Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Navracsics Tibor

Negyven éve leng

Az európai együttműködés egyik leghatásosabb szimbóluma.

Navracsics Tibor 2025.07.03.
Zsivity Tímea

Migrációs tesztlabor a Nyugat-Balkánon?

Új típusú migrációkezelési modell körvonalazódik Európa peremén.

Zsivity Tímea 2025.06.25.
Csepeli Réka

Az uniós demokrácia megmérettetése a bővítés árnyékában

Föderalisták kontra Szuverenisták.

Csepeli Réka 2025.06.23.
Kovács Örs

Hogyan lehet maximumpontos a felelete a szóbeli történelem érettségin?

Szóbeli tételek és feleletek történelemből emelt és középszinten.

Kovács Örs 2025.06.20.
Zsivity Tímea

Bosznia-Hercegovina: intézményi válság és biztonsági kockázatok

Az EUFOR missziója leszögezte, hogy nem avatkozik bele a belpolitikai konfliktusokba.

Zsivity Tímea 2025.06.18.
HORIZONTOK BLOG
Trádler Henrietta
Trádler Henrietta
ösztöndíjas kutató, NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet
  • 2022.05.09.
  • 2022.05.09.

Az igazi Édes Annák?

Kosztolányi Dezső Édes Annája irodalmi remekmű. Több nyelvre is lefordították, érettségi tétel, kötelező olvasmány, mondhatni a magyar nemzeti kollektív tudás része. Az Édes Anna a valóságban is megtörtént eset, sőt az írót nemcsak egy, hanem több korabeli bűnügy is inspirálhatta. Kosztolányiné ugyan magáénak vallja a regény ötletét, visszaemlékezésében részletesen ki is fejti a számára tökéletes cseléd képét, akit tulajdonképpen egy robotként ábrázol, viszont az efféle „élő” háztartási gépet veszélyesnek, bármilyen kiszámíthatatlan cselekedet elkövetésére alkalmasnak tartotta. 

Az Édes Anna megjelenését követően, 1926-ban egy ügyvéd, Vámos Henrik is reflektált a mű alapötletére. Egy Kosztolányinak írt levelében elmesélte védence, Schmidt Anna történetét, majd készségesen felajánlotta segítségét a Kísérleti Kriminológiai Osztályon készült környezettanulmány, illetve a peranyag felkutatásában. (Az osztály a Tanácsköztársaság alatt, 1919 tavaszán annak érdekében jött létre, hogy kivizsgálják a bűnügyi eseteket, és feltárják a bűnözők társadalmi, szociális hátterét, indíttatását, és a megfelelő büntetést szabják ki rájuk.) Az ügyvéd által emlegetett Schmidt Anna históriája a sajtóban is nyilvánosságot kapott. A Vörös Újság augusztus 2-i számában Bűn vagy társadalmi hatás címmel megjelent egy írás, amelyben a szerző két bűntényt – két, gazdáikat meggyilkoló cseléd esetét – hasonlította össze. Az egyik tettes Schmidt Anna, a másik Kovács Magdolna volt.

Schmidt Anna története

Schmidt Anna a belvárosban, a lipótvárosi Báthory utca 6-os számú házában szolgált, a közönséget sokkoló gyilkosságra pedig 1919. május 30-án került sor. A bűntény pontos körülményeit a korabeli lapok alapján rekonstruálhatjuk. A Schiller család szomszédjának szolgálója segélykiáltásokra lett figyelmes. A szomszéd szolgáló látta Schiller Henriknét, aki menekülni próbált, de valaki mintha hátulról visszarántotta volna az előszobába, és bezárta az ajtót. A szomszédasszony cselédje még azt is hallani vélte, hogy Schillerné a cselédje nevét, az Anna nevet emlegeti. Schillerné ugyan túlélte a támadást, de később, a Szent Rókus Kórházban belehalt sérüléseibe. A cselédlány tucatnál is több, 16–17 fejszecsapást mért asszonyára. A sajtóbeszámolók alapján a támadás után lopni próbált, éppen gazdája értéktárgyait szedte össze, de mivel a szomszédság közbe lépett, Anna kénytelen volt elmenekülni. A feltehetően zavarodott lány gyorsan férfiruhába öltözött, üldözői elől az ágyba bújt, ott találták meg a hatóság emberei. Utólag kiderült, hogy a cseléd meglopta munkaadóját, feltételezhetjük, hogy emiatt következett be a gyilkosság.

