A nyári politikai alkut követően a Tanács véglegesen jóváhagyta az uniós tagjelöltek számára nyújtott hétéves finanszírozást
A miniszterek tanácsa kedden formálisan is megszavazta az EU-s tagjelöltek hosszú távú pénzügyi támogatását a 2021-2027-es periódusra. A tagjelölt nyugat-balkáni hatok mellett, Izland és a Török Köztársaság is a kedvezményezettek között van, mint potenciális tagjelöltek. A támogatottak olyan reformok végrehajtására kötelezettek, melyek érintik a jogi, közigazgatási, gazdasági és politikai élet valamennyi aspektusát.
Az Európai Unió tagjelöltjei számára az egyik legfontosabb pénzügyi támogatás a 2007. januártól életbe lépő, úgynevezett előcsatlakozási eszközön (IPA) keresztül érkezik. Ez az integrált eszköz, olyan pénzügyi eszközök helyébe lépett, mint a korábbi PHARE (CBC), ISPA illetve SAPARD programok. Magyarország, illetve a Kelet-Közép-Európai régió számára, mint akkori volt szocialista tagköztársaságok és mint leendő Európai Uniós tagok, rendkívül fontossággal bírtak ezek a pénzügyi eszközök. A lengyel és magyar gazdasági struktúraváltást elősegítő eszköz, vagyis a PHARE program kiterjesztésre került a 2004-ben csatlakozó többi tagjelöltre, ahogy az előcsatlakozási strukturális politikák eszköze is. Az agráriumot és vidéket támogató SAPARD programot szintén jelentős támogatást nyújtott az újonnan csatlakozott tagjelölteknek, viszont a 2000-es évek végétől az Európai Bizottság egy sokkal integráltabb megközelítést kezdett el alkalmazni.
A mostani harmadik ciklust megélő Instrument for Pre-Accession III, vagyis Előcsatlakozást Támogató Eszköz több mint 14 milliárd eurónyi támogatást (közel 4900 milliárd Ft-ot) folyósít az EU tagság iránt aspiráló szomszédoknak. A kifinomultabb kritériumokon alapuló támogatás nem csupán a teljesítményt, vagyis a jogi harmonizáció sikerességét és a politikai-gazdasági intézményi reformokat veszi figyelembe, hanem méltányossági alapon is támogatást nyújt a kevésbé tehetős országoknak. Ez az EU gyakran említett „sticks and carrots” vagyis egyszerre jutalmazó és szankcionáló politikájának ismérve. A rendelet célja, hogy
„támogassa a kedvezményezetteket azon politikai, intézményi, jogi, közigazgatási, társadalmi és gazdasági reformok elfogadásában és végrehajtásában, amelyekre ezen kedvezményezetteknek a jövőbeli uniós tagság céljából szükségük van ahhoz, hogy megfeleljenek az uniós értékeknek, valamint hogy fokozatosan igazodjanak az uniós szabályokhoz, előírásokhoz, szakpolitikákhoz és gyakorlatokhoz (a továbbiakban: uniós vívmányok), ezáltal hozzájárulva a kölcsönös stabilitáshoz, biztonsághoz, békéhez és jóléthez.”
Fontos megemlíteni, hogy a rendeletnél is érvényesül a differenciáció elve, amely figyelembe veszi a tagjelölt országok elért eredményeit. Nem országokra lebontott pénzügyi borítékok, hanem tematikus csoportok szerint oszlik meg a pénzügyi támogatás. A támogatás hatálya és intenzitása pedig kiigazítható a demokratikus intézmények, alapvető jogok, illetve közigazgatási reformok minőségének függvényében. A Tanács formális jóváhagyását követően az Európai Parlament már a két hét múlva esedékes plenáris ülésén bólinthat rá a rendelet elfogadására. Kiemelendő, hogy a Tanács által elfogadott rendelettervezet kimondja az unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájához való feltétel nélküli elköteleződést, -olyan esetekben is, amelyek az EU érdekeinek egészét fenyegetik- köztük a szankciós rezsimekre illetve a hibrid fenyegetések és dezinformáció elleni fellépésre. Természetesen a növekvő komplexitású biztonsági kihívások mellett erős hangsúly helyeződik a digitális és zöld átállás céljainak megvalósítására. Az EU emellett támogatja az szomszédsági országok közötti szorosabb együttműködést, így erősítve a regionalizációt, mind az innováció, infrastruktúrafejlesztés és energiarendszerek összekapcsolása tekintetében. A nemrég Albánia, Szerbia és Észak-Macedónia által létrehozott mini-Schengen megfelelő alap lehet az EU-s támogatások hatékony felhasználására, mivel így egymás országait és társadalmait támogató fejlesztéseket (akár pilot projekteket) valósíthatnának meg egy közös blokként, mint pl. átjárható, egymással kompatibilis közigazgatási-, vasúti- és energiarendszerek. Végső soron, az elhúzódó EU-tagság ígéreteivel szemben a nyugat-balkáni régió zöld- és digitális átalakulása társadalmi szempontból kifizetődő lehet, hiszen így magasabb fejlettségi szinten csatlakoznának az Európai Unióhoz. A most megszavazott hosszú távú pénzügyi támogatás mellett, több társadalmilag hasznosítható elemmel kell, hogy bővüljön az EU repertoárja, így adhatna egy valós képet a csatlakozás mikéntjéről és sebességéről.
