A holland választás a liberális politikai erők győzelmét hozta, a voksolás vesztese a Geert Wilders vezette Szabadságpárt lett.
Hollandiában ezen a héten a Képviselőház új összetételéről dönthettek a választók. A koronavírus-járvány miatt a polgároknak idén három nap állt rendelkezésükre, hogy leadják voksaikat egy pártlistára, a 70 évnél idősebbek pedig mindezt megtehették postai úton is. Az egészségügyi kockázatok ellenére a választásra jogosultak több mint 80 százaléka vett részt a szavazáson.
A nem hivatalos választási eredmények egyszerre hordoznak magukban változást és folytonosságot. A január óta ügyvivő kormányfő, Mark Rutte pártja, a konzervatív liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) szerezte meg a legtöbb mandátumot, túlélve ezzel a családtámogatási botrányt, a lezárások miatti elégedetlenséget és a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségeket. A korábbi ciklus 33 képviselői helyéhez képest ez alkalommal 35 tagja lesz a parlamentben. Kisebb meglepetésre, a második legeredményesebb pártnak a szociálliberális 66-os Demokraták (D66) nevű szervezet bizonyult, ők a következő négy esztendőben 24 fővel képviseltethetik magukat a törvényhozás alsóházában, amely öttel több képviselőt jelent a 2017 és 2021 közötti időszakhoz viszonyítva. Az előző kormánykoalíció további tagjai azonban már nem értek el idén jobb eredményt, mint négy évvel ezelőtt: a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA) 15 mandátumhoz jutott, a Keresztény Unió (CU) pedig ismételten 5 helyet tudott szerezni. A választás vesztesének mégis a korlátozások mihamarabbi feloldását követelő Szabadságpártot (PVV) tekinthetjük. A Geert Wilders vezette szervezetnek nemcsak, hogy nem sikerült növelnie szavazótáborát, de a közvélemény-kutatások prognózisaival ellentétben a második helyet sem sikerült megtartania. A radikális jobboldali pártnak ebben a ciklusban hárommal kevesebb – 17 – politikusa lesz a Képviselőházban, mint amennyi az elmúlt négy évben volt.
Az eredmények hivatalossá válására ugyan még néhány napot várni kell, a koalíciós tárgyalások azonban ennél sokkal hosszabb időt vehetnek majd igénybe. A 150 fős Képviselőházban 76 képviselő támogatására van szükség a kormányalakításhoz, amely érdekében több párt együttműködése szükséges. Rutte már korábban kizárta a Szabadságpárttal való közös munka lehetőségét, így ismét régi partnerei felé fordulhat. A Kereszténydemokrata Tömörülés ezidáig valamennyi Rutte-kormányban helyet kapott, újbóli koalíciókötésük tehát nem jelentene meglepetést. A D66 ugyancsak vállalt már szerepet a VVD mellett a végrehajtó hatalomban, mostani jó eredményük pedig kiváló tárgyalási pozíciót biztosít számukra. Kiegészülve a Keresztény Unióval, az előző négy esztendővel megegyező formáció biztosíthatná a kormányalakításhoz szükséges többséget. Létrejöhet egy balközép koalíció is, amennyiben Mark Rutte a 66-os Demokraták mellett a 9 mandátumot szerzett Munkáspárt (PvdA) – akikkel szintén kormányzott már együtt – és a 7 képviselői helyhez jutó Baloldali Zöldek (GL) felé nyit.
A két legfontosabb területet, amelyek felmerülhetnek a koalíciós egyeztetések során, a járványhelyzet miatt az egészségügyi és gazdasági válság kezelésének módja jelenti. Utóbbi terén leginkább az állami kiadások nagysága, a beruházások fókusza tekintetében mutatkozik meg ellentét jobb- és baloldali pártok között. Az európai integráció megítélésében is érdemes közös álláspontra jutniuk a majdani kormánypártoknak, különös tekintettel arra, hogy néhány hét múlva kezdetét veszi az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozat. Míg a D66, a PvdA, vagy éppen a Zöldek inkább egy föderálisabb EU-t támogatnának, addig a VVD, a CDA, illetve a Keresztény Unió a jelenlegi helyzet fenntartását szorgalmazzák, és nem akarnak „több Európát”.
A hatékony válságkezelés miatt Hollandia érdekét az szolgálná, ha a pártoknak rövid időn belül sikerülne lezárniuk a tárgyalásokat, elkerülve azt, hogy 2017-et követően, újból több mint 200 napig tartsanak a megbeszélések.