A másik Anna – Kovács Magdolna

A másik, hasonlóan súlyos bűntettel vádolt elkövető, azaz az Édes Anna másik lehetséges ihletője Kovács Magdolna volt. A cselédlány 1919. február 25-én, a Népszínház utca 28-as számú, kétemeletes bérház egyik emeleti lakásának hálószobájában követett el gyilkosságot. A jómódú magánzónőt, Basch Lajosnét, leánykori nevén Fürst Etelt, egy kávéházi ügynök és fuvarvállalkozó 56 éves feleségét kegyetlenül, egy kézi baltával ölte meg. Bár civilek érkeztek először a házhoz, de a bűntett helyszínéül szolgáló épületet azonnal lezárták, és értesítették a rendőrséget. A kiérkező rendőr felrohant az emeletre és berontott Basch Lajos háromszobás polgári lakásába. Az áldozat ekkor már a hálóban feküdt, a rend őreinek első dolga volt mentőt hívni, de mire a segítség megérkezett, Baschné Fürst Etel már halott volt. A nyomozás gyorsan eredményt hozott: a bűntény elkövetésének napján Kovács Magdolna a Népszínház utca túlsó oldalán található Magyar Agrár és Járadékbank egyik fiókjában 7000 koronás bankbetétből 20000 korona készpénzt akart felvenni. Feltehetőleg azért ennyit, mert analfabéta volt, és nem tudta elolvasni a betétkönyvön feltüntetett pontos összeget. A lány azt hazudta a hivatalnokoknak, hogy asszonya betegen fekszik, ezért őt küldte maga helyett a bankba. Az alkalmazottak azonban gyanút fogtak, kérdőre vonták, majd abban egyeztek meg, hogy a délután folyamán dr. Halasi Gyula pénztáros és Janovicz hivatalnok kiszállítják a pénzt Baschné otthonába. A helyszíni kihallgatás során napvilágra került, hogy a „a cseléd régi tolvaj”. Volt egy szeretője, a nála nyolc évvel fiatalabb Fehér József, akinek a biztatására évek óta lopott asszonyától, az így szerzett pénzt pedig a kedvesének adta. 

Kovács Magdolna a gyilkosság idején 37 éves, cseléd, református, pusztaorgoványi származású, budapesti lakos volt. Az írástudatlan cselédről a Kísérleti Kriminológiai Osztály fennmaradt anyagai között található egy kis papír, amelyre a pszichológus feljegyzést írt. Ebben megpróbálta megmagyarázni a cselédlány tettét. A feljegyzés szerint a lány szorgalmas, dolgos „ragaszkodó cseléd typus” volt, aki „zavarában és a feljelentéstől való félelmében asszonyát, kit szeret –, baltacsapásokkal” megölte.

A gyilkosság utáni hetekben, 1919. február 25-től március 11-ig Magdolnát előzetes letartóztatásban, majd március 11-től vizsgálati fogságban tartották a Basch Lajosné Fürst Etel ellen elkövetett szándékos emberölés és lopás vádjával. Kovács Magdolna beismerte a lopást, és azt, hogy heves szóváltást követően kegyetlenül megölte gazdasszonyát. Fehér József a tárgyaláson végig tagadta a felbujtás és bűnrészesség vádját. A vádlottak fellebbeztek, 1921-ben Kovács Magdolna fegyházbüntetését 14 évre, míg Fehér József ítéletét egy év letöltendő börtönbüntetésre módosította a Kúria, túl enyhének tartva a két vádlottra korábban kiszabott büntetés mértékét. Magdolna egy időre a márianosztrai börtön lakója lett.

A Pesti Napló tudósítása az 1919. február 25-i Népszínház utcai gyilkosságról

A „tolvaj cseléd”

Mind a két történetben megjelenik a lopás vétsége. Magdolna és Anna is huzamosabb ideig megkárosította gazdasszonyát, az éveken át tartó sorozatos lopás jól illeszkedett a korabeli, a „tolvaj cselédre” vonatkozó sztereotípiába. Ez a vád sokszor egyféle játszma része volt a gazda–cseléd viszonyban. A munkaadót olykor a bosszú vezérelte, amikor tolvajlással vádolta szolgálóját, ha az felmondott, mert nem fizették ki a bérét, vagy embertelenül bántak vele. Az is előfordult, hogy a munkaadó különböző értéktárgyakat csempészett a szolgáló holmija közé, vagy nem létező károkat vont le a béréből. Egy esetleges feljelentéstől tartva az alkalmazott kénytelen volt alávetni magát a gazda szeszélyeinek. A bűnügyi statisztikák szerint a bejelentések 30%-a rosszindulatú rágalmazáson alapuló, hamis vádaskodás volt.

