Influencerek és szelfik
Az influencerek számára a testük (lefényképezése) az egyik produktum, amellyel termékeket és szolgáltatásokat tudnak eladni a közösségi média, kiemelten az Instagram felületén. Abidin[1] összefoglalóan szelfialapú marketingről beszél (selfie-based marketing).
A jó szelfi készítésébe beletartozik – amellett, hogy az alkotója képes egy jól keretezett, technikailag megfelelő önportrét megalkotni – az is, hogy oly módon szerkeszti meg a képet, hogy maximalizálja annak a kedvelhetőségét (likeability[2]), hiszen a posztra érkező lájkok száma mutatja meg a kép, illetve a készítőjének a népszerűségét (vö. lájkgazdaság[3]).
A felhasználói figyelem a lájkok révén mérhetővé, ezáltal monetizálhatóvá vált. Az influencerek (fél)professzionális szelfikészítővé képezték ki magukat – hiszen egy-egy jó önfotótól a bevételeik is függenek.[4]
A szelfi szexualizálódása
Több kutatás[5] is foglalkozott azzal, hogy egy nem szexuális témájú szelfi esetén is a női (én)reprezentáció gyakran szexuális jelleget ölt. Ez azzal a fajta kulturális nyomással magyarázható, amely a női szexualitást magasra értékeli, és a figyelemfelkeltés hatékony eszközének tekinti.[6]
Az online közegben a szexualitás gyakorta összekapcsolódik az ún. pornósikkel (porn chic[7]). Ez egy olyan (főként a nyugati világban), nagyjából az ezredforduló környékén kezdődött és még jelenleg is zajló kulturális változásra utal, amelynek során a pornográf (hatású) testbemutatási stílus lesz a meghatározó a divatban és a populáris kultúrában. Eszerint „a bujaság lett a menő” („raunch became the new cool”[8]). A szakirodalom pornifikációként (pornification) ír e folyamatról, amelynek során „a pornó kilép a rejtett és sok esetben hivatalosan is tiltott szubkultúrajellegéből és a populáris kultúra területére beszivárogva láthatóbbá és normaalkotó erejűvé válik”[9], és e normalizáló folyamat során a pornó a populáris kultúra részévé lesz, és hatással lesz az emberi kapcsolatokról, a szexualitásról és az intimitásról alkotott elképzelésekre is.[10] A „szexiség” egyre inkább elvárás a nőkkel szemben az online térben, ezzel egyidőben pedig a pornografizált képek váltak a „szexi” normájává.[11] Ez a másutt pornografizálódásnak nevezett jelenség (pornographication[12]) többféle formában manifesztálódik: a bulvármédiában, marketingkampányokban, filmen, illetve jellemzően közösségimédia-posztokban és szelfikben.
Reménykedők, hencegők, elköteleződők, ösztönzők és előadók
Drenten és munkatársai[13] közösségi médiába feltöltött női influencerszelfik elemzése során öt szereptípust különítettek el az önmagukat árucikké tévő influencerek esetén. Az önkommodifikációs (self‐commodification) kontinuum a nem monetizált és alacsony figyelmet generáló gyakorlatoktól a monetizált és magas figyelmet elérő gyakorlatokig terjed. Az öt kategória a következő: reménykedők (hopefuls), hencegők (boasters), elköteleződők (engagers), ösztönzők (boosters) és előadók (performers).[14]
(Drenten et al.[15] ábrájának újraszerkesztése magyar fordítással)
A reménykedők (hopefuls) feltörekvő influencereknek tekinthetők, akik pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül posztolnak márkákhoz kötődő tartalmakat, abban reménykedve, hogy különböző cégek felfedezik őket. A szexualizált pózokat, gesztusokat, stílust (bizonyos testrészeket megmutató beállítások, szűk és rövid ruhák, haj meghúzása, szétnyílt ajkak megérintése, vetkőzés szimulálása), vagyis a pornósikk esztétika reprodukálását abból a célból alkalmazzák, hogy elnyerjék a követők és a potenciális márkapartnerek figyelmét.[16]
A hencegők (boasters) olyan influencerek, akik informális kapcsolatban állnak a márkákkal, és a termékajánlói munkát rendszerint pénzbeli kompenzáció nélkül vagy alacsony fizetség ellenében végzik. Fizetés helyett gyakran ingyenes ajándékokat, termékmintákat, kuponkódokat kapnak ellenszolgáltatás gyanánt. A pornósikk-kinézet reprodukálása (guggolás, a lábszárra való támaszkodás, a lábak közé helyezett kéz) során a termékeket leginkább feltűnő kellékként használják (például a Drenten és munkatársai[17] által elemzett egyik fotón a női influencer egy hajtermék csomagolását használja kellékként a fotóhoz, finoman a nyitott szájához támasztva azt, miközben azonban a kép fókusza nem a hajára, nem is a termékre, hanem a nő melleire irányul). Leggyakrabban ruházati és divattermékek, táplálékkiegészítők, bőr- és szépségápolási árucikkek hirdetésekor jelenik meg ez az influencertípus. A szerzők elemezték a posztokhoz érkező kommenteket is, és azt figyelték meg, hogy az előző csoporthoz képest növekedett a szexuális zaklató (agresszív és tárgyiasító) hozzászólások számaránya. Az influencerek feltehetőleg azért nem törlik ezeket a kommenteket az oldalukról, mert az Instagram algoritmusa a magas felhasználói aktivitást – a posztra érkező lájkokat és különösen a kommenteket – még nagyobb eléréssel „jutalmazza”.
Az elköteleződők (engagers) formálisan is kötődnek bizonyos márkákhoz, pénzügyi ellenszolgáltatásért cserébe készítik a szexualitásra is alapozó tartalmaikat, és építik a saját személyalapú márkájukat (person-based brand).[18] Az erősen koreografált és megrendezett pornósikkes gesztusokat, pózokat, öltözékeket implicit módon arra használják, hogy meggyőzzék a követőiket arról, hogy azok a posztokban szereplő termékek megvásárlásával az influencerekéhez hasonló, ún. jet-setting, azaz gazdag és divatos, kedvtelésből gyakran utazgató luxuséletmódot érhetnek el. Például a szétnyílt ajkakat mutató, csípőjüket kiemelő pózokat nagy dekoltázzsal rendelkező, rendszerint fehér fürdőruhában jelenítik meg egy csillogó luxusnyaraláson, amit összekötnek egy kozmetikai márkával. A képeik őszintének tűnnek, de valójában nagyon is megtervezettek és professzionálisan készültek (ezt tervezett spontaneitásnak nevezzük). A kutatók[19] az agresszivitás, a zaklatás és a tárgyiasítás (pl. szexuális felkérés, fizikai fenyegetés) az előző csoporthoz képest további növekedését rögzítették a kommentekben.
Az ösztönzők (boosters) a saját maguk által forgalmazott termékeket (fürdőruhákat, ruhákat, sminktermékeket, napszemüvegeket, fitnesztermékeket) népszerűsítik a szexualizált munka során. Női influencerként legfőképpen a saját márkájuk arcaként szerepelnek. A pornósikk explicitebb elemeit jelenítik meg, amihez saját termékeiket használják kellékként.[20] Gyakran posztolnak képeket és videókat magukról az edzőteremben, aktívan bemutatva azt a munkát, amit a kinézetük elérése érdekében végeznek, miközben egyúttal az eladásra szánt produktumot (például a fitneszterméket) is népszerűsítik. Az elemzett fotókon olyan pornótrópusokra is támaszkodnak, mint a feneket a figyelem középpontjába állító guggoló póz vagy a fenék megfogására való explicit utalás (például homokos kézlenyomat a pózoló nő fenekén). A korábbiakhoz képest még magasabb a szexuálisan zaklató kommentek száma az esetükben.
Az előadók (performers) saját magukat kínálják árucikként: számukra az Instagram (továbbá a Twitter és a Reddit is) a közönségépítés és a követőik más platformokra való átirányításának az eszköze.[21] A profilon hiperlinkkel vagy a poszt alatt leírással megadott külső, szexmunka-specifikus csatornákon (saját weboldalon, Snapchaten vagy az OnlyFans oldalon) az ún. vaníliaoldalaknál nyíltabb szexuális tartalmakat terjesztenek, amelyek prémium előfizetésért cserébe érhetők el.[22] Az előadók (felnőtt előadók, szexmunkások, modellek) közzétett képei és videói explicit módon pornográf jellegűek: a szereplők a képeken kevés ruhát viselnek, a tartalmak jellemzően privát, intim helyszíneken (például hálószobában) készülnek, és leginkább egy-egy testrészre (fenék, mell) összpontosítanak. A profilleírásukban és a posztok alatt közmegegyezéses emojik is egyértelművé teszik, hogy a szereplők teste vagy szexuális jellegű szolgáltatásai pénzért kaphatók: a vigyorgó arc a flörtölés, a barack a fenék, a padlizsán a pénisz, a három vízcsepp pedig az orgazmus szimbóluma. Ezek az emojik félreérthetetlen szexuális célzásként működnek az online platformokon. Az előadók kiemelten sok szexuálisan agresszív megjegyzést kapnak a követőiktől.[23]
Önmegmutatás a neten és a lehetséges következményei
Drenten és szerzőtársai[24] konklúziója szerint az önkommodifikációs kontinuum végén a nyíltabb szexuális tárgyiasítás és pornografizálódás nagyobb valószínűséggel társul intenzívebb szexuális zaklatással, illetve szexuálisan agresszív megjegyzésekkel. A vizsgálatuk szerint a pornósikk korlátozza a női „szexiség” mintáit a közösségimédia-influencerek körében, ezáltal ugyanazok a gyakorlatok viszonylag monoton módon ismétlődnek a tartalmakban.
Források
Abidin, Crystal 2016: Aren’t These Just Young, Rich Women Doing Vain Things Online? Influencer Selfies as Subversive Frivolity. Social Media + Society, April-June 2016, 1–17. https://www.doi.org/10.1177/2056305116641342
Carrotte, Elise Rose – Prichard, Ivanka – Lim, Megan Su Cheng 2017: „Fitspiration” on Social Media: A Content Analysis of Gendered Images. Journal of Medical Internet Research, 19, 3, e95. https://doi.org/10.2196/jmir.6368
Daniels, Elizabeth A. 2016: Sexiness on social media: the social costs of using a sexy profile photo. Sexualization, Media, & Society, 2, 4, 2374623816683522. https://doi.org/10.1177/2374623816683522
David, Gabriela 2009: Clarifying the mysteries of an exposed intimacy. Another intimate representation Mise-en-scène. In Nyíri, Kristóf (ed.) Engagement and exposure. Mobile Communication and the ethics of social networking, Vienna, Passagen Verlag, 77–86.
Drenten, Jenna – Gurrieri, Lauren – Meagen, Tyler 2020: Sexualized labour in digital culture: Instagram influencers, porn chic and the monetization of attention. Gender Work Organ, 27, 41–66. https://doi.org/10.1111/gwao.12354
Gregor, Anikó – Csányi, Gergely – Dés, Fanni 2020: „Pest megér egy testet”. A magyarországi pornóipar a hosszú kilencvenes években mint a világgazdaságba való reintegráció egy patriarchális formája. Replika, 117–118, 53–91. https://www.doi.org/10.32564/117-118.3
Hall, P. Cougar – West, Joshua H. – McIntyre, Emily 2012: Female self-sexualization in MySpace.com personal profile photographs. Sexuality & Culture, 16, 1–16. https://www.doi.org/10.1007/s12119-484 011-9095-0
Harvey, Hanna B. – Robinson, Karen 2007: Hot bodies on campus: The performance of porn chic. In Hall, Ann C. – Bishop, Mardia J. (eds.) Pop porn: Pornography in American culture. Westport, CT, Praeger.
Lykousas, Nikolaos – Casino, Fran – Patsakis, Constantinos 2020: Inside the X-Rated World of „Premium” Social Media Accounts. In SocInfo 2020. Lecture Notes in Computer Science. Springer, Cham, 12467, 181–191. https://doi.org/10.1007/978-3-030-60975-7_14
Lynch, Anette 2012: Porn chic: Exploring the contours of raunch eroticism. London, UK, Berg.
