Definíció szerint a pet projekt egy olyan projekt, tevékenység, cél vagy más hasonló törekvés, amelyet valaki a saját idejében vállal vagy amelyet saját személyes érdekből folytat, szemben az (a közvélekedés szemében) objektívebb szükségességgel vagy fontossággal[1].
Általában az informatikusok közül a fejlesztők szoktak ezzel az eszközzel élni, hogy tudásukat gyarapítsák, új technológiákat ismerjenek meg vagy csak egyszerűen a monoton munka mellett tudjanak valami olyasmin dolgozni, ami iránt szenvedélyt éreznek – még akkor is, ha hosszabb távon anyagi hasznot nem realizálnak belőle. Ebben a posztban azt szeretném megmutatni, hogy ez a módszer bárkinek jó lehet, hogy kicsit elhagyja az általa jól ismert vizeket és felfedezzen valami újat…
Egy szép nyári napon épp olvasnivalót kerestem, mikor kezembe akadt David Epstein: Sokoldalúság – Miért tarolnak a generalisták specializált világunkban? című könyve, ami azt a kérdéskört boncolgatja, hogy ha a teljesítménynövekedést vizsgáljuk, akkor a specializáció vagy a sokoldalúság és kísérletezés vezet-e inkább sikerhez?
A könyv tartalmát így foglalnám össze: a világ egyre komplexebb és kiszámíthatatlanabb, így szélesebb spektrumú tudással és készségekkel sokkal nagyobb eséllyel lehetünk sikeresek, mint a túlzott specializációval. A mesterséges intelligencia (a továbbiakban MI) fejlődésével (és az automatizáció előretörésével: a gépeknek nem tökéletes munkát kell végezniük, csak az átlagos emberi teljesítményt kell túlszárnyalniuk – megjegyzés a szerzőtől) úgy tűnik, hogy egyes területeken a számítógépek már most túl tudják szárnyalni a legjobb szakértőket is, így az átfogó gondolkodás lesz majd fontos. Egy esetleges kései pályaválasztás nem tragédia, és ha tapasztalatainkat integrálva nyitottan fordulunk a problémák felé, akkor a jövőben sem lesz mitől tartanunk[2].
A fenti művet 2020-ban adták ki, akkor még a hétköznapi emberek számára nem igazán volt látható, hogy az MI miként fogja átalakítani világunkat. Ami biztos, hogy a generatív MI-k megjelenésével az addig „biztosnak” tűnő fehérgalléros munkakörök (ami a szellemi munkaköröket jelenti, melyet elsősorban a középosztály tagjai végeznek) is veszélybe kerültek. Gondoljunk csak a ChatGPT-re, ami villámgyorsan tud kész programkódokat generálni, vagy a Dall-E-ra, amivel a képi kreativitás tud szélesebb tömegekhez eljutni.
Miben más egy pet projekt, mint amikor egy új hobbit kezdünk?
Egy pet projektben egy előre meghatározott eredménytermék a célunk, amihez általában egy időbeosztást is készítünk és van egy lazán vett határidőnk. Ha már kicsit megismertük a témát, akkor esetleg konkrét új eszközöket vagy módszereket is meghatároztunk, amiket ki szeretnénk próbálni. A lényeg az alkotás folyamatán és a cél szolgálatába állított kreativitáson van. Egy hobbi célja elsősorban a kikapcsolódás és a szórakozás, maga az eredmény mellékes szempont.
Mikor az időbeosztás alapján dolgozunk, érdemes lehet az úgynevezett időkeretezés (timeboxing) technikát használni, ami annyit tesz, hogy egy adott időablakban dolgozunk csak a projekten, bármennyire is jól vagy rosszul megy. Egyrészt: mikor némileg leül a lelkesedésünk egy „munkamenetben”, mikor látjuk, hogy kifutunk az időből, lelkesebbek leszünk. Másrészt elkerülhetjük azt a csapdát, hogy éjszakába nyúlóan, alacsony produktivitással dolgozzunk.[3]
Persze a pet projektekben pont a szabadság a szép, szóval alakítsuk úgy, ahogy számunkra a leginkább megfelelő. Az egy régen elolvasni vágyott könyv kiolvasásától kezdve a következő nyaralás megtervezéséig bármit megvalósíthatunk így. Néhány lehetséges pet projekt:
- Keressünk egy technológiát, ami nagyon felkapott, nézzük meg, hogy hogyan tudnánk saját életünkben felhasználni
- Válasszunk egy könyvet / cikket / elméletet és írjunk róla kritikát (recenziót)
- Fotózás vagy videókészítés; vagy akár retusálás és videóvágás
- Csináld magad (do it yourself – DIY) projektek
- Kihívások ez kötődhet bármihez a sporttól kezdve az elvontabb kihívásokig, mint amilyen például az „Építs egy kenyérpirítót a semmiből” projekt [4]
- Bármilyen művészeti önkifejezési forma
- Keressünk egy nem szakmai jellegű, személyes és szociális készséget („puha faktor” avagy soft skill), amin dolgozni szeretnénk, például: csapatorientáció, kommunikációs készség, szervezőképesség, flexibilitás, emocionális intelligencia, motiválhatóság, időbeosztás [5]
- Szakmai és technikai tudás („kemény készség” avagy hard skill) fejlesztése: tanfolyamokkal, legyen az jelenléti vagy online, nyári egyetem, gyakornokoskodás, nyelvvizsga stb. [6]
- Hasznos képesség fejlesztése: tízujjas gépírás, szónoklás, érvelés, kiberbiztonsági tudatosság, OSINT stb.
- Idegen nyelvi képességek fejlesztése: a szakzsargontól kedvenc hobbink bemutatásáig bármi, ami számunkra fontos
Összefoglalásul azért érdemes pet projektekkel foglalkozni, mert egyrészt segítheti az holisztikusabb látásmód kialakítását – gondoljunk csak arra a jelenségre, hogy a tudomány az interdiszciplináris irányba mozog –, másrészt egy esetleges interjún is plusz pontokat szerezhetünk kezdeményezőkészségünk demonstrálásával.
Felhasznált irodalom
[1] Farlex Dictionary of Idioms. „pet project”. TheFreeDictionary.com, 2022..
[2] Epstein, David. Sokoldalúság – Miért tarolnak a generalisták specializált világunkban? HVG Könyvek kiadó, 2021.
[3] Navarro, Douglas. „7 Tips to Make the Most Out of Your Pet Projects”. Medium, 2020. július 15.
[4] Swaby, Rachel. „One Man’s Nearly Impossible Quest to Make a Toaster From Scratch”. Gizmodo, 2011. április 21.
[5] HRPortal.hu. „Mi a(z) Soft skills – puha faktorok definíciója, jelentése? HR-szótár – HR Portál”. Elérés 2023. július 3.
[6] Lexiq. „Hard skill jelentése”. Lexiq.
Ez a bejegyzés a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-1-I-NKE-14 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési És Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