A lopás a cselédek kapcsán a legtöbb irodalmi munkában megjelenik. Kosztolányi könyvében a rendőrök is szkeptikusak voltak Annával kapcsolatban – a regény egyik meghatározó jelenete, ami már a gyilkosságot követően olvasható szintén a lopás kérdéskörébe enged betekintést. Anna holmiját átkutatják, lopott tárgyakat keresve, ám nem találnak semmit. A cselédek és a lopás kérdéskörére a napi sajtóban is számtalan példát találhatunk, ugyanis az írók, zsurnaliszták kiemelt figyelmet szenteltek a cselédek által elkövetett lopásoknak. A kortárs szépirodalom is megerősíti ezt a sztereotípiát. Írásaikban kriminalizálják a cselédeket, megalkotják a tolvaj cseléd kategóriáját, illetve a cselédlopás kifejezést, ami derogáló, negatív jelentéssel bír. Sőt a „házi lopás” külön kategóriát képezett a büntetőtörvénykönyvben is. Nehéz volna pontosan meghatározni, hogy a hírlapok vagy a fiktív szövegek mennyiben túloznak, de az biztos, hogy a Btk. külön intézkedett az efféle bűnesetekről. A házi lopás, „aki az ellen, kinek szolgálatában vagy fizetésében áll, vagy háztartásban él, vagy utóbbival közös háztartásban élő hozzátartozók ellen követ el lopást, csak a szolgálatadó, a ház feje, vagy pedig a sértett fél indítványára vonathatik bűnvádi eljárás alá”. (Nemes Sándor: Gyakorlati nyomozás. 1943. 147.) Ha a cselédet gazdája lopással vádolta, rendőrt hívott, de a rendőr addig nem cselekedhetett, amíg a nyomozás nem vette kezdetét. Ennek értelmében nem kutathatta át a gyanúsított holmiját, az őrsre is csak akkor vihette be, ha a cseléd önszántából vele tartott. Továbbá a rendőrség különös figyelemmel kísérte a cselédek csoportjának tevékenységét, razziákat tartott, és meg akarta reformálni a cselédügyet, annak érdekében, hogy felügyeletét a cselédekre is kiterjeszthesse. Tehát azért, hogy a munkaadóknak megfelelő cselédjük legyen, a rendőrség mintegy részt vett a „jó cseléd” megalkotásában, a „rossz cselédekkel” pedig leszámolt.

Az Édes Anna történetének kulcskérdése a feszültségekkel teli, ellentmondásos cseléd–gazda kapcsolat. A cseléd fizikailag egy térben élt a munkáltatóval, a háztartás, de nem a család tagja volt. Alá-fölérendelt helyzetében hajnaltól éjszakáig köteles volt teljesíteni a gazda minden kívánságát, kielégíteni az igényeit, ellátni a szükségleteit. Alázatosan és tisztelettudóan kellett viselkednie egy olyan lélektani szituációban, amikor mindenről tudott, ismerte a házi titkokat és a takargatni kívánt bűnöket. Ezek az ismeretek azonban nem növelték a tekintélyét, hanem inkább azzal ellentétest hatást váltottak ki. A cselédtől feltétlen udvariasságot és diszkréciót vártak el, miközben valódi véleményét folyamatosan lepleznie kellett. Gyakran bizalmas, sőt a gazda biztatására, kényszerének engedve szerető is volt, de a külvilág előtt vissza kellett vedlenie egyszerű szolgálóvá, ez a szerepváltás pedig óriási, ha nem elviselhetetlen érzelmi megterhelést jelenthetett. Emellett a cseléd nap mint nap szembesült a saját silány életminősége, szűkös anyagi viszonyai és a vele egy fedél alatt lakó munkáltatók kényelmes körülményei között tátongó különbséggel. Az Édes Annák nyilván sokszor feltették maguknak azt a kérdést: miért jár neki mindaz a luxus, amelyben él, s nekem miért nem? A válasz nyilvánvaló és kézenfekvő volt: a másik csupán szerencsésebb.

Az „Édes Anna-esetekből” is kitűnik, hogy a lopás vétsége a cselédek körében gyakori véteknek számított – erre engednek következtetni a fogolytörzskönyvek adatai és a Btk-ba bevezetett házi lopás vétsége is. A tolvaj cselédek az értéktárgyak eltulajdonításakor feltehetően elégtételt (is) vettek gazdasszonyaikon. Ez azonban nem kompenzálta a folytonosan szembeötlő társadalmi igazságtalanságot, ami a cseléd alávetett és kiszolgáltatott, s a gazda privilegizált helyzete közötti különbségből fakadt. Magdolna szeretője kedvéért lopott gazdasszonyától. A férfi a harmincas éveiben járó cseléd házassági vágyára tapintott rá, hitegette, majd átverte. A nő a férfiért mindenre képes volt. A cselédek, ahogy Magdolna is, a fővárosban összegyűjtötték a hozománynak valót, hiszen a korszakban a házasság jelentette egy nő számára a presztízst és a biztonságot. A cselédek két nagy csoportja – a pár évet szolgáló fiatal lányok, valamint a több évtizede szolgáló, idősödő hajadonok – közül Magdolna a másodikba esett, vagyis az öregedő, a cselédszakmában megrekedtek csoportját gyarapította. Minden bizonnyal napi szinten irritálta az a tény, hogy míg gazdasszonya magától értetődően, minden erőfeszítés nélkül élvezhette a házasság biztonságát, az áhított célért neki évekig kellett nélkülöznie és kuporgatnia, s még így sem volt biztos, hogy vajon valaha is révbe ér? A hosszú idő alatt felhalmozódott feszültség egy drámai, stresszel telített pillanatban könnyen robbanáshoz vezethetett. Kosztolányi regényében erre a cseléd–gazda kapcsolatból eredő feszültségre reflektált a korszak egyik legnagyobb társadalmi problémáján, a cselédkérdésen belül.

Nyitókép: cseléd a századelőről. Forrás: Fortepan / Schmidt Albin

Témakörök: bűntett, cselédek, irodalom, történelem
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT