1960-tól Rómáig, 1980-ig, Moszkváig), ő volt a korszak legismertebb televíziós sportriportere.

Ebben a minőségében kezdeményezte az ún. Fair Play-versenyt. Az első győztes 1963-ban Zbigniew Pietrzykowski ökölvívó (Papp László kortársa, ellenfele és barátja) volt. Az ötlet annyira népszerűvé vált, hogy azóta a Lengyel Olimpiai Bizottság minden évben kiosztja a Fair Play-díjakat. A kampány az egész világon népszerűségre tett szert, ezért Olszański megkapta az UNESCO Fair Play-díját (Jan Lis-szel együtt) a Fair Play. Tiszta játék című könyvükért (magyarul 1987-ben jelent meg Hárs Gábor fordításában).

A sport mellett Olszański másik szenvedélye a magyar irodalom, történelem és kultúra volt, több, mint negyven magyar regényt és drámát fordított le lengyel nyelvre, köztük Molnár Ferenc világszerte ismert ifjúsági regényét, a Pál utcai fiúkat, ami máig kötelező olvasmány a lengyel iskolákban.

Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk (lengyel nyelvű kiadás)

A magyar konyha iránti rajongását a Nobel dla papryki [Nobelt a paprikának], illetve a Molnár Annával közösen írt Na wegierskim stole [Magyar asztalnál] című gasztronómiai kalauzaiban fejezte ki.

Emellett írt számos útleírást és útikönyvet Magyarországról és Budapestről, valamint készített népszerűsítő kiadványokat a magyar népről és történelméről (Podróż na Węgry [Utazás Magyarországra], Spotkania z Węgrami [Találkozások a magyarokkal], Budapeszteńskie ABC [Budapesti ABC], Synowie Arpada [Árpád fiai], Węgry. Informator turystyczny [Magyarország. Turisztikai Tájékoztató]), közülük is legkiemelkedőbb a feleségével, Barbara Olszańskával közösen írt Budapest (1999) útikalauz, amelyet nemcsak magyarra, hanem számos más nyelvre is lefordítottak.

Nem felejtette el sohasem azt a hatalmas segítséget, amelyet a magyar társadalom és a magyar állam nyújtott a lengyeleknek a második világháború alatt. Többek között az ő szerkesztésében jelent meg 1985-ben az első, a témát érintő visszaemlékezéseket tartalmazó kötet magyar nyelven, Barátok a bajban. Lengyel menekültek Magyarországon 1939–1945 címmel.

1986-tól a budapesti Lengyel Kulturális Központ igazgatóhelyetteseként, majd 1988-tól 1990-ig igazgatójaként kulturális diplomataként Magyarországon szolgált. Ezt követően 1990 és 1994 között a Lengyel Rádió és Televízió magyarországi és jugoszláviai tudósítója, majd a „Polityka” című hetilap rovatvezetője volt.

Tadeusz Olszański a Fair Play díjjal

Utolsó könyvében, a 2022-ben megjelent Było, minęło, zostało w pamięci [Volt, elmúlt, az emlékezetben maradt] címűben a következőképpen foglalta össze életét: „Az írásnak és az írásból éltem. Voltam újságíró, nem csak sportújságíró, valamint a magyar irodalom fordítója, rádió- és televíziós tudósító, de összességében talán leginkább író”.

Számunkra azonban Tadeusz Olszański a magyar–lengyel barátság emblematikus alakja, akit bárhova is sodort az élet, mindig megtalálta a módját annak, hogy a két nép közötti kapcsolatokat erősítse.

Tadeusz Olszański 2023. szeptember 22-én a Varsó melletti Piaseczno településen hunyt el, és a varsói Powązki temetőben helyezték örök nyugalomra.

Témakörök: kultúra, lengyel, lengyel-magyar, magyar, történelem
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT