Nemzeti szuverenitás az Európai Unióban
Az állami szuverenitás fogalma az Európai Unióban ma is vezérelv lehetne, ha meglenne hozzá a politikai akarat.
A brüsszeli magyar közösség több mint hat évtizede töretlenül ünnepeli az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc emlékét. Minden évben ünnepi szentmisét tartanak, hivatalos állami megemlékezésre és koszorúzásra kerül sor az Ismeretlen Katona emlékművénél, az idén pedig az MCC brüsszeli irodája „Freedom Breakfast” c. eseménysorozatot is elindított. A rendezvényre magyarokon kívül külföldiek is ellátogatnak, ki-ki más nézőpontból próbálja megérteni, mit is jelent a magyarok számára 1956.
Magyarország Alaptörvénye segítséget nyújthat e feladatban. A Nemzeti Hitvallás az első szabad Országgyűlés képviselőinek első határozatára utalva úgy fogalmaz, hogy „mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki”. 1956 a szabadságról, Magyarország függetlenségéről és szuverenitásáról szól. Örökérvényű üzenetet hordoz, amely a mai napig meghatározza a magyar politikai gondolkodást.
A magyarok számára fontos az állam szuverenitása, azaz, hogy Magyarország területe és népessége felett a magyar állam gyakorolja a főhatalmat. Ez a felfogás a magyar gondolatmenetben nem áll ellentétben azzal, hogy Magyarország szuverén országként tagja legyen az Európai Uniónak, és ezáltal bizonyos hatáskörök gyakorlását az uniós alapszerződésekben szabályozott keretek között átengedje az Unió számára.
Ugyanakkor látni kell, hogy nem mindenki gondolkodik hasonlóan, a klasszikus szuverenitás fogalmát egyre több kihívás éri az Európai Unión belül.
Magyarország 2010-től első kézből megtapasztalhatta, hogy a gyakorlatban számos szuverén döntését megkérdőjelezték külföldről, és politikai eszközökkel megpróbálták kierőszakolni azok megváltoztatását. Hogy csak néhány emlékezetes példát említsünk, előbb az Országgyűlés által hozott egyes törvények, például 2011-ben a médiatörvény, majd az egyházügyi törvény kerültek nemzetközi és európai össztűz alá. Később a magyar jogrendszer alapját képező, 2012-től hatályos Alaptörvény is szigorú kritikai vizsgálatokon esett át és hosszú viták tárgyát képezte az európai színtéren. 2015-től pedig újabb vitás pontként napirendre került és állandó ponttá vált a bevándorlás kérdése, amely szintén közvetlenül érinti az ország szuverenitását. A vita ugyanis arról szól, hogy eldönthetik-e Magyarországon kívüli politikai és intézményi erőcsoportok, hogy kik és milyen feltételekkel léphetnek be vagy telepedhetnek le Magyarország területén.
A fenti ügyekben közös, hogy annak ellenére, hogy közvetlenül érintik az állam szuverenitását, az erre a tényre történő hivatkozás nem gátolta meg az európai és nemzetközi szereplőket abban, hogy ennek ellenére is meg akarják határozni a Magyarország által kötelezően követendő politikai irányokat.
A szuverenitást ezen felül nemcsak a gyakorlatban érik kihívások, hanem elméleti síkon is. Törekvések vannak például arra, hogy a szuverenitás fogalmát újragondolják és relativizálják. E téren emlékezetes például Emmanuel Macron 2018. április 18-i európai parlamenti beszéde. A francia elnök az EP-képviselők előtt egy új, „európai szuverenitás” felépítését, a szuverenitás teljes fogalmának újragondolását javasolta. A francia elnök ezt az új szuverenitást a liberális demokráciával, az alapjogokért folytatott küzdelemmel és a nacionalizmus elleni harccal kötötte össze. Egy másik ponton pedig a szuverenitás alapfogalmát tovább gyengítette azzal, hogy jelzős szerkezetek segítségével különböző, „specifikus szuverenitásokról” beszélt. Említést tett „gazdasági és kereskedelmi szuverenitásról”, „klímaszuverenitásról”, „energetikai szuverenitásról”, „digitális szuverenitásról”, sőt, még „élelmiszerszuverenitásról” is. Bár ezen sajátos macroni szuverenitás-koncepció részletei nem teljesen világosak, annyi biztos, hogy az már távol esik a szó eredeti jogi és politikai jelentésétől.
A bemutatott tendenciák arra utalnak, hogy az Európai Unió jelenleg hadilábon áll az állami szuverenitás gondolatával. A nehézségek abból fakadnak, hogy az EU-s intézmények egyre több politikai hatalmat szeretnének önmaguknak, ami pedig csak a klasszikus tagállami szuverenitás rovására valósulhat meg.
Ez azonban nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Az európai projekt szólhatna másról is. Az uniós intézményrendszer feladatát úgyis felfoghatná, hogy célja elősegíteni, hogy az uniós tagállamok minél erősebbek és sikeresebbek legyenek. Ha az EU ezt a célt követné, olyan politikát is kialakíthatna, amely nem hogy nem erodálja az uniós tagállamok szuverenitását, hanem még hozzá is járul annak megerősítéséhez és kiteljesedéséhez. 1956-ra emlékezve nem adhatjuk fel a reményt, hogy egyszer meglesz a kellő politikai erő és akarat ahhoz, hogy az EU ilyen irányba vegyen meghatározó fordulatot.
A kép forrása: altalanossuli.hu