Manago, Adriana M. – Graham, Michael B. – Greenfield, Patricia M. – Salimkhan, Goldie 2008: Self-presentation and gender on MySpace. Journal of Applied Developmental Psychology, 29, 446–458. https://www.doi.org/https://doi.org/10.1016/j.appdev.2008.07.001
Paasonen, Susanna – Nikunen, Kaarina – Saarenmaa, Laura 2007: Pornification and the education of desire. In Paasonen, Susanna – Nikunen, Kaarina – Saarenmaa, Laura (eds.) Pornification: Sex and sexuality in Media Culture. Oxford, Berg, 1–20.
Patella-Rey, PJ 2021: Sex cam modeling: labor, intimacy, and prosumer porn. PhD disszertáció, kézirat. University of Maryland. https://doi.org/10.13140/RG.2.2.21571.53282
Ringrose, Jessica 2011: Are you sexy, flirty, or a slut? Exploring ‘sexualization’ and how teen girls perform/negotiate digital sexual identity on social networking sites”. In Gill, Rosalind – Scharff, Christina (eds.) New femininities: postfeminism, neoliberalism and subjectivity. Basingstoke, UK, Palgrave MacMillan, 99–116.
Senft, Theresa M. – Baym, Nancy K. 2015: What does the selfie say? Investigating a global phenomenon. International Journal of Communication, 9, 1588–1606.
van Oosten, Johanna M. – Peter, Jochen – Boot, Inge 2015: Exploring associations between exposure to sexy online self-presentations and adolescents’ sexual attitudes and behavior. Journal of Youth and Adolescence, 44, 5, 1078–1091. https://www.doi.org/10.1007/s10964-014-0194-8.
van Oosten, Johanna M. – Vandenbosch, Laura 2017: Sexy online self-presentation on social network sites and the willingness to engage in sexting: a comparison of gender and age.Journal of Adolescence, 54, 42–50.
Veszelszki, Ágnes 2011: Image and Self-representation. In Benedek, András – Nyíri, Kristóf (eds.) Images in Language. Metaphors and Metamorphoses. Visual Learning, vol. 1. Frankfurt am Main et al., Peter Lang, 125−136.
Veszelszki, Ágnes 2018: Like Economy: What is the Economic Value of Likes? Society and Economy, 40, 3, 417–429.
[1] Abidin 2016, 1.
[2] Abidin 2016, 4.
[3] Veszelszki 2018.
[4] Abidin 2016, 4.
[5] Többek között: Carrotte–Prichard–Lim 2017; Hall–West–McIntyre 2012; Kapidzic–Herring 2015; Manago–Graham–Greenfield–Salimkhan 2008; Ringrose 2011.
[6] David 2009, 84; Veszelszki 2011, 132; Daniels 2016.
[7] Lynch 2012.
[8] Lynch 2012.
[9] Gregor et al. 2020, 55.
[10] Paasonen et al. 2007; Csányi et al. 2022, 3.
[11] Daniels 2016; van Oosten et al. 2015; van Oosten–Vandenbosch 2017.
[12] Drenten et al. 2020, 42.
[13] Drenten et al. 2020.
[14] Drenten et al. 2020, 42.
[15] Drenten et al. 2020, 50.
[16] Harvey–Robinson 2007; Drenten et al. 2020, 51.
[17] Drenten et al. 2020, 52–53.
[18] Drenten et al. 2020.
[19] Drenten et al. 2020.
[20] Drenten et al. 2020, 57.
[21] Lykousas et al. 2020.
[22] Vö. Patella-Rey 2021, 45.
[23] Drenten et al. 2020.
[24] Drenten et al. 2020.
A blogbejegyzés a Veszelszki Ágnes – Aczél Petra: Erotikus és pornóinfluenszerek, különös tekintettel az OnlyFans portálra. Századvég 2023/2: 171–198. című tanulmány felhasználásával készült.
Nyitókép forrása: Ivan Samkov
